Rocky +BEFEJEZETT+

14 Baleset

Jackel voltam egy hídnál. A híd alatt a patak csordogált. Mivel este volt, csak a csillagok és a hold fénye világított meg minket. Lágyan fújt a nyári szellő, mégis elfogott egy kellemes melegség. Jack rám adta a bőrkabátját, majd ezt mondta:
-Hűvös most az este, nem?
-De igen, az. Köszönöm!-mondtam halkan.
-Mondd csak, Rachel...Jó neked a bandában?
-Persze hogy jó! Nagyon jól érzem magam veletek.
-Veletek? És ha kettesben vagyunk, mit érzel?
-Nem tudom...Olyan furcsa...De ne a legrosszabbra gondolj! Nagyon szeretek veled lenni. De ilyenkor elfog egy kétes érzelem.
-Mármint?
-Tudom, hogy szeretlek, de olyan érzés, mintha nem csak barátilag szeretnélek...
-Rachel...Be kell vallanom neked valamit...
Ekkor ragyogó kék szemei rám meredtek. Kezét az én kezemre tette, majd megfogta és a mellkasához tette kettőnk tenyerét. Szíve úgy kalapált, mintha ki akart volna ugrani a helyéről. Jack nagyot nyelt, majd ezt mondta:
-Én biztosra mondhatom, hogy jobban szeretlek, mint egy barát...Szerelmes vagyok beléd, Rachel...
-Jack...-pirultam el zavaromban.
Egyre közelebb és közelebb hajoltunk egymáshoz. Jack kezét arcomra helyezte, majd a nyakamig cirógatva ujjait lágyan megérintette tarkómat és megcsókoltuk egymást.


Ekkor álmomból felriadva körbenéztem. Sehol senki. Az ágyamban voltam és csörgött a telefonom. Izzadtam és ziháltam, a torkom is ki volt száradva. Szívem úgy dobogott, mint ha ki akart volna szakadni a helyéről és nem tudtam megnyugodni. Nagyon zaklatott lettem. Sőt, nemhogy zaklatott, szerintem paranoiás is. Nem tudtam mire vélni ezt az álmot.
A telefonom viszont még mindig csörgött és már idegesített, szóval megnéztem ki zaklat kilenc órakor-igen olyankor még alszok-és mikor megláttam, hogy Berry hív, gyorsan felvettem.
-Háló, Berry?-szóltam bele zihálva.
-Szia, Rachel.-hallottam Jack hangját.
Felsikkantottam, majd azzal a lendülettel ki is esett a telefon a kezemből. Fogtam a fejemet és nem tudtam mit csináljak. Valahogyan meg kellett nyugodnom az álmom után. Gyorsan ittam egy kis palackozott vizet amit mindig a szobámba tartok.
-Rachel...Jól vagy? Minden rendben?-hallottam folyamatosan Jack hangját.
-Igen...-vettem vissza a telefont a kezembe.-Igen, Jack minden rendben cs-csak leesett valami.
-Elég zaklatott vagy, biztos minden oké?

-Persze. Miért hívtál?
-Csak azért, hogy értesítselek róla, hogy egy hét alatt sokkal többen hallgatják Gerald rádióját, mint régebben. Hát nem fantasztikus? Gerald olyan boldog lett, hogy meghívta a bandatagokat esti ünneplésre.
-Ez nagyszerű, Jacky öm... Jack.
-Ugye?
-Igen...Igen, az.
-Uh...Nem hallom a lelkesedést a hangodban. Még nem ébredtél fel?
-Am...Ami azt illeti, még nem.
-Bocsi! Figyelj, egyeztessünk egy időpontot, hogy mikor akarod, hogy felhívjalak, mert ez nekem kínos kicsit.-nevette el magát Jack.
-Ami azt illeti soha...Üm...Akarom mondani, tízkor már fent szoktam lenni szóval akkor nyugodtan hívhatsz.
-Rachel, tényleg nem vagy valami jó passzban.
-J-Jól vagyok én...Csak a banda miatt izgulok, tudod, a gyorsabb népszerűség meg az ilyenek...
-Azon elég nekem aggódni, Rach. Neked inkább pihenni kéne. Az elmúlt egy hétben folyamatban dolgoztunk és megértem, ha agyadra megy a munka. Ígérem, hogy egy hetet csak a kikapcsolásra szánunk, rendben?
-Rendes vagy, Jack! Nagyon köszönöm!
-Ez már valahogy Rachelesebbnek hangzott. Ez a te bajod, tudtam én. Ne aggódj, Rachel! Ma este ünnepelünk.
-Rendben. Ott leszek. Szia, Jack!
-Szia, Rachel!
Letettem a telefont, majd összekaptam magam, mert Kelly ma délután át fog jönni és addigra össze kell készülnöm.


