Rocky +BEFEJEZETT+

13 Adásban

Másnap reggel, amint felkeltem, Jack hívott is Video Chaten. Igen, Azóta meg kerestük egymást az alkalmazáson.
Tiszta kóc volt a hajam, ráadásul egy szál melltartóban voltam, így gyorsan felvettem valamit és elfogadtam a hívást. Meglepve láttam, hogy Jack teljes felszerelésében volt. Dzseki, szokásosan kócosan beállított haj, bőrkesztyű stb...
-Szia, Rachel!-mosolygott a kamerába.-Ó... Most keltél fel?
-Szia, Jacky.-köszöntem.-Igen, most.
-Jól áll neked a borzos haj.
-Köszi. Mi a helyzet?
-Tudod arra gondoltam, hogy csinálok neked egy kis meglepetést.
-Milyen meglepetést?
-Amitől  lelkesebb leszel mielőtt elmennénk Gerald műsorába.
-Ó. Köszi, Jack! Már alig várom! De hisz így is lelkes vagyok.
-Nem baj. Ez amolyan kedvesség a bandától.
-Szia Rachel!-hallottam hangját Berry-nek, aki Jack vállára tette állát.
-Szia!-nevettem el magam.
-Szóval.-folytatta a mondatát Jack.-Csak tudatni akarjuk veled, hogy szeretünk!
-Én is nagyon szeretlek titeket!
-Jaj Jack, mondd azt, hogy te szereted Rockyt!-nyavalygott a fülébe Jacknek Berry.
-Berry, ne kamuzz már!-morgott Jack. De Berry csak nevetett.-Itthon várlak.
-Rendben, Jacky, szia!
-Szia!
A videó hívás végeztével elkeztem készülődni, majd rohantam Jackékhez.

Amint odaértem, kinyitottam a kaput, majd bementem a garázsba, ahol a banda szokott lenni. Ám se dob, se elektromos gitár, csak Jack ült a székben egy akusztikus gitárral a kezében, Berry és Tonny pedig a két oldalán.
-Hé, Jack, mi ez az egész?-kérdeztem.
-Ez a meglepi része.-mosolygott Tonny.
-Csak ülj le szembe velem.-mutatott a székre Jack.-A címe: Never Say Goodbye.
-Rendben.-fogadtam szót.
Leültem a székre, majd Jack elkezdett gitározni. Szépen szólt és lágyan. Rám mosolygott, én pedig vissza rá. Szóval egy dal lesz. Hallgatom is mi a szöveg.
Jack énekelni kezdett. A szöveg és a dallam, nagyon tetszett, sőt mi több, fülbe mászó volt.
Maga a dal, amit idáig énekelt, arról szólt, hogy milyen érdekes a mi barátságunk, hisz mindig piszkált, most pedig egy szóval sem tudna bántani. A reflén pedig arról szólt, hogy reméli, hogy soha nem hagyom el a bandát és azt, hogy nem intek búcsút tőle, vagyis nem bomlik meg a barátságunk. Ami utána következett, az pedig azt árulta el, hogy jó barát vagyok, hisz segítek, amiben csak tudok. Bennem megbízhat és azt akarja, hogy én is bízzak úgy benne. Kisírhatom a gondomat előtte és együtt nevethetünk, mikor már semmi gond nincs. Ez után pedig az ismétlődő versszak, amit már Berry is és Tonny is énekelt.
Bevallom, nagyon meghatódtam a dalon. Annyira jól esett, hogy a srácok ennyire szeretnek és befogadnak. Ez összehúzta a szívemen a sebeket, amit Kenny okozott nekem.
Mikor a dalnak vége lett, Jack meglepve látta meg könnyeimet. Le is tette gyorsan a gitárt és hozzám sétált, majd lehajolva ezt kérdezte:
-Mi a baj, Rachel?
-Semmi, csak...-akadt el a szavam is.
-Mondd el, Rocky.-fogta meg vállamat.
Ekkor felálltam és Jack nyakába borultam. Megöleltem őt, és csak könnyeimet tudtam nyelni. De mosolyogtam. Nagyon a szívemig hatolt ez a dal. Jack is viszonozta az ölelést, hátamat simogatva, hogy nyugtasson. Ekkor csak  ennyit tudtam mondani:
-Nagyon köszönöm, Jack!
-Tetszett, ugye?-kérdezte bizonytalanul a fiú.
-Imádtam, Jack! Berry, Tonny, gyertek ide!
Mind a kettő jómadár mosolyogva jöttek hozzám és öleltek meg.
-Jól van, kislány!-nyugtatott Berry is.-Ne pityeregj!
-Nem azért van...Csak nagyon szeretlek titeket!
Jack mosolyogva nézett le rám.

