Rocky +BEFEJEZETT+

35 Viszályok végeztével

Másnap reggel arra ébredtem, hogy megcsörrent a telefonom. Kómásan felvettem, de amint meghallottam Berry sikítozását, azonnal felsikítottam én is. Annyira megijedtem, hogy leestem az ágyról.
-Berry, mi a baj?-kérdeztem.
-Ez egyszerűen szörnyű!-nyávogott Berry.-Szőkítő port használtam a hajamra és most hihetetlenül szarul néz ki...Olyan lett a fejem, mint egy puncs fagyi...
-Am...Berry, idáig is rózsaszín volt a hajad.
-De az jó volt ez meg borzalmas! Olyan vagyok, mint egy játékbaba!
-Oké, Berry, figyelj...Kiszőkítheted még a hajad festékkel. Az el fogja takarni, hidd el.
-De nem ez a legborzasztóbb...
-Akkor mi? Ha széttört, azon még lehet segíteni.
-Nem az! Chester kórházban van.
-Jack megverte?
-Nem, Jacknek ehhez nincs köze, de Bellán és Chesteren kívül a banda azt hiszi. Bella otthagyta Chestert, mert kiderültek róla dolgok, ő pedig annyit ivott, hogy oda került. Ma fogja a banda meglátogatni az énekest, de Jack is oda akar menni. És ha meglátják, szét fogják verni.
-Ácsi...Te honnan tudsz erről?
-Nos Bella egész jó fej és vele elkezdtem beszélgetni. Ő mondott el mindent.
-Rendben, figyelj, nem lesz baj, oké? Mély levegő Berry! Iskola után fogja tudni csak meglátogatni őt és ha ott lesz, akkor én is.
-Rendben...
-Le kell tennem.
-Vigyázz magadra!
Letettem a telefont, majd gyorsan átöltöztem és siettem Jack házához.

Amint odaértem, Jack már ki is jött a kapun. Meglepve nézett rám. Ám mielőtt beszélni tudott volna, gyorsan megcsókoltam őt, majd ölelve ezt mondtam:
-Hallottam a hírt...
-Már nem haragszol?-kérdezte Jack.
-Nem...Nem tudok rád haragudni...De miért akarsz hozzá menni a kórházba, mikor utálod?
-Nos...Rájöttem, hogy Chester is tud gyenge lenni. És ha valaki gyenge, nem szabad megtaposni. Ha nem állok úgy hozzá, mint ő hozzám, akkor be fogja látni, hogy én vagyok az erősebb, mert okosabban fogom fel a dolgokat, mint ő...
Még mindig gyerekesnek gondoltam ezt a dolgot, de legalább már nem akar mániákusan jobb lenni. Ez Jacknél egy jó pont a fejlődéshez.

Iskola után, még mielőtt a kórházba mentünk volna, beültünk ugyan abba az étterembe, ahova meghívott engem, mikor még csak barátok voltunk. Nem ettünk sokat, de az után is csak beszélgettünk:
-Rachel...Köszönöm, hogy vagy nekem!-mondta a fiú.-Tudod veled sokkal jobb ember vagyok, mint aki voltam. Csak még fejlődnöm kell.
-Jack...-fogtam meg a kezét.-Azt hiszed én akkora megváltó vagyok, miközben nekem is vannak hibáim. Mindenkinek vannak. És ezt az egyet most elnézem neked. Tudom, hogy még sok lesz köztünk a nézeteltérés, de minden esetre én ugyan úgy szeretni foglak.
-Ahogyan én is téged.
Ekkor megláttam Jack nyakába egy bőrzsinóron lógó fekete gitárpengetőt, amin egy monogram volt: R.M.
-Mi az a nyakadban?-kérdeztem.
-Ami nemsoká neked is lesz.-mosolygott majd elő vett egy ugyan olyan nyakláncot, csak az enyémbe J.S. volt vésve. Teljesen meglepett. Rám adta a nyakláncot, majd kezemet megfogva ezt kérdezte:
-Tetszik, ugye?
-Igen.-kacagtam fel.-Megleptél most.
-Reméltem, hogy tetszeni fog.
Még egy kis időt az étteremben töltöttünk, majd elmentünk Chesterhez a kórházba.