Kelly megérkezésével, pedig, sokkal jobb kedvem lett. Sokat nevettünk Briannel és a barátnőjével. Apa és anya éppen dolgozott, de elvileg most Kelly itt alszik, így nem lesz vele gond, ők is látni fogják.
-Rachel, hallottam ám a bandádról!-mosolygott a vörös hajú lány.
-Ó, tényleg?-lepődtem meg.
-Persze, én is hallgatok rádiót. Oda vagyok a zenétekért.
-Komolyan?
-Elvarázsol a szöveg. Nagyon ott vagytok.
-Igen, nagyon büszke vagyok a húgomra.-mosolygott a bátyám is.
-Brian...Nem bírom tartani a számat...Annyira el akarom mondani neki..
-Mondd csak el szívem!
-Rachel...Nagyon fogsz örülni! Képzeld el...Babát várok.
A hír annyira feldobta a kedvemet, hogy már nem is tudtam csöppet sem az álmomra gondolni.
-Kelly ez...-akadt el a szavam is.-Csodálatos! Gratulálok!
-Köszönöm!-öleltük meg egymást Kellyvel.
-Nagynéni leszek...
-Nekem kicsit furcsa lesz az apaság.-nevetett Brian.-Nagyon bele kell melegednem.
-Brian...Tudom, hogy jó apa leszel! Ne félj!
Kelly elengedett, majd Brianhez ment. Arcát megsimogatta, majd egy csókot adtak egymás szájára és összeérintették a homlokukat.
Kelly és Brian nagyon szép pár. Jól egymásra találtak, úgy gondolom.


Estefelé viszont készülődnöm kellett. Gyorsan felfogtam a hajamat, majd felvettem egy rövid, sötét színű nadrágot és egy fehér topot, majd várni kezdtem odakint a kocsit.
Mikor Gerald megérkezett, beszálltam a kocsiba és örömömre nem csak Jack volt bent, hanem mindenki más is.
-Szia, Rachel!-ölelt meg Berry.-Mondta Jacky, hogy mennyire túl vagy terhelve. Ne aggódj, kislány, ma este ki leszel kapcsolva.
-Igen, Berry, ennek nagyon örülök!-mosolyodtam el, majd ránéztem a hátsóülésen ülő Jackre.
Mikor elindultunk, tovább beszélgettünk.
-Kinek milyen a nyári szünet idáig?-kérdezte jókedvűen Gerald.
-Nagyon jó!-mondta Tonny.
-Nekem is.-bólogatott Jack.
-Gerald, ha tudnád miről maradtál le...Az egyik punk együttes lépett fel a közelben és eljött velem Tonny is.-tartott élménybeszámolót Berry.
-Ja és gondolom lesmároltátok részegen egymást. Tiszta romantikus.-vigyorgott Jack.
-Ez nem volt szép tőled! Semmi ilyesmi nem történt!
-Az után a kép után nem ezt gyanítom.
-Ha megmutatod Geraldnak, vasfogaid lesznek öregem. -nézett hátra Tonny.
Jack nevetett egyet, majd hátra dőlt, majd rám nézett és ezt kérdezte:
-Mi van, Rachel? Elég furi vagy ma. Idáig nevettél az ilyeneken.
-Csak kicsit fáradt vagyok.-válaszoltam röviden.
-Fáradt? Annyit alszol, mint egy medve.-nevette el magát.
-A jó hír az, hogy részegen senkit nem engedek haza, szóval szundíthatsz nyugodtan nálam.-mondta Gerald.
Jacknek letört a mosolya, majd előre nézett és nem szólt többet hozzám.


