Rocky +BEFEJEZETT+

34 Vihar kezdete

Ahogy ígértem, aznap délután segítettem Jacknek a dal megírásában. Abból a szövegből gazdálkodtunk, amit utoljára összegyűrt. Javítottunk rajta egy kicsit, így Jacknek végre megtetszett az új dal. Nyugodtabb volt és én ettől sokkal boldogabb lettem. Tovább folytattuk a kotta megírásával, így egyre jobb hangulatban találtam Jacket. Viszont kínosnak éreztem, hogy rólam írta a dalt, én pedig a szinonimákban segítettem neki. Elég hogy is mondjam...Szexire sikerült a dal. Az exeit sorolja fel a legelején és elmondja mit vétettek el ők. Aztán bejövök a képbe én és csak rólam szól onnantól kezdve a dal. Hogy én milyen vagyok, hogy a külsőm milyen, persze ezt mind az ő szemszögéből. Szóval eléggé meglepődtem, de tetszik, hogy egy dalban is képes kifejezni a vonzalmát irántam.
Mire készen lett a dal,  majdhogynem beesteledett. Mind a ketten szünetet tartottunk.
Lementünk a szülőkhöz, akik mosolyogva néztek ránk.
-Olyan szépek vagytok együtt.-jelentette ki boldogan Helena.
-Én tudtam, hogy összejöttök.-kacagott Derek.-Nem hiába biztattalak arra, hogy vele jöjj össze Jack!
-Tudod, apu...-fogta meg kezemet Jack.-Neked vannak a legjobb megérzéseid. Én magam is szeretem Rachelt egy ideje.
Jól esett, hogy ennyire szeretnek és elfogadnak a családban. Nem is lehetnék szerencsésebb.

Este egymás mellett feküdve az ágyban, Jack és én hosszasan elbeszélgettünk egymással. Jack vállán pihentettem kezemet, de ő folyton az oldalamat és az arcomat simogatta. Persze nagyon jól esett tőle. Sosem szerettek ennyire, mint ő. Kék szeme még a ragyogó csillagoknál is jobban szikrázott, ahogyan rám vetette tekintetét. Ez az igazi szerelmes tekintet, nem az, ahogyan Kenny nézett rám akkor.
-Mondd csak, Jack...-szólaltam meg.
-Hm?-kérdezte.-Mi a baj?
-Semmi csak...Azon töprengtem mit értettél azon, hogy már régebb óta is szerettél.
-Ó...Emlékszel, mikor szekáltalak?
-Ez lett volna nálad a vonzódás kifejezése?
Mind a ketten felnevettünk, majd Jack keze megállt a csípőmnél és ezt mondta:
-El nem hiszed, hogy nekem is mennyire furcsa volt...Sosem viselkedtem így egy lánnyal sem, mint veled...Apám is mindig azt kérdezte, hogy miért piszkállak mindig...Aztán egy nap azt mondta nekem, ha annyira szeretlek akkor máshogyan is kimutathatnám. Igaza volt...Csak akkor belépett a képbe Kenny. Apám pedig azt tanította nekem: Ha valakit szeretsz, hagyd boldognak lenni. Mert csak az nem hagyja boldogan azt a személyt, aki nem szereti őt.
-Jack...Olyan régóta vártál rám?
-Sosem voltam kitartó...De Tonny tudta mi a szitu, mikor látta rajtam, hogy nem tudlak elengedni. Most, hogy itt vagy nekem, remélem nem veszítelek el. Sehogyan sem. Főleg nem a hülyeségeim miatt...
-Hm...A sok hülyeséged közül a hirtelen felindulásból drogozást kéne kizárni az életedből és már rendben is leszünk.
-Rendben. Ígérem nem lesz több ilyen.
-Ha betartod, hinni fogok neked ez ügyben.
-Kérlek ne haragudj a bolondságaim miatt...Nem ígérem, hogy egyszer sem jön ki belőlem az utálatos oldalam, de azt igen, hogy mindvégig melletted leszek. Szeretlek, Rachel!
-Én is téged, Jack!
Megöleltük egymást és úgy is maradtunk. Nem engedtük el a másikat az ég világon semmiért. Remélem Chester miatt nem fog holnap kikelni magából, hogy lepipálja.
Aggódtam, mert már jobban ismerem Jacket, mint a tenyeremet. Mégis örülök annak, hogy egy igazi lelki társra találtam benne és biztonságban szerethetem őt.

