Az én klisés történetem [Jimin ff.] - Befejezett

31. fejezet

Nem is kellett felmennem hozzá, Jia már a recepciós pult előtt várt rám, és amint meglátott széles mosollyal az arcán integetett felém. Volt vele egy idegen férfi is, aki hasonlóan mosolygós arccal fogadott egy apró fejbiccentéssel.

- Ő itt Mark. Segíteni fog neked pár dologban, és beavat a részletekbe, ami engem nem érdekel. - vont vállat.

- Köszi Jia..

Tudod, hogy a kreativitás nem erős oldalam. Légy ügyes! - ölelt meg, mintha csak az anyám lenne, majd elszaladt tőlünk, mint egy kisgyerek. Lehet a terhességtől visszafejlődik a viselkedése?

- Szóval, EunMi.. - bólintottam egyet, mert bár elkezdette egy mondatot, de szemei kérdőn pislogtak rám, megerősítést várva. - Megmutatnám, mi volt az én dolgom, majd egy héten át megpróbállak betanítani, és mindent elmondani, amit csak tudok. - egy hét!? Az semmire se elég, hiszen tőlem nagyon távol áll ez a szakma! - Ne aggódj. - nevette el magát, arcomra pillantva. - Nem olyan nagy ördöngösség ez az egész. - először is bementünk a tervezői részhez, és bemutatta nekem az ott dolgozó embereket, akik meglepően barátságosan fogadtak. Senki se morgott rám, hogy nő vagyok, ráadásul újonc, és minden bizonnyal sík hülye hozzá, ami virított az arcomról.

Bementünk az irodájába, ami hamarosan az enyém lesz, és az első, amivel ma foglalkoztunk azok a legunalmasabb részek voltak, azaz a papírmunkák. Azt mondta, ha ezzel kezdjük, és gyorsan megértem, akkor sokkal jobb lesz megérteni a többit is, mivel azok izgalmasabbak.

Még jó, hogy nyolcra jöttem, ugyanis annyi féle szerződést, ajánlást, kérvényt, és munkaszerződést láttam, hogy a szemeim szinte kiesnek a helyükről, pedig még csak délután négy óra van.

- Jól van, mára ennyi. Adok neked ezekből másolatokat, hogy gyakorolgasd, holnap pedig felmérem, hogy mennyit jegyeztél meg. Ne feledd, fontos, hogy egy hiba se legyen benne! Valamint találj ki magadnak egy aláírást, mert azt, amit mutattak nekem.. Nos, az nem minősíthető ennek. - köszörülte meg torkát, nehogy valami olyat mondjon, amivel megbánthatna. - Holnap átvesszük az eddig megjelent terveket, hogy megnézzem mennyire van érzéked a divathoz. - mivel sose szoktam követni, így azt se tudom, most mik vannak piacra dobva, akkor meg mit akarsz velem?

- Nem hiszem, hogy az a rész menni fog.

- Nem úgy értettem, ahogy te. Azt akarom megtudni, hogy látod e a különbséget az egyes ruhák között és, hogy felismered e a vázlatrajzát, mivel ez is fontos. Néha, egy megrajzolt darab teljesen máshogy kerül ki a varrodából, mint ahogy azt az elképzelés szerint felépítettük. - akkor meg mégis hogyan tudjam megmondani.. Ez nekem sok.

- Mára tényleg legyen elég ennyi.. Megfájdult a fejem. - fogtam a fájó pontra. Haza szeretnék menni.

- Ne aggódj, menni fog ez. Értelmes vagy, és szerintem hamar megszokod az ittlétet. A csapat nem megjátszotta ott bent magát, tényleg mindenki ilyen barátságos, és ez annak köszönhető, hogy itt mindenki szereti a munkáját. - az lehet, de amint kapnak egy bizonytalan, önbizalom hiányos főnököt, rögtön nem lesz kedvük bejönni dolgozni.

Otthon nem főztem semmit, csak készítettem pár szendvicset, és miután elfogyasztottam megengedve magamnak ezt a régen megtett dolgot, teleengedtem a kádat meleg vízzel. Jó volt áztatni magam, pláne egy ilyen agyzsibbasztó nap után. Ez a gyors talpaló csak arra lesz jó, hogy bemagoljam a dolgokat, és az elején talán jól menjen, de amint értenem is kellene hozzá, nem csak az olvasott szöveget visszamondani máris bele fogok bukni. Ráadásul, hogy fogom ezt elmondani JiWoo-nak, és a gyerekeknek? Végül is nem megyek el, hiszen maga Jimin jelentette ki, hogy visszajárhatok dolgozni, de vajon bírni fogom ezt a kettőt összehangolni?