Gerald házához érve, pedig  mindenki kiszállt és gyorsan be is kísért minket. A fekete férfi egyből adott mindannyiunknak egy kis sört, amit Berry és Tonny azonnal vedelni kezdett.
-Köszönöm mindenkinek.-mondta Gerald.-Annyira jólesik, hogy ilyen bolondos, segítőkész embereket találtam, mint ti!
-Jaj, Gerald!-legyintett Jack.-Mi köszönjük, hogy van aki felfedezett minket és végre kezdünk népszerűbbek lenni máshol is. Nélküled ez nem jött volna össze.
-Ami  pedig még fergetegesebb, hogy egy ilyen embert ismertünk meg, mint te! Kedves vagy, odaadó és segítőkész.-mondta Berry.
-Akkor igyunk arra, hogy különleges emberek vagyunk és arra is, hogy ezt egyedül semelyikünk nem tudta volna megcsinálni!
Mindenki koccintott, csak én nem. Jack amint ivott a sörből, rájött, hogy valami nagyon nincs rendben velem.
Letette a sörös dobozt az asztalra, majd rám nézett és ezt mondta:
-Rachel, kijönnél egy kicsit velem?
-Persze. Egy kis levegőre lesz szükségem.-legyezgettem magam.
-Jack, soha nem hagyod tele a sörös dobozt. Mindig későbbre halogatod a beszélgetést, mi van veled?-kérdezte Tonny.
-Majd később megbeszéljük..-mondta Jack, majd az ajtót nyitotta.
Kimentünk az udvarra, majd kisétáltunk az utcára és onnan egy hídhoz értünk. Ugyan az a híd volt, ami az álmomban is volt. Legszívesebben vissza fordultam volna, de nem tettem. A közepén megálltunk és a vizet néztük. Jack ugyan úgy rám adta a kabátját, majd ezt mondta:
-Hűvös van.
-Nekem meg melegem...-vettem le a dzsekit, majd vissza adtam Jacknek.
-Nem értem mi bajod van velem, Rachel!-mérgesedett hangja.-Amióta népszerűbb lett a banda, azóta nagyon furcsa vagy! Csak mondd el, hogy ez neked nem megy, ha nem akarsz benne lenni...
-Nem erről van szó, Jack!
-Akkor miről, Rachel? Mondd el végre mi a baj!
-Azt...Azt te nem értheted...
-Mit? Mit titkolsz előlem? Mi az, ami nyom és mégsem mondhatod el nekem, vagy akár Berrynek vagy Tonnynak?
-Ez bonyolult, oké?
Jack megfogta lágyan a csuklómat, majd ezt mondta:
-Semmi sem bonyolult, te nem ilyen voltál! Valami megváltoztatott azért, mert titkolod és ez nem tetszik.
-Jack, engedd el a kezem!-szóltam rá.
-Rachel, én csak segíteni szeretnék! Azért, mert barátok vagyunk!
-Engedj el!
Mikor sikerült elsöpörnöm a kezét, egyszerűen csak elfutottam.
-Rachel!-kiáltott utánnam Jack.
Hátra néztem, mert láttam, hogy utánam ered, ám éreztem, hogy valami nekem csapódik én pedig messzire csúszok. Nekiütköztem egy fának, ezek után pedig szédülni kezdtem. Csak a reflektor fényét láttam és azt, ahogy Jack felettem próbál magamhoz téríteni, közben ezt kiáltja kétségbeesetten:
-Rachel! Rachel, kérlek ne hagyj itt! Rachel, ne csukd le a szemed! Hívok segítséget...Rachel!
Ez után pedig egyre sötétebb lett körülöttem minden.  Egyre jobban elcsendesedett minden, ezek után pedig se kép, se hang. Talán újra csak álmodok.