Rocky +BEFEJEZETT+

33 Chester

Reggel Jack ébresztőjére keltem. Kikapcsoltam helyette, bár ő is felébredt rá. Mikor ránéztem az órára, elcsodálkoztam rajta, milyen korán kel. Jack vissza húzott az ágyba, majd leterített és puszilgatni kezdett mosolyogva.
-Jó reggelt.-köszönt vidáman.
-Neked is Jacky.-mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.-Figyelj, miért kelsz ilyen korán?
-Hogy legyen időm zuhanyozni. Ja meg persze egyéb másra is.
Mind a ketten felnevettünk, majd heves csókolózásba kezdünk. Mégis mámoromból felébredve ezt mondtam:
-Jack...
-Mi az?-kérdezte, majd mit sem zavartatva magát tovább csókolt és simogatott.
Most nem hagytam annyiban a dolgot. Mellkasához érve finoman visszább löktem, majd Jack vigyorogva rám nézett.
-Mi a baj, cica?-kérdezte.
-Iskola van.-kacagtam fel.
-Ne aggódj, mire végzünk elérjük a 8:10-es buszt.
-És ha benyitnak?
Ekkor Jack elgondolkodott. Onnan tudom, hogy gondolkodik, mert akkor félig mosolyog csak és felvonja az egyik szemöldökét. Berry szerint ez kretén dolog, de én imádom ezt az arcot. Végül megszólalt:
-Igazad van, ciki lenne.
Jack a fekvő támasz pozícióját vette fel. Behajlítva karját adott egy puszit a számra, majd vissza egyenesítve kezét kiugrott az ágyból. Felültem, majd csak a fiút néztem. Kivett a szekrényéből egy törölközőt, majd a vállára csapta.
-Szóval reggeli tusolás, hm?-kérdeztem.
-Mindig így kezdem a napot, de ha akarod, le is csekkolhatod.-kacsintott flörtösen.
Még jobban elmosolyodtam, majd ajkamba haraptam.

A közös zuhanyzás után felöltöztünk és buszra szálltunk, aztán amint az iskolába értünk, csodáló tekintetek vettek körül minket. Még mindig ennyire nagy szám lenne az, hogy híres lett a bandánk?
Most senki nem rohant felénk, de sokan ránk mosolyogtak, a többiek pedig lefagytak, amint megláttak minket. Jack és én tovább sétáltunk és kiélveztük a rajongói tekinteteket.
-Még mindig szeretnek minket.-karolt át a fiú.
-Úgy bizony.-néztem fel rá mosolyogva.
-Egyet ne feledj sose, Rachel: Ha a rajongó lányok körbe is vesznek engem, én akkor is téged foglak szeretni.
-Úgy mondod ezt, mintha én nem ezt tenném veled. Egy csókot sem adtam egy rajongó fiúnak sem.
-Én bízom benne, hogy te nem tennéd meg. És te?
-Hmm. Ötven százalék.
-Jaj, ne már!
Ekkor mind a ketten felnevettünk.

