Az én klisés történetem [Jimin ff.] - Befejezett

24. fejezet

- Dupla randi? - kérdeztem vissza, miközben fél szemmel folyamatosan a gyerekeket néztem.

- Igen. Arra gondoltunk, elmehetnénk egy buliba, amit a héten tartanak. - hogy én, buliba? Hol élsz te Jia?  

- Az mitől randi?

- Ne akadj fent a részleteken. Este átküldöm az infókat, most mennem kell! - azzal rám is vágta a telefont. Semmi kedvem elmenni egy olyan helyre, ahol részeg emberek táncolgatnak, akkor inkább a jól megszokott vacsorát vállalnám be, de van egy olyan érzésem, hogy nem fogom tudni lebeszélni róla.

Egy hét telt el az összejövetelünk óta, és azt kell, hogy mondjam, elég jól megvagyunk. Elém jön, hogy hazavigyen, majd marad is pár órát, mikor is megnézünk egy filmet, vagy vacsorát készítünk, esetleg csak megbeszéljük a hosszú, és fárasztó napunkat. Az ember azt hinné, ha egy dolgot minden nap ugyan úgy csinál, egy idő után unalmas lesz. Szerintem ez egyáltalán nem így van, illetve úgy mondom, hogy vannak kivételek, mivel a Jiminnel való főzés mindig élvezetes, ahogy az is, mikor egymás mellett ülünk némán, és bámuljuk a laptopot.

Azóta, egy kicsit elengedtem magam, persze az ő kérésére, és most is épp saját magamtól sétálok háza felé, hogy meglepjem. Azt mondta, bármikor meglátogathatom, hiszen ő is mindig ezt teszi, így gondoltam ma ne neki kelljen átjönnie, inkább én megyek.

Bekopogtam az ajtón, de nem hallottam bentről semmit, ezért a telefonom órájára pillantottam. Már biztos itthon van, elvégre a kocsi is bent parkol... Benyitottam, majd levettem a kabátomat és a cipőmet, hogy ne koszoljam össze a szőnyeget, és a nappaliba sétáltam. A fürdőszoba ajtó be volt zárva, és vízcsobogást hallottam bentről, így rögtön értelmet nyert, miért nem nyitott ajtót.

Nem kellett sokáig várnom, hogy kijöjjön, csupán csak pár percet, amit bámészkodással töltöttem. Volt egy gyerekkori képe az egyik polcon, amit olyan sokáig néztem, hogy közben végzett, és kinyitotta az ajtót. Nem tudhatta, hogy itt vagyok, ezért én vettem először észre, ahogy egy szál alsóban kikecmereg onnan, majd a vállára terített törölközővel megtörli nedves haját. Nem tudtam megszólalni, pedig akartam, de ehelyett csak hátráltam egy lépést, ezáltal észrevett.

- Nahát. Te meg mikor jöttél? - nevetett fel.

- Az előbb.. Gondoltam most én jövök, ne neked kelljen mindig. - ahhoz képest, hogy zavarban voltam, mondataimat rendesen össze tudtam szedni, így talán nem is annyira vehető észre, mennyire sokkol a látvány. Basszus, egyszer már láttam, de azóta változtak felé az érzéseim és most... Egyszerre fut végig hátamon a hideg, és van melegem is egyben.

- Jól megnéztél? - kérdezte, miközben elém lépett. Gyorsan szemeibe néztem, hiszen mellkasa egy pillanat alatt előttem termett. A szituáció rettentően ismerős volt, ezt kérdezte akkor is, mikor először aludtam nála a másik házban, és bámultam meg reggel, mikor a konyhában volt.

- Megvárlak a konyhában.. - mutattam az említett helyiség felé, majd megfordultam, és arrafele vettem az irányomat, azonban ő mellém lépett, és egy hirtelen mozdulattal lerántott a kanapéra, hogy ölébe huppanjak. Combjai mellett pihentek enyéim behajlítva, de nem engedte, hogy tartsam magam. Még mindig a kockás hasát néztem, hiszen eddig nem igazán tárult elém, egy férfi felsőteste se, Jiminé pedig szabálytalanul vonzzák a tekintetemet.

- Megérinthetsz. - mondta zavarba ejtő mondatát, ami miatt fel kellett, hogy nézzek rá. Szeme magabiztosságot és hatalmat sugárzott, míg enyém kissé semmitmondó volt. Lassan, az idegességtől enyhén remegő kezekkel nyúltam hasához és rajzoltam át a kidolgozott vonalak minden négyzetcentijét. Puha és meleg volt a bőre, ráadásul éreztem mikor veszi a levegőt. Szinte még a szívdobogását is.

Egyszer csak a csípőmet szorosan tartó kezei felemelkedtek és beleakaszkodva pólóm szegélyébe fölfele kezdte húzni azt. Szememmel elkaptam tekintetét, amiben egy csepp könyörület sem volt, ám mégse ijesztő hatást keltett, inkább volt pimasz és kötekedő.

