Rocky +BEFEJEZETT+

26 Jack nélkül

Az utat csendben folytattuk tovább. Berryék próbálták elterelni a figyelmem, de nem tudtam nem Jackre gondolni. Annyira üresnek érzem magam belül nélküle. Mintha egy részemet tépték volna ki belőlem. Nem is voltam olyan pozitív Rocky, mint amilyen szoktam lenni.
-Hé, Rachel.-szólalt meg Berry.-Mit csinál a hóember tavasszal?
-Nem tom...-vontam vállat.
-Beleolvad a környezetébe.
Berry ugyan nevetett a saját viccén, de én nem nevettem. Mikor ezt a lány észrevette, abbahagyta a nevetést. Ekkor Tonny próbálta elterelni a figyelmemet.
-Ez szar volt, Berry, már ne haragudj.-mondta a fiú.-Inkább mutassunk neki macskás videókat, attól mindenkinek jó kedve lesz.
Tonny ekkor beírt a Youtube-ba valamit és rányomott egy videóra, amit közösen néztünk. Bevallom, nagyon aranyos macskák voltak benne, amitől nekem is mosolyogni támadt kedvem.
-Ó, olyan, mint egy szőrgombóc!-csillogott szeme Berrynek.
-Olyan husik, amikor összekuporodnak.-vigyorodott el Tonny is.
Ám a következő jelenetben egy fekete cica volt, aminek kék szemei voltak és folyamatosan dörgölődzött gazdája lábához. Erről eszembe jutott Jack macskája. Róla pedig Jack.
-Jack macskája is folyamatosan, hozzám bújt...-görbült le a mosolyom.
Mikor a srácok belátták, hogy rajtam semmi sem segít, megöleltek. Hozzájuk bújtam könnyes szemmel, de bármennyire kerestem bennük Jack szorítását és illatát, nem találtam. Annyira hiányzik...
-Ne aggódj, Rachel!-szólalt meg végül Gerald, aki kicsit álmosan vezetett.-Ott van vele az apja. Derek felhívott engem, azt mondta, amint minden vizsgálat meglesz, felhív minket.
-Köszönöm, Gerald!-bólogattam.
-Ne itasd az egereket, kislány!-simogatta a hátamat Berry.-Az iskolában biztos látni fogod őt! Tudjuk, hogy mennyire szereted.
-És hogy bevalljak valamit...-kezdet bele mondanivalójába Tonny.-Jack sem szeret téged másképp.
-Hogy mi?-hőköltem meg az öleléstől és mosolyodtam el.-Ő mondta?
-Látom rajta, Rachel...Nem kell elmondania ahhoz, hogy észrevedd. Remeg a keze, mikor veled van és sokkal többet mosolyog. De a tekintete is olyan, mintha álom világban lenne. Nem akartam elmondani még, de ez hátha lelkesít téged.
-Ó, jesszusom! Miért nem vettem észre? És miért nem mondta el még?
-Mert beszari.-nevette el magát a fiú.-Ki mondja azt, amit gondol, de az érzelmeit nem szokta kifejezni. Lehet, hogy kemény srác, de úgy néz ki megtalálta azt a lányt, akinél nem tudja elmondani mit érez.
-Ó, istenem! Gyorsan meg kell hallgatnom a felvételeit, hogy jobban megjegyezzem a szövegeket.
Gyorsan szét túrtam minden holmimat és mikor megtaláltam a telefonomat, amin rajta vannak a zenéink, meghallgattam. Berry és Tonny mosolyogva összenéztek, majd hallgatták, ahogyan elénekelem az egyik számot. Gerald is elmosolyodott a volánnál. 
Sok keresgélés és éneklés közben megtaláltam azt a számot is, amit nekem írt a barátságunkról. Imádtam azt a számot, ezért azt is elénekeltem. Csak ki kellett cserélnem pár dolgot benne. Nem volt vészes, mert csak a nevet kellett benne kicserélnem kétszer és megfordítani az álláspontot. Mert ő piszkált sokat, nem én őt. A Rocky-t pedig Jacky-re váltottam.
A próba közben megcsörrent a telefon. Tonny vette fel Gerald telefonját, mert a férfi vezetett. A fiú kihangosította, majd ezt mondta:
-Háló?
-Sziasztok, srácok!-szólt bele Jack.
-Szevasz, Jacky!-mosolygott Gerald.-Hogy ityeg, koma?
-Már jobban vagyok, csak otthon tartanak.
-Helyes!
-Hallottam, folytatjátok a turnét!
-Igen.-helyeselt Berry.
-Büszke vagyok rátok srácok!
-Rachel ötlete volt.-dicsekedett Tonny.
-Rachel, itt vagy?
-Igen.-léptem közelebb a telefonhoz.-Minden oké?
-Igen. Figyelj, nagyon köszönöm, amit a srácokért teszel. A riportod miatt pedig egy csomó embert kíváncsivá tettél, így akik eljöttek a koncertünkre, csak azért utaznak Mexico-ba, hogy halljanak téged is énekelni.
-Ó, jesszus! Jack én...
-Nem haragszom ezért nyugi!
-De én tudod, hogy utálom a tömeget...
-Minden rendben lesz, oké? Csak gondold bele magadat az én helyzetembe. Hogyan szoktam buzdítani koncert előtt az embereket. Ha meg nagyon ideges vagy akkor tudod, csak képzeld el őket meztelenül.
-Még a humorod is a régi.
-Úgy bizony. Na de mennem kell, srácok. Még apámat is meg kell nyugtatnom.
-Szia, Jacky!-mondta mindenki egyszerre.
-Sziasztok!-mondta Jack, majd lerakta a telefont.
Most már nyugodtabb vagyok.