Később, kimentünk az A.M Club elé, mert Gerald azt mondta, oda fog értünk menni kocsival. Ami igaz is volt. Nem semmi verdája volt annak a hapsinak. Egy fekete Lamborghini-ben ült.
Lehúzta az ablakot, majd ezt kérdezte:
-Beszálltok, srácok?
-Persze...-válaszolt Jack gyönyörrel teli tekintettel.
Mindannyian beszálltunk, majd becsatoltuk magunkat és mentünk is a célállomás felé. Jack most mellettem ült, Tonnyval együtt, Berry foglalta el az anyósülést.
-Amúgy mennyibe fájt a kocsi?-kérdezte Jack.
-Hát...Igazából édesapámtól örököltem, ő meg bankár volt, szóval jól keresett. De egy Lamborghini megközelíti az 1969-es Dodge Charger árát. Tudod, amelyiknek még laposabb volt az eleje és hosszabb, nem az a normál kocsi, mint ami most van. Annak legalább megvolt a szépsége.
-Az igen öregem! Igen, mondjuk annak még pöpec alakja volt.
-Drága is.
-Tudom. Apámnak is csak egy Fordja volt.
-Milyen?
-Azt már nem tudom, de azt tudom, hogy már nincs meg.  El kellett adni szegénykét.
-Bocsi, most miről is beszélünk?-kérdezte Berry.
-Kocsikról.-válaszolt Tonny.-Tudod...Pasis dolog.-kacsintott.