- Látni szeretném, mi van alatta - mosolyodott el, mintha valami hatalmas nagy titok, vagy kincs lenne pólóm alá rejtve.

Nem válaszoltam, helyette felemeltem a kezeimet és hagytam, hogy megszabadítson az anyagtól. Végig nézett rajtam, ami miatt a kezem ráfogott a másikra és magam elé húztam mintha ezzel elérnék bármit is.

- Ne rejtőzz. - fogott rá kezemre, majd leengedte combjaira kettőnk közé, miközben tekintetével végig az enyémet figyelte. - Nem kell mindig ennyire zavarban lenned. Mostantól ezek megszokott dolog lesznek, és nem kell megvárnod, hogy én kezdeményezzek, te is nyugodtan belefoghatsz. - mintha én bármikor is képes lennék ilyenre. A csókig még talán eljutok, de nem tudom, hogy képes leszek e többre. Bár abban a helyzetben lehet, hogy máshogy fogom gondolni.

Felemelkedett, és egy gyengéd csókot lehelt számra, ami csak egy enyhe bevezető volt abba a mámorral megtöltött mozdulatokba, amikkel ostromolni akart. Tetszett neki, hogy nem ellenkezek, sőt inkább visszacsókolok, ezért feszegetni kezdte a határokat, és harapni kezdte ajkaimat, amiket aztán meg is szívott, így azok lüktetve duzzadtak meg.

Kezét elhúzta enyémtől, majd oldalamon simított fel egészen a mellemig, amire rámarkolt, és nem engedvén, hogy elhúzódjak, tovább csókolt. Egy nagy sóhaj szaladt ki számon, mire ő széles vigyorra húzta ajkát, és tovább folytatta, miközben kezét mozgatni kezdte.

- Nem fogom hagyni, hogy menekülj, ha már megszereztelek. - mondta, majd kezemre nézett, ami idő közben csuklóira fogott. Úgy szorítottam, mintha egy élet múlna rajta, pedig közben csak nem akartam bevallani még magamnak se hogy ez az új érzés mennyire jól esik. Vele teljesen más, mert ő érzéssel csinálja úgy, hogy közben figyel arra, hogy nekem jó legyen. - Most még leállok, de nem vagyok túlzottan türelmes típus. - jelentette ki egyszerűen, mire csak bólintottam egyet, és ismét visszavezettem tekintetem övébe, hogy még egy kicsit kiélvezzem azta  mély kékséget, ami szemeiben fogad.

Nem foglalkoztunk semmivel, csak élveztük a másik jelenlétét, ám a nyugodt helyzet rögtön megszűnt, mikor az ajtó kivágódott, és egy ismerős hang kezdett el kiáltozni.

- Ezt nem fogod elhinni! - tört be Jia az ajtón, majd amint meglátott minket, szeme akkorára tágult, mint amekkora az enyém. - Nem láttam semmit.. - jelentette ki halkan, miközben eltakarta szemét a kezében levő magazinnal, és kihátrált a lakásból. Másodpercek alatt pattantam ki Jimin öléből, hogy visszahúzzam a pólómat, míg ő is felvett valamit, és beengedte a kint várakozó lányt. A szokásos ,,Nincs semmi baj" fejjel kacsintott felém, és lecsapta az asztalra az újságot, ami a kezében volt. - Huszonharmadik oldal! - mutatott felé, én pedig kíváncsian kezdtem lapozgatni. Jimin fölém állt, és onnan leste, mi lehet annyira fontos, hogy ilyenkor ránk törjön.

-,,Újabb botrány, vagy netán örömhír? Amatőr fotósok látták és örökítették meg, ahogy az Lafour vállalat vezetője, az ifjú Park Jimin, egy idegen nővel sétálgat a vidámparkban." -  olvastam fel a sorokat, amiken megakadta  szemem.

- Nem tudom elhinni! Magánéletetek se lehet? Kit érdekel, hogy kivel randizol?

- Úgy tűnik, mindenkit. Ha felismernek, engem szétszednek. - jelentettem ki, miközben elolvastam azokat a sorokat is, ahol a riporter azt ecseteli, hogy mennyi lehet a csalódott tinédzserek száma, hiszen úgy tartják, hogy elkelt a jóképű vállalatigazgató. Komolyan az agyam eldobom, mintha egy világhírű idol lenne! Mondjuk ez a hivatás felé r azzal, elvégre több millióan vásárolnak tőle, és akik korosztálybeliek, biztos gyengéd érzelmeket tápláltak iránta, elvégre modell is egyben.

- Azt hiszem, itt az ideje, hogy elfogadd a felajánlásomat. - fogott rá Jimin vállamra. A hangja túl szórakozott volt, még ebben a komoly helyzetben is, így megfordultam felé, hogy megértesse velem, mi a francról beszél, de már most tudom, hogy nem lesz kellemes.