Az én klisés történetem [Jimin ff.] - Befejezett

9. fejezet

Nem tudom mennyi lehetett az idő, mikor először nyitottam ki a szemem. Jia ült mellettem, és a homlokomat borogatta, ezáltal leszűrtem, hogy valószínűleg lázam van, és azt próbálja csillapítani. Mikor meglátta, hogy ébren vagyok átült a székről az ágyamra, és megfogta a kezem.

- Hogy vagy?

- Fáj a fejem. - nyögtem erőtlenül és halkan.

- Hozok gyógyszert. - jelentette ki, majd kifutott, és egy bögre teával tért vissza. - Jiminnek el kellett mennie egy tárgyalásra, de azt üzeni, hogy estére jön vissza.

- Ugye.. Itt maradsz? - kérdeztem tőle, miközben felültem, és elfogyasztottam az édes, de annál fontosabb, hogy meleg innivalót. Nagyon jól esett, ahogy szétterjedt a testemben.

- Itt. Miért? - tekintetében aggódás tükröződött, én viszont kétségbeesetten emeltem karom szemeim elé.

- Nem tudom.. - suttogtam, majd összeszorítottam a fogaimat, hogy ne sírjam el magam. Ezért utálom, ha beteg vagyok. - Én csak.. mellette furcsán viselkedem. Nem érzem magam biztonságban, mert mindent egy pillanat alatt kiderít. Félek, Jia.. - zokogtam fel. Lehajolt hozzám, és átölelve próbált vigasztalni eredménytelenül. A könnyeim megállás nélkül záporoztak, a testem remegett, miközben szédültem a betegség miatt.

A gyógyszer hatása miatt hamar elaludtam, pedig most sokat pihentem előtte. Ezek után, ha meggyógyulok biztos vagy benne, hogy három napig pörögni fogok. Mikor kinyitottam a szemem, az ablakon már nem láttam, ki olyan sötét volt, azonban a szobában égett a villany. Fel akartam ülni, és kimenni legalább fogat mosni, ha zuhanyozni nem is, de egy ismerős hang mögülem megszólított, ami miatt összehúztam magam, és hirtelenjében hátra fordultam.

- Merre mész? - kérdezte Jimin. Lábait keresztbe fonta, kezében pedig a telefonja pihent.

- Csak... A mosdóba.. - mutattam az ajtó felé, majd letettem lábaimat a földre, azonban kellett még pár másodperc, hogy összeszedjem magam, és elinduljak. Kint nem volt senki, hiába is kerestem Jia-t, nem találtam, pedig azt mondta, itt marad. Gyorsan bezártam magam a zuhanyzóba, és bármennyire is sajgott a fejem, lezuhanyoztam jó meleg vízzel. A pizsamámra felvettem egy kapucnis felsőt, és úgy másztam vissza a szobámba, hogy befeküdjek az ágyamba.

- Jobban vagy? - kérdezte előre hajolva, hogy lásson.

- Igen.

- Jia már szólt a kollégádnak, hogy miért nem voltál ma dolgozni.

- De mást nem mondott, ugye? - kérdeztem feltolva magam a könyökömre. Jimin megrázta a fejét, én pedig megkönnyebbülve fújtam ki bent rekedt levegőmet.

- Miért?

- Holnap már mennem kell.  - jelentettem ki határozottan, amit hallottam, hogy nem tetszett neki, elvégre nagyot sóhajtott.

- Addig nem mész, amíg nem leszel jól.

- Ezt nem te döntöd el. - néztem rá szigorral a szememben, azonban nem tudtam megrendíteni.

- Meg akarod betegíteni a gyerekeket is?

- Ne próbálj meg zsarolni! - kiáltottam rá, majd csak annyit hallottam, hogy egy harmadik fél elkezd tapsolni.

- Elég legyen már! Komolyan, mint a rossz házasok! - szidott le minket Jia. - Te csak akkor mehetsz holnap, ha nem lesz reggel lázad! - mutatott rám, mire durcás fejjel hátra dőltem, és magamra húztam a takarót. Most egy kicsit jobban érzem magam, de ez biztos a gyógyszer miatt van.  - Nekünk pedig mennünk kellene. - biccentette fejével, miközben a férfira nézett. - Holnap reggel hétre itt leszünk, és ha tényleg jobban leszel, akkor kidobunk odafele menet. - egy gyors ölelésben részesített, majd intett, és kimentek a szobából. Hallottam, mikor csukódik be a bejárati ajtó, így amint elhajtottak a ház elől felálltam, és összeszedtem a cuccomat, ami holnapra kellhet. Nem hagyhatom, hogy JiWoo egyedül maradjon, elvégre ő is megoldotta, hogy csak egy napot kelljen otthon lennie.