Mikor az épülethez értünk, kiszálltunk a kocsiból, majd bementünk. Ott egy hosszú folyosón mentünk végig. Gerald bemutatta a pihenőt és a dohányzó területet is, majd sorba megmutatta a rádió adásos stúdió szobákat is. Berry mindegyik helyért odavolt.
Bementünk az adást felvevő szobába, majd Gerald leültetett minket egy kanapéra. A mikrofont középre helyezte, majd ezt mondta:
-Készen álltok?
-Persze, de mi lesz a téma?-kérdeztem.
-Az véletlen szerűen fog menni, hogy az adott pillanatban őszintén válaszolj, mert ha meggondolod mit mondj, az nem lesz túl őszinte. Mehet? 3...2...1...Szép napot mindenkinek, ez itt a Leadom rádió! Most négy fiatal látogatott hozzám, akik egy bandát akarnak létrehozni. Az ő véleményüket fogom kikérdezni a zenével kapcsolatban. Először is Jack Stevensontól fogok kérdezni. Jack, szerinted mennyire fontos az emberek számára a zene?
-Hát...-kezdett bele mondani valójába Jack.-A zene az a dolog, ami nélkül szerintem nem nagyon élné túl senki sem a minden napjait. Hisz gondoljunk csak bele: Akik táncolnak, az az életük, zene nélkül hiába tudják a mozdulatokat, ha nem szól semmi sem a háttérben. Nem adja meg nekik a motivációt, hogy táncoljanak. Sőt, a művészek sem tudnának zene nélkül dolgozni. Akik festenek vagy rajzolnak, halk zene mellett inspirálják magukat. A hétköznapi embernek is jólesik, ha egy hosszú nap után vagy akár munka közben hallgathatja a kedvenc számát a rádióban vagy a telefonján.
-Szóval azt mondod, hogy a zene annyira fontos lett, hogy az emberek ki sem tudnának nélküle bírni egy napot sem?
-Igen, így gondolom. A zene betölti az életünket. Anélkül üreges lenne az életünk és nem tudnánk mivel pótolni. Ha egyszer eltörölnék a zenét, mindenki lázadna, hogy visszakapják a muzsikát, amit idáig hallgattak.
-Köszönöm Jack...Most hallgassuk meg Rachel Marshallt is. Mit gondolsz, mindegy, hogy milyen műfajú a zene, vagy megveted azt, aki a rockon kívül mást hallgat?
-Nem vetem meg azokat, akik mást hallgatnak, mint én. Mindenkinek szíve joga, mit hallgat. Attól mert nekem nem szimpatikus a pop zene, még nem fogom szidni azt aki hallgatja. Egyébként pedig én is néha napján szoktam jazzt hallgatni. Az is ugyan olyan jó műfaj számomra, mint a rock és a metal. Sőt, akik komoly zenét hallgatnak, azzal sincsen bajom. Szóval úgy gondolom nem lesz valaki attól rossz ember, mert más a zenei ízlése és életérzése, mint nekünk. Ha egyszer az a bizonyos zenei műfaj tölti meg a szívét nyugalommal és élettel, akkor hallgassa. Hisz a zene igen is fontos dolog, ebben egyet értek Jackel.
-Köszönöm, Rachel, mindent megválaszoltál, amit csak tudni akartam.
Ekkor még kérdezett pár dolgot Tonnytól és Berrytől, majd kikapcsolta a mikrofont, és bekapcsolta a mai lejátszási listát, ami szólni fog a rádióban. Gerald kivezetett minket a dohányzó részlegre és mindannyian rágyújtottunk egy szálra.
-Nehéz két állásban dolgozni?-kérdezte Jack.
-Néha fárasztó, de ha van bennem koffein, akkor megy.-mosolygott Gerald.
-És mennyire fog a hallgatóknak tetszeni ez a téma?-kérdeztem én is.
-Szerintem bejön nekik. Olyan kérdéseket gyűjtök össze amit egy rádiós nem tett fel. Az öcsém szokott bejönni reggel, majd amint átveszem a munkát, megy is a lemez kiadóhoz.
-Szóval felváltva dolgoztok?
-Igen.
-Lehetne egy kérdésem nekem is?-érdeklődött Berry.
-Amit csak akarsz, Berry.-kacsintott Gerald.
-Vannak hangszerek is itt?
-Igen a raktárban.
-Szuper!
Miután elszívtuk a cigarettát, mindannyian a hangstúdió részleghez mentünk, ahol volt egy raktár is. Ott voltak a dob felszerelések, néhány gitár és pár olyan hangszer is, ami a mire csapatunknak  nem volt szüksége. Gyorsan kipakoltunk és kipróbáltuk őket. Gerald pedig mosolyogva nézte és hallgatta, milyen lelkesen zenélünk.
Ekkor meghallottuk, hogy valaki betelefonál. Gerald felvette, majd ezt mondta:
-Jó napot, ez itt a Leadom rádió!
-Szép napot, Gerald!-hallottunk egy női hangot.-Kat White vagyok. Milyen bandáról volt szó az előbb?
-Egy kezdő rockbandáról.
-És mi is a nevük?
-Rebels!-szólt bele Jack.
-Úr isten, ez Jack? Szia, Jacky!
-Szia, Kat!
-És mondd csak, Kat szeretnél tőlük kérni egy számot?
-Igen igen. Mégpedig a You Never Come Back-et, amit az A.M Clubban is hallottam. És az egyik kollégámnak küldöm.
-Akkor hát srácok, készüljetek fel, ugyan is a You Never Come Back-et fogjátok hallani a rádióban, amit még a Youtubera sem tettek fel. Ütős lesz!
Ekkor összenéztünk a bandával. Mivel jól betanultuk, nem volt nehéz előadni. Ugyan úgy kezdtük, ugyan úgy énekelte Jack és ugyan úgy szólt minden, mint akkor. Egészében elöntött az extázis, ahogy a gitáron játszottam. Imádok gitározni! Tudtam, hogy ez lesz az életem és be tudom bizonyítani egyszer, hogy a lányok is lehetnek jó gitárosok. A dal végeztével, Gerald széles vigyorral az arcán ismételte meg a bandánk nevét és a nevünket is bemondta. Ezek után pedig sorra telefonáltak be neki és kérdeztek a bandáról is.