Ott megkerestük az ő szobáját, majd bekopogtunk. Kinyitottuk az ajtót, majd bementünk a szobába. Chester ott feküdt az ágyban, meg se mozdult. Smink nélkül is olyan sápadt volt, mint a fal. Bár lehet, hogy ez csak azért van, mert alkoholmérgezést kapott. Megálltunk az ágya mellett, de Jack nem bírta ki szó nélkül:
-De szarul nézel ki, barátom...
Ekkor a barna hajú Chester lassan kinyitotta szemét, majd ő is megszólalt:
-Stevenson? Mit keresel te itt? Ha a halálomra vársz, ülhetsz még egy darabig...
-Nem, Chester...-nevette el magát Jack.-Hallottam mi történt veled. Sajnálom!
A fiú értetlen fejjel bámult minket végig. Nem értette mi a fene folyik itt. Ám újra gúnyosan megszólalt:
-Te is ittál, Stervenson? Jól bírod, ha nem dőltél ki úgy tőle, mint én...
Jack csak nevetett. Most leperegtek róla a beszólások. Chester nem próbálkozott tovább. Csak feküdt és csöndbe maradt. Jack végre abbahagyta a nevetgélést, majd hosszasan nézték egymást, mire a gót fiú most békésebben szólt hozzánk:
-Látod, Jack...Tudok én is gyenge lenni. Szégyellem, főleg azt, hogy most így látsz, taknyos...
-A gyengeség nem szégyen...-komolyodott el hangja Jacknek.-Erősebbé tesz. Főleg, ha eljut az agyadig, mit basztál el. Néha tudod...Nem rossz dolog, ha a büszkeségünket lenyeljük.
-Ezért vagy most itt, Stevenson? Mert lenyelted a büszkeségedet?
-Nem...-hunyta le halvány mosollyal a szemét, majd vissza pillantott Chesterre.-Azért vagyok itt, hogy kiegyenlítsek mindent. Nem azzal, hogy vissza adom neked azt, amit akkor tettél velem...Hanem azzal, hogy békét kössek veled. Elvégre nem hiába van mind a kettőnk bandája fej-fej mellett a toplistán. Hidd el, Bella is meg fog bocsájtani előbb, vagy utóbb.
Chester arcán akkor láttam először őszinte mosolyt. Talán most először nézet fel ilyen magasra Jack-re. A fiú erőt véve magán, nehézkesen felült az ágyon, majd a kezét nyújtotta. Most Jacknek volt meglepett tekintete.
-Nem hittem volna, hogy valaha is okosabb lesz nálam egy kölyök...-jelentette ki a gyengélkedő fiú.-Gyere, rázzunk kezet.
Jack beleegyezett az ajánlatba. Szorosan megfogták és megrázták egymás kezét, majd a kézrázás után Chester megpaskolta a fiú vállát és ezt mondta:
-Idáig sem voltam jobb nálad. Bella eléggé hozzám vágta azt, amit idáig nem vettem észre magamon. Rachel, ugye?
-Igen.-bólogattam.
Mi is kezet ráztunk, majd Chester vissza feküdt az ágyba. Még vetett ránk pár pillantást, majd ezt mondta kiegészítésül:
-Menjetek, mielőtt agyon vernek titeket a társaim. Még úgyis fogunk találkozni.
Jack megfogta a kezemet és bólintva az ajtó felé sétált, én pedig követtem őt.
Igen...Megbizonyosodott az, hogy Jack hiába gyerekes néha, Chester még azt a szintet sem lépi meg, mint ő érettségben. Ahogyan Jack is mondta, nagyon nehéz felnőni. Főleg, ha tinédzser vagy. Valamihez mégis muszáj, főleg, ha bandát alapítasz és komolyan gondolva zenélsz is. Sokszor áldozatot kell hozni értük, lelki támaszt nyújtani nekik, de ami a legfőbb, hogy szeretni kell őket. Más bandáját pedig tisztelni kell, bármennyire is nem az az adott zenei műfaj tetszik neked. A viszályból csak szar dolgok születnek röviden. Jobb is a békesség. Ezt pedig lehet nem én oldottam meg, hanem Jack, de most már a tagjainknak nem kell attól félnie, hogy melyik banda a jobb. Nincs helye versenyzésnek, ezt pedig Jackynek sikerült felfognia.
-Ja...-állt meg Jack az ajtónál.-És jobbulást.
-Köszönöm!-mondta az ágyban fekvő Chester.-De mire vártok? Menjetek!
Mosolyogva kiléptünk az ajtón, majd becsuktuk magunk mögött és kisétáltunk az épületből. Rendben, elismerem...Chester javíthatna a modorán, de még így is sokat fejlődött.