Az én klisés történetem [Jimin ff.] - Befejezett

2. fejezet

Kezdett úrrá lenni rajtam a pánik. Levert a víz, légszomjam lett, és kiszáradt a torkom. Nem akartam itt lenni, ki akartam menni szívni egy kis friss levegőt, elmenni a tömegből, akik szinte valósággal megfojtottak. Szememmel a pincért kerestem, hogy ha elhaladna előttünk, kérjek tőle egy pohár hideg vizet, de ekkor egy nem várt dolgot éreztem lent, egészen a vádlimon. A testem teljesen ledermedt az ismeretlen érzésre. Az előttem ülő férfi, egy kacér mosollyal az arcán nézett rám, miközben minden bizonnyal az ő lába simogatta az enyémet. Cipőjéből ki kellett bújnia, mivel a harisnya miatt érzem, hogy egy puha anyag ér hozzám, ami nem lehet más, csakis a zoknija.

Próbáltam feljebb ülni, azzal álcázva, hogy kihúztam magam, de még így is elért hosszú lábaival, amik egyre jobban haladtak fölfelé. A steak, ami előtte volt nem akart fogyni, hiszen minden porcikája velem volt elfoglalva. Ha esetleg még is felvágott egy apró szelet húst, azt lassan vette szájába, és ahelyett, hogy lenyelte volna, látványosan fogatta nyelvével a szájában, ezzel ingerelve az amúgy sem nyugodt idegeimet. Letettem az evőeszközöket, és megpróbáltam szemmel inteni neki, hogy abbahagyhatná, hiszen ha nyíltan szólok neki, a végén még én leszek a hibás a feltűnési viszketegségem miatt, és a bizonyíték nélküli vádaskodásaimért.

Azonban mikor felért, és benyomult a két combom közé hátratoltam magam a székkel, és felálltam. Mindenki elcsendesedett, és rám nézett. Ziháltam, az arcom pedig minden bizonnyal vörös árnyalatba öltözött, a sok inger hatására, amik egyszerre törtek rám.

- Elnézést. Ki kell mennem a mosdóba. - nem tudtam csak úgy elmenni, elvégre mindenki kérdőn nézett rám, miért álltam fel. Kikerülve a mellettem ülő két férfit egyenesen az ajtónak rontottam, majd apró tölcsért formálva megnyitottam a csapot, hogy inni tudjak. Megtöröltem vizes számat, a kéztörlőnek kihelyezett papírral, és összegyűrve a kukába dobtam, majd a falnak támaszkodtam. Még mindig libabőrös vagyok a férfi miatt. Hogy merte ezt megtenni velem? Még csak nem is ismerem, ő pedig incselkedik az asztal alatt. Ha Jia kijózanodik, én megfojtom!

- Elbeszéljek vele? - jött az ismerős hang mellőlem. Kinyitottam szemeimet, és a férfi irányába tekintettem, aki lezserül állt az ajtóban, zsebre dugott kezekkel.

- Részeg vagy? - vontam kérdőre, ő azonban közelebb lépkedett hozzám, ami miatt teljesen a mosdóhoz szorultam. Nem akartam, hogy mellém érjen.

- Miért lennék? Talán láttál inni? - már megbocsáss, de nem én figyellek már azóta, hogy beléptünk az étterembe, hanem te!

- Ez a női mosdó. - kijelentésemre elmosolyodott, és kezét felemelve balra mutatott, a mellettem levő ajtóra.

- Az ott a női mosdó. Ez egy köztes hely. - rettentő idiótának érzem magam a társaságában. Persze, hogy nem lehet a női mosdó, elvégre csak egy bejárat volt, és oda sem volt feltüntetve semmi jelző, csak annyi, hogy mellékhelyiség. - Ha szeretnéd, beszélek vele, hogy hagyja abba. Nem hiszem, hogy ha visszamész, nem fog megint bepróbálkozni.

- Már megbocsáss, de ezt honnan tudod?! - kérdeztem tőle, kissé hangosan. Miattam zengett az egész helyiség. Remélem a kintiek nem hallják, miről beszélünk.

- Minden az arcodra van írva, így nem volt nehéz észrevenni, hogy valami nincs rendben. Tudod, szeretek figyelni, ezért gyorsan összeraktam mi zajlik az asztal alatt. - miközben beszélt hozzám, folyamatosan araszolgatott felém, és mivel a csípőm már így is a mosdó szélét nyomta, nem tudtam merre menekülni.

- Köszönöm, de megoldom egyedül is! - feleltem határozottan, majd kikerülve a férfit visszamentem az asztalhoz. Kihasználva a helyzetemet, hogy senki se figyel rám, nem húztam be magam teljesen, így a terítő alá láttam, így a továbbiakban, mikor észrevettem, hogy emelkedik a lába, rögtön belerúgtam, ami miatt ugrott egyet, és a harmadik sikertelen akciója után már nem tett több próbát. Tudván, hogy Jimin megint engem néz, rá pillantottam, és győzelemittasan elmosolyodtam, ami nagyon tetszett neki, mivel egy elégedett hümmögéssel lehunyta szemét, és most az egyszer elfordult a többiek felé.