A hét gyorsan elment, mi pedig meglátogattuk az A.M Clubbot. Ugyan akkora rajongással fogadtak minket, mire a színpadra értünk. Energikus volt a banda, mindent tökéletesen játszott el. Tökéletesebben, mint az előtt.
Ám mikor vége lett a mi produkciónknak, egy fergetegesen nagy áttörés következett, amire semelyikünk nem számított.
-Most következzen a Skullhead!-konferálta fel a következő bandát a tulajdonos.
A bandával teljesen lefagytunk. Négy gót lépett fel a színpadra, tiszta fekete ruhában és kirívóan feltűnő sminkjükkel és bakancsukkal. Egy nő volt a színpadon és három férfi. A hangszerek összességében egy dob, egy két gitár és egy szintetizátor volt. Az énekes fiúnál és a lánynál is egy gitár volt. Ekkor Jackre tekintettem. Forrt, izzott a méregtől és mivel látta hogy rajtuk akadt a szemem, bizonyára a féltékenységtől is. Berry és Tonny undorodva néztek rájuk. Az ő zenéjük egyszerűen förtelmes volt, ahogy azt Jack mondta, de feljavította a lány hangja. Az viszont el kell ismernem, szebb volt, mint az enyém. Nem hiába éneklek hard rockot és glam metált. Nincs olyan tiszta hangom. Ám Gerald nem bírta ki szó nélkül:
-Ezek mit keresnek itt?!
-Én is ezt kérdezem...-mondta gúnyosan Jack.
-Életemben nem hallottam róluk...Ismered őket?
-Szerintem menjünk ki egy cigire...
Úgy is lett. Mégis mire rágyújtottunk odakinn, jöttek ők is. Chester egyből megtalálta Jacket. A banda többi tagja is hozzánk jött. Azon az egyetlen egy lányon láttam csak, hogy nem akar balhét.
-Mi újság Stevenson?-vigyorodott el gúnyosan Chester.-Taknyos korod óta nem láttalak. Nem változott semmit sem az az emós fejed.
-Először is jól gondold meg kit hívsz ,,emósnak"...Másodszor pedig jó lenne ha nem játszanál anyád sminkkészleteivel...Neki nagyobb szüksége van rá, mint neked. Amúgy mióta van élő barátnőd, már leszoktál a hullákról?
-Jack, kicsit óvatosabban is szidhatnád a gótokat, én is az vagyok...-fonta össze a karjait Tonny.
-Nekem legalább nincs ennyire elkorcsult bandám, mint neked, Jack...-hajolt közelebb Chaster Jackhez.
Jack vicsorgott, mint egy falkáját védelmező farkas.
-Na jó, mindjárt bemosok neki egyet...-tűrte fel a bőrdzsekije ujját Berry, majd mikor közelebb tudott volna menni hozzá, Tonny lefogta őt.
-Chaster, kérlek ne piszkáljuk őket!-nézett fel a fekete hajú lány Chesterre.
-Nyugi, édes.-mézesedett el a hangja a fiúnak.-Csak az igazságot mondom el neki. Lehet belefájdult a kis lelke, de hidd el, nem fog eret vágni.
-Elmondjak én is egy igazságot neked?-nézett bele vérbeforgó szemekkel Jack a fiú szemébe, amitől egy kicsit meghökkent.-Sajnálom a barátnődet, akárhogy is hívják...Nem tudja még rólad az igazat, de ha megtudja, hidd el, nyoma se lesz. Azon belül pedig, könnyű volt egy kisebbet szekálni, igaz? Pokollá tetted az egész általános iskolás évemet, miattad cikiztek a többiek kezdetben, de ne aggódj...Nem vagyok már olyan gyenge, mint akkor voltam. És előre figyelmeztetlek: Most rajtad a sor a pofára esésben...
Chester arca érzéstelen volt, mégis érezni lehetett rajta a megdöbbentséget. Ekkor visszaegyenesedett, majd mintha mi sem történt volna, komoly hangsúllyal ezt mondta:
-Nem tudom miről beszélsz...Menjünk innen...Gyere, Bella...
Ekkor a többiek, mintha ott sem lettek volna, szétszéledtek. Kint maradtam, ahogyan Bella is. Az ő bandája már távol járt, míg az enyém vissza ment az épületbe.
-Ne haragudj Jack miatt...-léptem a lányhoz.-Én sem tudok sok mindent...Csak annyit, hogy elvileg Chaster piszkálta őt...
-Te ne haragudj Chaster miatt...-kért bocsánatot a lány.-El is hiszem hogy bántotta tudod...Mindenkibe beleköt. Rocky, ugye?
-Csak Rachel. A Rocky a bandán belüli nevem. Bella?
-Igen.
-Örvendek.
-Én is.
Bellával egymásra mosolyogtunk. Két ellentét összetalálkozik. Milyen érdekes. Semelyikünk nem akarja, hogy ez a két banda háborúzzon, de mind a kettőnk tudta, hogy ez csak Chester hibája.
-Bella!-hallottuk Chester hangját.
-Ó...Ne haragudj, mennem kell.-mondta a lány.
-Menj csak.-bólintottam.-Örülök, hogy megismertelek!
Bella mosolyogva integetett nekem, majd elsétált.