Felkészülés

XX.

Sajnálom

Hinata

Meglepetésemre ezúttal nem csak a feladó ráncigált ki a teremből, ott topporgott mellettünk Noya is. Értetlenül pillantottam Sugára, de ő elfordította a fejét.
- Öhm, izé, bocs a kiborulásom miatt - vakarta meg a tarkóját Noya. - Sok minden zavaros volt, de nekem igazából nincs ezzel problémám... - motyogta. Elkerekedtek a szemeim. Egy falat leküzdöttünk. Csak éppenséggel már egyértelműsítette Kageyama, hogy csak barátok voltunk. Nem örültem annyira Noya kedvességének, mint eredetileg tettem volna. Sőt, kedvem lett volna sírni. Egy hatalmas gombóccal a torkomban bólintottam.
- Kösz.
- De Hinata, mégis mi volt ez az előbb?! - háborgott Suga, mire idegesen felnevettem.
- Én sem tudom. Kageyama beszart Noyától, és visszalépett... Pedig már egész jól haladtunk... - motyogtam. A liberó bűntudatosan beletűrt a hajába.
- Apám, tényleg elszúrtam! Segítek, amiben tudok, jó? - villantott egy féloldalas mosolyt. Nem sokat értem vele a kirohanása utány de nem akartam megbántani. Ismét csak bólintottam. A liberó zavartan pislantott egyet Sugára.
- Öhm, ha nem gond... Szeretnék kicsit kettesben beszélni veled.
- Ó, akkor megyek - mosolygott a feladó. Egyáltalán mem sértődött meg, így feltételezhettem, hogy tudta, miről volt szó. Értetlenül vártam, hogy egyedül maradjak a senpaiommal. Idegesen rám vigyorgott.
- Öhm, tényleg bocs... Igazán nem zavar, csak éppenséggel sok bajom volt... - motyogta. Pislogtam párat. Ez... Mégis mit akart jelenteni?
- Nem érted? - sóhajtott, mire bizonytalanul bólintottam. - Biszex vagyok, és nem tudtam elfogadni. Szóval... Másokon, többek között rajtatok töltöttem ki a frusztráltságomat. Sajnálom.

Nishinoya

Nem tudtam, mit fog reagálni, de gyorsan kinyögtem. Pár másodpercig szerintem próbálta feldolgozni, mert csak utána kerekedtek el a szemei.
- Mi, Nishinoya-san, te... - Megforgattam a szemeimet az ismételten hiperaktív kouhaiomon, de azért elmosolyodtam közben. Nem is értem, hogy viselkedhettem vele olyan szívtelenül. Annyira aranyos volt!
- És ha már itt tartunk, ha megígéred, hogy még Kageyamának se mondod el... - Elhallgattam, vártam a válaszát. Kicsit mérgesen pillantott rám.
- Kageyama jelenleg visszarakott barátzónába. Nem fogom elmondani neki. - Elöntött a bűntudat. Muszáj volt valamit kitalálnom, hogy segítsek neki. Gyorsan visszatereltem a gondolataimat oda, ahova kellett. Az a nap nagyon zavaros volt. Először leüvölöttem Kageyamát és Hinatát, majd elrohantam sírni, ráadásul mikor Tanaka megtalált, egyszerűen megcsókoltam. De ami azután jött, még érdekesebb volt. Pontosabban legfájdalmasabb. Egyetlen másodpercig ha élvezhettem a helyzetet, már el is kell lökött magától. Távolabb kúszott, miközben eszeveszett tempóban törölgette a száját ruhája ujjába.
- Noya, mi a jó istent csinálsz?! - hördült föl, de nem válaszoltam. Felpattantam, majd elrohantam. Éppen csak sikerült visszatartanom a könnyeimet addig, amíg már nem látott.
- Öhm... Noya-san? - lépett közelebb bizonytalanul Hinata. Ráébredtem, hogy elbambultam, így nyugtatólag rávigyorogtam.
- Bocs, elbambultam. Annyi, hogy tegnap megcsókoltam valakit, aki tetszik, de ellökött és undorodott tőlem. - Néztem, ahogy összepréselte az ajkait. Hümmögött is valamit, talán a megoldáson törte a fejét, de semmi sem jutott az eszébe. Nem tudtam felfogni. Tönkretettem a kapcsolatát, ő mégis...
- Akkor, mi lenne, ha elkezdenénk járni? - vetette fel az ötletet. Egy másodpercig értetlenül meredtem rá, de aztán eljutott az agyamig, hogy érti.
- Apám, Shouyou, nem vagy semmi! - rikoltottam fel, és egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Minden gondunkra a megoldás! - Megcsináljuk! - biccentettem neki, mire összekulcsolta az ujjainkat.
- Akkor... Hogy hitelesek legyünk, ilyesmit is kell majd csinálnunk - motyogta. Érdekes... Úgy tudtam, hogy ő nem így viselkedett Kgaeyamával. Ezt meg is jegyeztem:
- Hinata, nem te vagy nálatok az aktív?
- Mi? - Fülig pirult, majd elhúzta a kezét is. - Hát, igen, de ő Kageyama... Ez mással nem olyan...
- Jó, ezen most nem sértődöm meg - legyintettem. - Inkább menjünk vissza. De aztán küldj felém szerelmetes pillantásokat! Egy párnak kell tűnnünk. - A vörös kouhaiom mosolyogva bólintott, majd beszökdelt mellettem. Apám, ha legalább kicsit hasonlított volna Ryura!