Az én klisés történetem [Jimin ff.] - Befejezett

34. fejezet

EunMi pov's

Reggel lágy simogatásra ébredtem. Még félálomban, megfogtam az arcomat melegítő kezet, és egy csókot nyomtam a tenyerébe, hogy aztán ő lehajoljon, és ugyan ezt megtegye arcomra.

- Jó volt? - kérdezte mosolyogva, én pedig csak annyit tudtam tenni, hogy nagyot sóhajtva fejemre húzom a takarót.

- Hogy kérdezhetsz ilyet?

- Mi az, hogy hogy? - nevetett fel. - Azt is ugyan ilyen természetesen fogom megkérdezni, hogy hozzám jössz e feleségül. - miközben beszélt, kiszabadította fejem a takaró alól, majd eltakarta hajamat a szemem elől, hogy rá tudjak nézni.

- Biztos vagy benne? Onnantól már nem fogsz szabadulni tőlem.

- Ennek tudatában most azonnal megyek, és megveszem a gyűrűt. - a vicc kedvéért még fel is állt, hogy elinduljon, de én időben elkaptam, csak ezzel az volt a baj, hogy a takaró leesett rólam, így el kellett engednem, hogy visszahúzzam magamra.

- Ha pszichopata lennék, elvenném az összes ruhádat, hogy itthon ne tudj semmi mögé bújni. - mosolyodott ismét el.

- Ezt jó tudni.. - megrázta fejét, majd kiment, hogy fel tudjak öltözni. Ma munka után bemegyek a gyerekekhez, este pedig megint itt alszok.

- Van valami, amiről beszélni szeretnék veled. - jelentette ki komoly arccal reggeli közben. Letettem a pirítóst, és teljes mértékben rá koncentráltam, ugyanis arcán nagyon látni lehetett, hogy egy érzékeny témát fog felhozni. - Szeretnék beszélni apáddal.

- Mi? Minek?

- Te már találkoztál a szüleimmel, és kedvelnek. - akaratlanul is elmosolyodtam ezen. - Azonban nem akarom, hogy majd csak az esküvőn találkozzak vele először. Mi van, ha valami katona lelkű pasas, aki ha megtudja, hogy együtt vagyunk puskával fog kergetni az úton!? - csapott az asztalra, én pedig nem bírtam megállni, hogy ne nevessem el magam. Majd pont az én apám fog fegyvert ragadni Jimin ellen.. Még elképzelni is lehetetlen.

- De ugye tudod, hogy ott van..

- SukBin is, tudom. Ne aggódj, nem veszekedni akarok velük, csak pár szót szólni. Én még amolyan régimódi vagyok, aki illendőnek tartja elkérni a lányt akit szeret az apjától. - mosolyodott el. - Arra gondoltam, délután meglátogathatnánk őket.

- Nem tartom jó ötletnek.. - szegtem le fejem.

- Akkor egyedül megyek, EunMi. Muszájnak érzem. - sóhajtottam, és beleegyezően bólintottam. Még csak az kellene, hogy egyedül oda menjen. Jimin lehet bármilyen kemény, a nőkkel máshogy bánik, és ha ezt SukBin észreveszi azonnal beledöngöli a földbe.

Beérve a hivatalba egy gyors csókkal váltunk el egymástól, amit a színfalak mögül Jia széles vigyorral az arcán nézett végig, majd amint Jimin kikerült a képből, odasasszézott hozzám.

- Kibékültetek?

- Úgy is lehet mondani.. Tudsz halk lenni? - kérdeztem, mire bólintott egyet, és kíváncsian meredt rám. Füléhez hajoltam, és belesuttogtam, hogy lefeküdtünk, mire akkorát sikított, hogy szerintem a biztonsági őrnek is kiszakadt a dobhártyája.

Nem mondtam neki többet, inkább húztam az agyát, és elfoglalva helyemet az irodámban megnéztem az emailjeimet, amit a többiek küldtek, és nekiláttam kidolgozni az anyagot. Mivel nekem egy órával előbb lejár a munkaidőm, mint Jiminnek, így beszóltam neki, hogy átugrok az árvaházba, ő pedig azt mondta, hogy majd oda jön értem, és utána meglátogatjuk jó apámat. Cseppet sem vagyok kíváncsi arra a nőre, viszont elég rég láttam őt, hogy hiányozni kezdjen. Vele nem beszélgetek telefonon, vagy SMS-zek. Egy időben rendszeresen látogatott, azonban erről leszokott, mikor SukBin beadta neki, hogy munkamániás lettem.