Felkészülés

XII.

Mikor nyílik az ajtó

Kageyama

A délutáni edzés megint jó kedvvel telt, Hinata is visszatért a szokásos vidámságához. Én viszont kicsit kedvetlen voltam, sajnáltam, hogy azt leszámítva, hogy néhányszor véletlen összetalálkozott a tekintetünk, nem történt semmi. Tisztában voltam azzal, hogy nem tudhattuk, mennyire ítéltek volna el minket, de szerettem volna a pontok után megölelni, semmi kedvem nem volt csak pacsizgatni. Folyton azon kaptam magamat, hogy elpirultam, Nishinoya és a többi hülye meg egyből kiröhögött.
- Kageyama, már te is? Mi az, Shouyouval együtt néztetek pornót vagy mi? - röhögött a liberó, mire megajándékoztam egy gyilkos nézzéssel. Ezek után nem voltam olyan állapotban, hogy kinevessenek a vörös fejem miatt. Szerintem féltek, hogy meghalnak. Pontosabban attól, hogy megölném őket. Az viszont elég irritáló - zavarba ejtő - és idegesítő - még ilyenkor is szexi - volt, hogy Hinata vigyorogva bámult engem. Egyértelműen rájött, hogy rajta gondolkodtam. Barom.

Hinata

Nem bírtam megállni mosolygás nélkül, annyira aranyos volt. Talán rajtam járt az agya? Nagyon ajánlottam neki, mert ha kiderült volna, hogy valami kiscsaj miatt volt ilyen, nagyon megsértődtem volna. De tudtommal nem volt semmilyen lányról szó, így szabadon vigyorogtam, míg meg nem fájdult az arcom. Tanaka sokszor összeráncolt homlokkal elemzett engem, ami tőle elég furán jött ki. Alapvetően kedveltem, de nem volt jellemző rá a gondolkozás. Lehet, hogy újonnan kezdte el. Mindegy, boldog voltam, ezért az ő hülye fejét is figyelmen kívül hagytam. Inkább az nem hagyott nyugodni, amit Suga mondott. Valmiért úgy éreztem, hogy a homofóbok közül az egyik Tanaka lehetett, ez annyira nem is lepett meg. De akkor ki volt a másik? Senki sem adott okot arra, hogy rosszat rondoljak róla...
- Rendben! Nyújtsunk, aztán vége az edzésnek! - csapta össze a kezét Daichi. Csináltunk néhány gyakorlatot, aztán gyorsan összetakarítottunk. Kageyamával versenyeztünk, hogy ki tud több labdát összeszedni. Ezekben látszott meg, hogy a kapcsolatunk alapja továbbra is a barátságunk volt. Nem változott meg minden. Ez adott egy kis megnyugvást, miután visszautasított. Valójában nem igazán értettem a válaszát. Arra biztatott, hogy nyerjem el a szívét, de csak a barátom akart maradni... Összezavart. Akkor mégis mit akart, szeressem vagy ne? Mindig is utáltam ezeket a hülyeségeit. Kicsivel később arra eszméltem fel, hogy a többiek kimentek az öltözőböl, vagyis csak Nishinoya és Asahi. Ők maradtak utolsónak, mindenki más már elment, Kageyamán és rajtam kívül. Ennyire elkalandoztam volna?

Kageyama

Ahogy megfordultam, kaptam egy kisebb szívrohamot, ugyanis Hinata még mindig ott tartózkodott, csak addig nem vettem észre.
- Hinata, te meg mit... - A mondatot nem tudtam befejezni. Hirtelen átkarolta a nyakamat, lerántott a maga szintjére, és az arcomba vigyorgott. Pár pillanatig úgy maradtunk, néhány milliméter választotta el ajkainkat. Várakozóan néztem rá, nem mertem megkérni, hogy tegye meg. Sikerült ismét elvörösödnöm. Neki a mosolya még szélesebb lett, és végre megszüntette a köztünk lévő távolságot. Olyan... Furcsa, meleg érzés volt. Elég szokatlan, de jó érzés. Az ajkai puhák voltak, és kimondottan kellemesen csókolt velük, ki tudja miért, nem is ajartam tudni. Az egész testem lángolt, kedvem lett volna haza rohanni vele, egészen az ágyamig, hogy elmenjünk a végletekig. Még sosem csókolóztam, de vele tetszett. Az íze megmagyarázhatatlan volt, de... Szívesen megkóstoltam volna újra. Kicsit idegesített - jó, inkább zavarba hozott, mint amúgy szinte minden -, hogy annak ellenére, hogy úgy kellett lehúznia, ő irányított. Az egyik keze maradt a nyakaman, de a másikat lassa bevezette a pólóm alá, majd megállapodott a hasamon. Belevigyorgott a csókba, a kezét pedig még feljebb tolta a pólóm alá. Mindenhol bizsergett a bőröm, ahol csak megérintett. Éreztem, hogy legalább a fülemig elpirultam, ha nem volt a bőröm minden centimétere paradicsom vörös. Az a kis törpe - ki hitte volna, hogy ilyen erős - neki nyomott a falnak.
És ekkor kinyílt az ajtó.