A nap végén pedig mind ezt megünnepeltük egy kis hűsítővel, mivel nagyon meleg volt. Tonny és Berry elbúcsúzott tőlünk, minket pedig vissza fuvarozott Gerald, Jack házához. Elbúcsúztunk tőle, majd a fiú behívott egy kis beszélgetésre. 
-Rachel, még mindig nem heverted ki Kennyt?-kérdezte.
-De. Azzal a dallal reggel sikerült.-mosolyodtam el.
-Akkor...Megszívatjuk?
-Mi történt?
-Elhagyta a csaj, akivel lenni akart. Kizsebelte és elhagyta.
Ekkor mind a ketten felnevettünk. Jack előkapta a telefonját. Egyből tudtam mire készül.
Átkarolt engem, én pedig odatettem a számat az arcához, hogy úgy tűnjön, mintha puszit adnék neki. Jack elmosolyodva kinyújtotta a nyelvét, majd csinált egy ,,szelfit".
Mikor ezt megtette, gyorsan levette rólam a kezét, én pedig a számat és egyszerre felnevettünk. Elküldte neki a képet és vártunk egy kicsit a válaszra. Mikor megérkezett, Jack és Kenny folyamatosan chateltek.

Kenny: Ó...Értem. Szóval együtt vagytok...

Jack: Igen :) Szeretem. Nem úgy, mint te Rachelt.

Kenny: Én is szerettem, de...Úgy tűnik le kell mondanom róla.

Jack: Hé...Nem Rocky csalt meg téged, hanem te őt...Ő pedig kihevert téged. Apropó... Remélem valamit tudsz majd kezdeni az életeddel ezek után Franciaországban ;) Látogasd meg sokszor az ,,édesanyádat!"

Ezek után Kenny nem írt semmit, sőt, már fent sem volt. Látta az üzenetet, de semmit sem reagált rá. Jack apja, Derek, kijött hozzánk, majd miután köszöntünk egymásnak, ezt mondta:
-Jack...Fiam...Te voltál a rádió adásban?
-Én, Rachel, Berry és Tonny.-válaszolt Jack.
-Rachel is?
-Bizony.-bólogattam mosolyogva.
-Apa... Tudom hogy nem szóltam róla semmit, de...Kérlek ne büntess...Csak meg akarom mutatni neked, hogy...
Ekkor Derek, megfogta Jack vállát és megölelte. Nagyon szép apa-fia pillanat volt. Igaz, az apja kicsivel magasabb volt, mint Jack, de olyan szívmelengető pillanat az, mikor apa és fia ölelkezik. Jack szeme sarkán, mintha egy könnycsepp gyöngyöződött is volna. Ám, mikor lehunyta szemét, majd felnyitotta, már nem volt ott. Nem gurult le az arcáról. Nem tudom hogy csinálhatta, de a könny eltűnt a szeméből.
Az ölelkezés végeztével pedig édesapja csak rábólintott fiára, majd megveregette vállát és hozzám fordult.
-Rachel, örülök, hogy a fiam, melletted sokkal életrevalóbb.-mondta a férfi.-Maradj mellette mindig.
-Igen is, Mr Stevenson.-bólintottam mosolyogva.
-Hívj Dereknek. Most már a családomba tartozol, ahogy a banda többi tagja.
Mr Stevenson megfordult, majd besétált a házba. Jack rám mosolygott azzal a csillogó tekintettel és ezt mondta:
-Apa kedvel téged. Ez már egy jó jel.
-Igen...Látom rajta.-néztem fel Jackre.-Büszke rád?
-Úgy tűnik. Azt akarja, hogy az álmom beteljesüljön. Csak azért szoktunk sokszor összeveszni, mert van, hogy fel akarom adni. De veled ezt nem érzem. Ezért kedvel téged. Mert erőt adsz a csapatnak. És ha úgy vesszük, gyengédebb lett, mióta ismer téged.
-Ezt örömmel hallom.

Jack és én egyre jobban összekovácsolódunk.  Egyre jobbak vagyunk együtt és sokkal többet érünk el, ha közösen dolgozunk egy dalon. Úgy érzem, hogy sokkal többre is képesek leszünk. Ő lett a legjobb barátom, pedig az elején ki nem állhattuk egymást. Semmi nem állhat az utunkba, hogy véghez vigyük a célunkat és örökké barátok maradjunk!