Másnap a próbán felbuzdítottam életkedvemmel a bandát. Egy csomó motivációs dolgot mondtam nekik, amitől teljesen felpörögtek és megjött az életkedvük. Jack sem maradt ki a lelkesítő beszédből. Ő rá is ugyan úgy tudtam hatni, mint Berryre és Tonnyra.
Elpróbálva az új dalt, meglepően jól összhangba hoztuk a hangszereket és Jack hangja sem volt rosszabb. Úgy pörgött, mintha színpadon lenne és sokkal energikusabb volt. A bandát ez tovább sarkallta arra, hogy jól játssza el a dalt. Még egy párszor elpróbáltuk a dalt, ami egyre szebben és jobban szólt. Mély basszus, ritmusos dobolás, vadító szóló és aláfestés, és persze egy karakteresen markáns énekhang.
A próba után Jack odasietett Tonnyhoz majd feltűrték bőrdzsekijük ujját és Jack ezt kérdezte:
-Milyen voltam?
-Állat voltál!-állt be védekező pozícióba Tonny, kitárva egyenesen tenyerét.
-Nem értem, milyen voltam??-emelte meg hangját Jack, majd a fiú tenyerét boxolta.
-Fasza voltál, Jack!
-Még mindig nem értem! Milyen voltam???
-Moss fület, tesó! Nálad tökösebb nincsen!
-Ahogyan nálad sem!-nevetett fel Jack.
A két fiú pacsiztak egyet, majd egy ököl pacsival le is zárták az energia túltengésüket. Berryvel csak nevettünk ezen.
-Ezek a fiúk...-forgatta szemét Berry.-Túlteng bennük az adrenalin.
-Nem, Berry..-csóváltam a fejemet.-Csak Jack végre kirobbanó formában van.
-Meghúzott?
-Nem dehogy! Illetve még nem de nem is ez a lényeg...Csak segítettem neki dalt írni.
-Azta! Ez már valami! Jack akkor a legeltökéltebb, ha támogatják. Úgy lenyomjuk a Skullhead-eket, ahogy vannak!
Ekkor eszembe jutott egy nem túl jó dolog...Mi van, ha Jack most úgy meghajtja magát lelkileg, hogy a kimerültség miatt nem úgy fog a bandához  állni, ahogyan kéne.


Hetekkel később elő is adtuk az új dalt a klubban és iszonyúan sok energiát belefektetve adtuk elő azt az egy számot. Mindenkinek nagyon tetszett, de Jack egy kicsit túl reagálta az egészet. Láttam rajta, hogy egy egészen más emberré változott a színpadon. Nagyon nem tetszett a dolog. A szám végén kimentünk az utcára és mindenkinek sorra autogramot osztogattunk. Láttam, ahogyan Jack rákacsint az egyik rajongó lányra. Azonnal felforrt az agyvizem. Berry látta, hogy valami nem stimmel velem. A tömeget szinte arrébb lökdösve mentem oda Jackhez.
-Jack, mi a fenét csinálsz?-morogtam.
-Mit csinálnék?-mosolyodott el.
-Miért kacsintottál rá arra a lányra?
-A kacsintás nem megcsalás, cica...
-Neked hogy esne, ha én kacsintanék rá egy másik fiúra? Fogadjunk féltékeny lennél!
-Rocky, nem tudom mi bajod van velem, de én semmi rosszat nem csináltam... Úgy letámadsz engem, mintha lefeküdtem volna vele...
-Ki tudja...Ezek után már azt sem csodálnám...
-Ennyire bízol bennem?
-Tudod mit...
Mondatomat befejezetlenül hagyva vissza mentem és inkább nem csináltam semmit. Tűrtem inkább, de nem akarok hirtelen felindulásból hülyeséget csinálni. Tovább irkáltam a fotókra, mások gitárjára és karjukra. Hihetetlen, hogy Jacknek ennyire elszállt az agya...

