Az én klisés történetem [Jimin ff.] - Befejezett

35. fejezet ~ Epilógus

1 évvel később

- Azt add csak ide! - lépett mögém, hogy kivegye kezeim közül a már félig kibontott levelet. Morcosan megfordultam, és csípőre vágtam kezeimet, miközben visszaköveteltem az elkobzott számlákat. - Megbeszéltük, hogy a közösből megy, de nem akarom, hogy aggodalmaskodj miatta.

- Nem szoktam. - kijelentésemre én elnevettem magam, ő pedig felvont szemöldökkel, némán jelentette ki tekintetével, hogy ,,na ne mond". A múltkor majdnem kiestek a szemeim, mikor megláttam a számlánkat, ezért azóta sunyiban fizeti be, de ma én értem be előbb a házba, és csaptam le a levelekre.

Mióta összeköltöztünk, pár dolog változáson ment keresztül. Nyitottunk egy közös számlát, amire megy mindkettőnk fizetése, így én nem szólok bele abba, hogy mindent ő fizet, ő pedig elfogadja, hogy én is költekezek arra a házra, amiben lakok. A saját lakásomba már nem mehetek vissza, ugyanis kiadták másnak, de nem gond, elvégre a cuccaimat Jiminnek hála gyorsan át tudtuk hozatni ide. A munkámba már teljesen beleszoktam, és a csapatommal, akiket összeállítottam rettentő jól haladunk. Értelmesek, és meg lehet velük beszélni mindent, jó ötleteik vannak, ami kivitelezhető, és nem nézik le a másikat csak azért, mert mondjuk felmerül egy bugyuta kérdése, vagy nem ért valamit. Jia kisfia egészségben megszületett, így most nagyon nagy számukra a boldogság, azonban Jia egy ideje egyfolytában bombáz engem a leveleivel, mivel rettentő féltékeny, hogy én dolgozhatok, ő pedig otthon babázik. Természetesen imádja, hogy foglalkozni kell a picurral, de azt mondta, hogy előbb vinné be egy tárgyalásra, minthogy otthon sínylődjenek.

Az esküvőt megtartottuk, és szerencsére minden zökkenőmentesen ment. Apám követelte SukBin-től, hogy jelenjen meg, így a kezdeti idegességemet azonnal elfeledtette ideges arca, amivel egyfolytában bámult ránk.

- Anya... ez micsoda? - sétált le a lépcsőről SoAh, kezében egy apró virággal, amit ha jól emlékszem a fürdőben helyeztem el, de ezek szerint nem érzi ott jól magát, ha csak így leesnek a tőről.

SoAh-t azután fogadtuk örökbe, hogy Jiminhez költöztem. Tetszett neki az ötlet, hiszen imádja a gyerekeket, én pedig nem tudok neki szülni, ami még mindig szívfájdalmam, de nem foglalkozok ezzel, ugyanis amint megtudja, hogy ezen kattogok addig-addig küzd, míg el nem felejtem.

- Gyere csak. - nevettem fel, miközben leültettem és ölembe húztam. Beletűztem hajába, és végig simítottam arcán, mire elmosolyodott, így még szebb lett kerek gyermek arca.

- Hogy áll? - kérdezte.

- Csodásan. - válaszolt helyettem is Jimin, aki felkapta a lányt, és karjában tartva rám nézett, hogy menjek oda egy családi ölelésre. Eleinte nagyon aggódtam, mert amint SoAh megtudta, hogy lesz egy apja is, megint megnémult, azonban Jimin tett róla, hogy a kislány gyorsan megbízzon benne, így mára már természetes, hogy beszélget velünk. Az iskolába szerencsére hamar beilleszkedett, hiszen hozzá hasonló emberek járnak oda, és ahogy meséli mindennapjait, már barátai is vannak.

A napunk abból áll, hogy reggel megreggelizünk, utána SoAh felmegy készülődni, majd elvisszük őt a suliba, utána pedig indulunk a munkába. Természetesen mai napig látogatom az árvaházat heti rendszerességgel, de jó kezekben van, ugyanis szerencsénkre kifogtunk két olyan nőt, akik szeretik a gyerekekkel való foglalkozást, és tényleg figyelnek rájuk. Azt hittem, csak a fizetés miatt fognak jelentkezni, de mint ahogy mostanában majdnem minden nap, akkor is kellemeset csalódtam az emberekben.