Este viszont nem tudtam elaludni olyan könnyen. Utolsó koncert, négy napig tart a visszavezető út, egy napom lesz suli előtt mindent rendezni. Mindennél sikeresebbnek kell lennie a koncertnek.
Mikor el is aludtam, egy óra múlva felébredtem, de akkor már gurult a járgány és mindenki ébren volt. Szokásos kávé és cigi, de már nem mentünk ki a levegőre. Nyitott ablaknál cigizett mindenki.
-Utolsó koncert...-jelentette ki ábrándosan Berry.-Több ember a koncertteremben...
-Bizony srácok!-mondta Gerald.-Élvezzétek ki a nyarat, amíg csak lehet! Rachel, te még iskolás vagy?
-Igen.-bólintottam.
-Berry?
-Én már csak szakmát tanulok. Fodrász leszek. Utolsó évem.
-Ez nagyszerű! És Tonny?
-Én már dolgozok szeptembertől. Egy hangszerboltban leszek eladó.-mondta büszkén.
-Na! Király! Akkor mindenkinek megvan a célja.
-Meg bizony.


Amint leszállt az este és újra minden elő volt készítve, felléptünk a színpadra. Sokkal többen voltak a koncerten. Mintha az emberek konkrét tengerré alakultak volna. Nyeltem is egy nagyot. De Gerald a függöny mögül folyamatosan csak biztatott. Gitárommal a mikrofonhoz léptem. Nagy levegőt vettem, de még az is hallatszott a bekapcsolt mikrofonnál. Végül pedig csak akkor csendesedtek el az emberek, mikor megszólaltam és a mikrofon hangerejétől a terem beleremegett:
-Sziasztok, kedves rajongók! Sajnos, ma nem lehet velünk Jack, így én éneklem el az összes számot, amit csak az ő keze írt. Lehet nem vagyok olyan jó tömegbuzdító, mint ő, de...Szóljon a rock!
Ekkor felnyújtottam a kezemet metal villát mutatva, amitől az emberek teljesen megőrültek. Újra hangosak lettek és ugyan olyan kéztartással a magadba emelték a kezüket. ,,Szóljon a rock!"-zengte a tömeg. Már megértettem miért cukkolja az embereket mindig Jack. Elmosolyodtam, majd ezt kérdeztem:
-Nem értem...Mit mondtatok?
Ekkor mindenki hangosabban mondta ugyan azt. Berry és Tonny mosolyogva összenézett.
-Még mindig nem értem...-kiabáltam.-Sokkal tisztábban, ha lehet!
Az emberek torkuk szakadtából felkiabálták ,,Szóljon a rock!"
-Akkor kezdjük! Berry, add a ritmust, Tonny, tépd a húrokat! A népnek zene kell!!!
A banda mindent beleadott. Én is gitároztam, majd mikor elkezdtem énekelni, ugyan olyan lelkesen kiáltottak fel a rajongók, mint mikor Jack énekel. Nem hagytuk abba a zenélést, akkor sem, mikor már a hatodik számhoz értünk.
Az ujjaim jobban bírták a terhelést, mint az előtt, úgyhogy egy plusz szólót is hozzáraktam az utolsó számhoz, csak is a rajongók kedvéért. Megőrültek a szólómért. Ám nem volt vége a koncertnek. Tudtam jól, hogy mit akarok még előadni. Kis szünetet tartva, hogy a többiek is pihenjenek egy nagyon kicsit, ezt mondtam a mikrofonba:
-Nos...Még nincs vége a koncertnek. El akarok énekelni egy számot, amit Jack sosem adott elő. Ez a szám személyes, mert nekem írta. A címe Never Say Goodbye. A mi barátságunkról szól. Néhány dolgot átírtam benne, de a lényege ugyan az maradt. Jacky ez neked szól!
Az emberek nagyon megörültek ennek a plusz meglepetésnek. A gitárok lágyan szóltak, a dob sem volt túl pörgős. De maga a zene nagyon szépen és békésen szólt.
Mikor könnyed hanggal kezdtem énekelni a számot, sokan elsírták magukat, főleg, mikor a reflénhez érkeztem. Ringó hullámot indítottak el az emberek, ahogyan a kezüket lágyan intették jobbra és balra, tökéletes szimbiózisban. Ezt a számot különösen szeretem énekelni, ezért mindent beleadtam, hogy a legszebben hangozzon. Ahogyan láttam, az emberek is beleestek ebbe a számba.
Amint vége lett a koncertnek, meghajoltunk mindannyian, majd így búcsúztam az emberektől:
-Köszönöm, Mexico! Imádlak titeket!
Mikor elhagytuk a színpadot és megvolt az autogram osztás is, nagy dicséretet kaptunk Geraldtól és a főnökünktől telefonon keresztül, majd megszálltunk aznap este még egy hotelban, ahol megünnepeltük a turnét és ott is aludtunk.
Már alig vártam, hogy hazamenjek. Azt, hogy megkapjam a pénzt és hazavihessem a családjához Helenat. Hogy úgy kezdjem az iskolát, hogy mindenki tudja: Vagyok valaki.