Az én klisés történetem [Jimin ff.] - Befejezett

32. fejezet

Életem egyik legnehezebb feladata volt elmondani a többieknek, hogy mostantól nem leszek állandó dolgozó, csak néha leszek itt látogatóba. A gyerekek nem értették, miért kell elmennem, még akkor se, mikor elmeséltem nekik egy szép mesét arról, hova fogok menni dolgozni. Persze JiWoo ezt nem vette be, így mielőtt hazamehetett volna kihívott a folyosóra, és teljes magyarázatot követelt. Mivel megérdemli, hogy elmondjam, így az egészbe beavattam, és kértem, hogy ne akadjon ki, ne szóljon bele, csak fogadja el, ahogyan én is tettem. Megértettem, mit kértem tőle, és ahogy láttam be is fogja ezeket tartani.

Egész éjjel nem aludtam, de nem is bántam, mivel holnap nem kell bemennem. Azt hiszem otthon maradok, és átnézem a papírokat, majd megpróbálok gépen is szerkeszteni egy olyat, habár azt az ősrégi vackot már legalább egy éve nem kapcsoltam be, lehet nem is működik.

Egész végig Jiminen gondolkodtam. ,, Nem tudom eldönteni, hogy szeretsz e, vagy sem." Nem szeretnék szakítani vele, és ha ezt egy hónappal ezelőtt játszottuk volna le, akkor egészen biztosan állítottam volna, hogy ő se hagyná, azonban e kijelentése után már nem vagyok biztos benne, hogy megállítana. Folyamatosan csak megbántom, a bizalmatlanságom miatt, ami felé nézve teljesen értelmetlen, elvégre már többszörösen is rászolgált.

Ha így folytatom elveszítem, azt pedig nem tudnám még egyszer elviselni. Épp elég volt nekem egy szakítás az életemben, ami miatt majdnem itt hagytam a világot, ha Jimin is elhagyna.. Lehet meg is tenném. Jia-nak semmit se merek mondani erről, hiszen úgyis az lenne a válasza, hogy beszéljük meg, de mint ahogy most is megtudhattam, nem vezet sehova, ha mi nekiállunk beszélni. Valami olyat kellene tennem, ami engem is és őt is meggyőzi arról, hogy teljes a bizalmam felé. Talán.. Le kellene feküdnünk?

Azt mondta, vár rám, hogy készen álljak, de honnan is fogom tudni, hogy az mikor érkezik el? Bassza meg, huszonhat éves vagyok, nem lehetek ennyire éretlen! Ha most nem teszem meg, lehet, hogy soha többé nem lesz erre lehetőségem olyannal, akit szeretek, és ő ezt viszonozza. Ezt viszont nem lehet csak úgy, előtte mindenképp beszélnünk kell, hiszen ha rávetem magam, csak leállítana, és amúgy is, nm hiszem, hogy képes lennék úgy viselkedni, mint a kívánós nők a filmekben az aktus előtt.

Reggel amint JiWoo megérkezett, hazamentem, és összeszedtem minden gondolatomat, miközben kitakarítottam a házat. Túlságosan erőltetettnek éreztem ezt az egészet, ezért arra gondoltam, hogy ha most sikerül kibékülnöm vele, saját belátásomra, és a helyzetre bízom, hogy megtörténik e vagy sem. Ha nem, akkor se lesz semmi gond, mert legalább annyit elértem, hogy nem neheztelünk a másikra.

Tudtam, hogy ma ötig van bent, ezért háromnegyedkor elindultam hozzá, hogy idejében odaérjek, azonban nem mentem be a házába, hanem megvártam, kint. A mai nap kissé fagyos volt a tavaszodó időhöz képest, ezért mire megérkezett a fogaim már vacogtam számban, amit próbáltam egy enyhe mosollyal eltakarni.

- Miért fagyoskodsz itt kint? - kérdezte, miközben kinyitotta az ajtót, és beengedett.

- Nem akartam betörni..

- Eddig se jelentett gondot. - na, ezt most úgy mondta, mintha ő nem csinált volna még ilyet az én házamban. Sóhajtottam egyet, és megvártam, hogy levesse kabátját és cipőjét, majd elém lépjen.

- Nem szeretnék szakítani. - arra gondoltam, hogy elkezdünk beszélgetni mik történtek, hogy rávezessem a békülésre, de annyira feszengtem, hogy rögtön a közepébe csaptam, amivel nagyon is megleptem szerencsétlent.

- Ez honnan jött? Persze, hogy nem fogunk egy ilyen miatt.

- De azt mondtad.. - kezdtem bele, de ő némán lépett egyet, hogy magához vonjon.