Mióta itt lakok, minden nap egyre több dolgot ismerek meg Jimin által, így mára már teljesen máshogy látom a világot, mint eddig. Boldogabbnak érzem magam, nincs semmi, ami az utamba állhatna, vagy lelombozhatna. Persze, vannak napok, mikor kicsit meggyengülök, de ott vannak ők, akik mindig felvidítanak. SoAh-nak páratlanok az érzékei, szinte amint hazaérek és köszönök neki már meg tudja mondai, hogy valami nyomja a lelkem, vagy csak simán fáradt vagyok. Kicsit Jiminre emlékeztet.

- Tényleg, hogy van a hörcsögünk? - tette fel a kérdést Jimin.

- Apa, az egy macska.

- Nekem ne akarja beadni senki, hogy egy hatalmas nagy barna labda, aminek akkora a füle,mint a kisujjpercem, egy macska. - na igen.. MaMoo-t SoAh nevezte el, és Jimin talált rá egy esős napon. A víz úgy zúdul le az égből, mintha kötelező lenne, és lehetetlen volt nem bőrig ázni egy pillanat alatt.

Az autó alá mászott az akkor még apró állat, akinek szőre teljesen rátapadt bőrére így nem láttuk, hogy valójában mekkora is. Valami nagyon ritka faj lehet, mert komolyan úgy néz ki, mint egy túlméretezett hörcsög, és csak a kislánynál hajlandó dorombolni. Én egyetlen egyszer éreztem, mikor SoAh felhívta rá a figyelmemet, és odatette kezem a nyakához, hogy érezzem a rezgést. Jimin, mivel nem volt még szerencséje hallani, mai napig állítja, hogy egy mutáns hörcsög.

- Indulhatunk? - vettem fel hátizsákját, hogy segítsek neki felvenni, majd megfogtam kezét, és kimentünk a kocsihoz.

- Ohh, anya. Hamarosan lesz egy szülői értekezlet, majd el tudsz menni?

- Persze. Amúgy is beszélni szeretnék a tanárral. - legfőképp a napközissel, mivel ő vezényli le az ebédeltetést. Mint kiderült, SoAh laktóz érzékeny, így meg akarom őt kérni, hogy a lány helyett is figyeljen rá, hogy ne egyen olyanokat, mert nagyon rossz végignézni azt, ahogy egész éjjel rosszul van.

Bekísértem őt a terembe, majd elköszönve tőle visszaszálltam Jimin mellé, aki egy katalógust tett az ölembe.

- Kitaláltam, hova fogunk menni nyaralni. 12. oldal. - segített, mire azonnal odalapoztam.

- Tunézia? - kérdeztem vissza, miközben olvasni kezdtem a látványosságokat.

- Igen. A tengerpart tiszta, és itt az ideje, hogy más vízben is ússzatok, mint a mi tengereink. Valamint ha jól tudom, még egyikőtök se látott tevét, SoAh pedig biztos élvezné, ha felülhetne rá, elvégre emlékezz vissza a lovas terápia is milyen jó hatással volt rá. - bólintottam egyet, hiszen igaza volt. Alig akart leszállni a lóról, annyira élvezte, így minden második héten elvisszük őt oda, ahogy úszni is. Igyekszünk olyan gyerekkort adni neki, amit megérdemel, és amiben boldog, így mindenről megkérdezzük, hogy tetszik e neki, vagy akarja e, de mivel nagyon nyílt minden újra, így ezzel nem szokott nagy gond lenni.

Örülök, hogy így alakult, mert most vagyok igazán boldog. Sose hittem volna, hogy pont egy olyan férfi mellett kötök ki, mint Jimin az akkori életmódommal, és gondolkodásommal. Nem tudok neki elég hálás lenni, hogy bár néha vért izzadva, de megváltoztatott, hogy egy olyan életbe lépjek, amit minden nap kiélvezek. Ma szinte semmire se válasz az, hogy nem. Persze, vannak összetűzéseink, de mindent meg tudunk oldani, csak meg kell hallgatni a másikat, és engedni egy kicsit az elképzeléseinkből. 

Szóval, ez is eljött😐. Köszönöm mindenkinek, aki vote-olt, és kommentelt, még ha nem is válaszolok mindig, nagyon sokat jelent az összes. 😁😄❤️💕