Mikor hazaértünk, gyorsan összepakoltam a cuccaimat. Jack pont akkor jött fel, mikor már majdnem befejeztem a pakolást. Csodálkozó tekintettel jött felém.
-Se puszi, se pá, bébi?-kérdezte.
Ekkor hozzá vágtam az egyik pólómat, ami róla a földre hullt. Rendesen kikerekedtek a szemei.
-Tudod mit...-kezdtem el a mondani valómat, miután összeszedtem az összes ruhámat.-Nem kell elkísérned...Ha máshova kacsintgatsz, akkor inkább hagyjuk egymást a fenébe! Keress egy újabb gitárost, mert én torkig vagyok! Azt hittem benned meg van minden, amit akarok, pedig nem sok mindenre van szükségem! Csak három dologra: Őszinteségre, szeretetre és hűségre...De úgy látom túl vak voltam...
-Rachel...Kérlek várj!-fogta meg kezemet.
-Nem várok! Szidod itt Kenny-t, miközben ugyan olyan vagy, mint ő!! Az ujjad köré csavarsz minden lányt és a szédültségtől ők nem tudják ki vagy, de én tudom...Átlátok rajtad! Nem fog megint egy pasi behálózni...
Jack visszafogott engem, majd mélyen bűnbánó szeme rám nézett.
-Rachel, sajnálom!-tért vissza belé a régi Jacky.-Elviszi a fejemet a népszerűség és...Idegesít, hogy Chesterék ugyan úgy teljesítenek, mint mi...Pedig tudom, hogy ez a banda sokkal többet tud, mint ők...Agyamra ment az, hogy Chester újra leállt velem kekeckedni...Vissza emlékeztem azokra az időkre, mikor ő folyton piszkált... És most folyton az jár a fejembe...Tudod milyen érzés, mikor azzal piszkálnak, hogy meleg vagy, csak azért, mert megvéded a legjobb barátodat? Mert ő nem tudja kinyitni a száját, mert ő gyenge és nem akarod, hogy kicsinálják idegileg? Tudod, milyen érzés, mikor az önbizalmadat a földbe döngölik? Ahol érnek csak támadnak? Chester pont ilyen ember volt...Mindenkinek le tudta törni az önbizalmát, annak is, aki nem érdemelte meg...Aki nem tartott vele, arra mind ugyan az a sors jutott... Kérlek érts meg engem Rachel!
Ekkor elgondolkodtam egy kicsit. Őszinte volt...Tudom milyen Jack, mikor hazudik. Tiszta szívéből mondta, amit mondott, csak fájdalmas volt arra gondolni, hogy idáig ezt nem mondta el. Hosszas gondolkodás után mégis ezt mondtam neki:
-Ha elment az eszed a népszerűségtől, meglátom, hogy nélkülem helyre áll e a fejed...
Jack teljesen elsápadt, pupillája összeszűkült.
-Rachel, ezt nem mondhatod komolyan...-remegett hangja.
-Ne haragudj Jack, de úgy gondolom most nélkülem kell lenned. Nem akarok szakítani veled...Csak szerintem hagynom kéne neked egy kis időt a gondolkodáshoz...Szia Jack.
Ekkor megpusziltam az arcát, majd mielőtt magához szorított volna, elmentem.
Az utcán, a táskámat vonszolva magam után azon gondolkodtam, ha már most ilyen problémák vannak köztünk, később vajon milyen akadályok fognak elénk kerülni. Minden esetre tudnia kell, hogy komolyra kéne vennie a kapcsolatot, ha igazán szeret engem. Nem mondanám, hogy teljesen olyan, mint Kenny...Mikor vele jöttem, fel sem húzta rajta magát. Ha nem szeretne ténylegesen, már biztosan kiabált volna velem e miatt, és nem tett volna meg értem ilyen fontos dolgokat. Ő segített nekem végül is az emlékezetemet visszahozni, velem volt, mikor Kenny a földbe döngölt. Sőt, mindig ott volt mellettem és nem csak alkalmanként. Innen tudom, hogy tényleg szeret.