- Ideges voltam. Eszem ágában sincs elengedni téged, csak nem értelek. Ennyi az egész. - ne mond ezt úgy, mintha rendben lenne.. Miért szeretsz ennyire, egy ilyen nőt?

- Nem tudok neked magyarázatot adni, bármennyire is szeretnék. Mikor nem vagy velem, folyamatosan azon kattogok, hogy mi lenne, ha nem lennél, és mindig arra lyukadok ki, hogy nem tudnék tovább élni, azonban... Ha itt vagy, előtör belőlem a megszokottság, amiben előtted éltem, és ami szöges ellentéte a te életmódodnak. Nem bírom megszokni, ami neked természetes, és ezért veszekszünk mindig... Miattam. - hajtottam le fejem.

- Látom, hogy próbálkozol, nekem ez elég. Most is itt vagy, és meg akarod oldani a helyzetet. Ha mérges vagyok, sok olyan dolgot szoktam mondani, amit utána megbánok, de bármennyire is esik rosszul, azt a kérdést nem véletlen mondtam el neked. - egy pillanatra megálltam, még a légzésben is.

- Nem akartalak megbántani..

- Tudom. - jelentette ki egyszerűen, fejem búbjára pedig egy lágy puszit nyomott.

- Szeretlek..

- Azt is tudom. - nevetett fel. Éreztem hangjában, hogy jól esett neki, amit mondtam.

- Remélem.. Még nem vagyok azon a szinten, hogy megbánjad a döntésed, miszerint engem választottál.. - nem akartam hangosan kimondani, mégis sikerült. Ez talán a legnagyobb félelmem, hogy elveszítem.

- Tudtam, mire vállalkozok. Mint ahogy azt mondtam, jó emberismerőnek tartom magam, így felkészültem rá, hogy te, minden negatívumot kizárva nehéz eset leszel. - elmosolyodtam, mert ebben egyetértettem vele. Nem bántódtam meg, hiszen tudom magamról, hogy a gondolkodásom, a viselkedésem és az, amit mondok csak nagyon ritkán van összhangban.

- Akkor.. Maradhatok ma estére?

- Meg is sértődnék, ha nem. - mondta mosolyogva, majd elhúzódott tőlem, és az újságtartóhoz lépve elővett egy szórólapot. - Vacsira egy jó pizza? - tartotta felém, én pedig leültem a kanapéra, hogy együtt kiválasszuk, milyet akarunk enni. Nem értem, hogy ha most ilyen jól meg tudtunk mindent beszélni, akkor hol csúsztak meg az eddigiek, de nyilván a válasz az én vagyok. Hányszor mondtam már magamnak, hogy meg fogok változni, és Jimin is azt hajtogatja, hogy látja rajtam az igyekezetemet, de ez nem igaz.. Valójában folyamatosan azt csinálom, hogy megbántom, majd csak azután jövök rá, hogy az nem is úgy igaz, ahogy én azt gondolom, és egy idő után már késő lesz, hogy helyrehozzam. Magamhoz akarom láncolni, hogy teljesen érezzem én is azt, hogy tartozok valakihez, de még mindig félek átlépni ezt a nagy szakadékot.

Kajálás után elvonultunk zuhanyozni, de mivel Jia pont akkor hívott, mikor beléptem a mosdóba, így átadtam az elsőbbséget Jiminnek, és amíg ő tusolt, én pletykálkodtam barátnőmmel. Miközben mosakodtam, folyamatosan gondolkodtam azon, ami már tegnap óta kering a fejembe. Végül egy ismeretlen gondolat furakodott be fejembe, ami határozott és eltökélt volt. Azt suttogta fejemben, hogy ez az én életem, az én döntésem, és nem kell várnom senkire és semmire, ha én jónak látok valamit. Nem kell szégyellnem azt, ami vagyok, amit akarok, és akit szeretek, ha nekem ez jó, így mikor kiléptem, és megtörölköztem, a pizsamám felvétele nélkül közelítettem meg a szobát, ahol Jimin az ágyon ülve telefonozott. Észrevétlenül felkapcsoltam a kislámpát, ami az éjjeli szekrényen volt, majd lekapcsoltam a nagyot, és mögé mentem, hogy átmászva az ágyon magamhoz öleljem. Először nem is sejtett semmit, csak felsimított karomon, és lerakta a telefont, azonban mikor meztelen vállamhoz ért, megállt, és lejjebb haladt, a törölköző szegélyéhez.

- EunMi, ez nem jó ötlet. Ha most hagyod, hogy megforduljak, nem fogok tudni leállni..

- Lehet, hogy... Nem is akarom.