Az én klisés történetem [Jimin ff.] - Befejezett

1. fejezet

Ahogy álltam a tükör előtt és végignéztem magamon, egyre inkább erősödött bennem az az érzés, hogy ez nem jó ötlet. Teljesen kikeltem magamból, mintha egy idegennel állnék szembe, aki ugyan úgy össze van zavarodva, mint én. Legjobb barátnőm Jia, akinek köszönhető ez a helyzet, amibe keveredtem épp most fonta össze hajam, és egy laza kontyba felfogatta egy díszes tűvel, ahogy neki is van. Ruhám tökéletesen passzolt rám, elvégre a legjobb helyről lett rendelve, csakhogy nem nekem. A cipő, a harisnya, a szoknya, de még az ékszereim is, mind Jia szekrényéből lett előásva. Azt mondta, már csak azért se fájjon ezek miatt a fejem, mert ő már rég nem használja.

- Jia, muszáj ezt? - kérdeztem meg immáron negyedjére, ebben az órában. Mosolyogva fordult felém, kezében a kabátokkal, és egyiket átnyújtva jelezte, hogy indulni kellene.

- Figyelj. Fontos nekem ez a vacsora. Sokan ott lesznek, akik meghatározó szerepet töltenek be a munkámban, és tudod.. - hirtelen öntötte el arcát a pír, és ringatni kezdte magát, miközben kezeivel átkarolta vékonyka testét. Barátian vállára simítottam, és egy biztató pillantást vetettem felé. Tudom, mire megy ki a játék, és, hogy miért nem akar egyedül menni. Már több hónapja azt hallgatom, hogy ő mennyire szerelmes a főnökébe, aki egy időben még a kollégája volt. Nagyon komoly dolog lehet, ha annak érdekében, hogy felszedje, még engem is be akar vonni. Azt mondta, csak azért kell vele mennem, mert minden vendég visz magával egy második személyt, neki pedig én vagyok a legfontosabb barátja, így nincs választásom, hogy megyek-e, vagy sem. Összeszedve magunkat, beültünk a kocsiba, hogy elindulhassunk az étterembe. Megígérte nekem, hogy nem fog inni annak érdekében, hogy az este folyamán haza is jussunk, és mivel elég régóta ismerem, hiszek neki.

Miközben hallgattam a rádiót, valamint Jia hangját, amint kedvenc dalát énekli teli torokból, nem tudtam megállni, hogy ne nevessek rajta. Mindig csodáltam, hogy ilyen szabad szellemű, ahogy azt is, mennyire könnyedén veszi a dolgokat. Biztos vagyok benne, hogy ezekért a tulajdonságaiért tart most ott a munkájában ahol, elvégre mindenki szereti, tiszteli, és nem utolsó sorban pótolhatatlan munkaerőnek számít a cégnél. Ahogy beértünk a városba, a szívem máris nagyobb iramban kezdett verni. Izgultam, hiszen ahova megyünk telis-tele lesz olyan emberekkel, akik a társadalom tetejét alkotják. Vezérigazgatók, igazgatók, titkárnők, és még ki tudja, milyen pozíció létezik. Nagyon remélem, hogy tényleg csak abból fog állni az este, hogy én csak ülök, és próbálok mosolyogva, normálisan enni, ahogy azt a normális emberek.

Pontosan az étterem előtt parkoltunk le, de mielőtt kiszálltunk volna, Jia egy nagy sóhajt eresztett ki tüdejéből. Épp, hogy beértünk a városba, az egyik sötét utcába fordulva egy részeg szaladt ki elénk, és beesett a kocsi alá, így azt hittük, hogy elgázoltunk egy embert. Szerencsére nem volt egyedül, társa, aki szintén nem volt valami józan, felszedte a földről, majd bocsánatkérően intett felénk, miközben arrébb bicegtek. Még szerencse, hogy Jia reflexei kiválóak, valamint azért is elmondok egy imát, hogy mindig bekötöm magam, elvégre ha most nem lettem volna, biztos vagyok benne, hogy lefejelem a műszerfalat.

- Mehetünk? - fordult felém újult erővel megtelve, de én nem tudtam ennyi energiát magamba szívni, ezért csak halványan bólintottam, és hátra nyúltam a táskák felé. - Hagyd csak. A mai este véges pénzből fog menni, nem engedem, hogy fizess. - kikötötte magát, majd megfordult az ülésben, hogy egy pléddel, amit mindig a kocsiban tart ilyen esetekre, letakarja a táskákat. Jobb félni, mint megijedni.

Kiszállva a kocsiból azonnal megütötte arcomat a csípős, téli hideg, ami az este közeledtével még elviselhetetlenebb lett. Mindig is utáltam ezt az évszakot, ezért csak háborogni tudok ilyenkor. Elmentünk a díszes kerítés mellett, ami minden bizonnyal az étterem kinti részlege, de mivel kutya idő van, senki se szeretne holdfényes vacsorát. Mind a ketten megálltunk a hatalmas, világító tábla előtt, ami az egyik leghíresebb étterem nevét viselve.