Rocky +BEFEJEZETT+

47 Még nincs vége

A remek élmények után egy fotóstúdióba mentem modell állást vállalni. Rögtön amint odamentem a recepcióshoz, ezt mondtam:
-Szép napot!
Ám a recepciós lány fel se nézett rám, csak pötyögött a számítógépén és igazgatta a szemüvegét. Mikor megköszörültem a torkomat, unott fejjel felnézett, ám, mikor meglátott engem, meglepődött arccal bámult engem.
-Úr isten!-mondta rajongással telt hanggal.-Maga Rachel Marshall?
-Igen én vagyok.-mosolyodtam el.
-Istenem...Mondja, hogy modelli állásra jelentkezett!
-Ami azt jelenti igen. Am...Rita Sanchezt keresem.
-Menjen egyenesen a folyosón és a végén lesz az ajtaja.
-Köszönöm!
Az utasítást követve eljutottam Rita ajtajához. Az idős, ám elegáns hölgy is meglepődött azon, hogy én egy ilyen állásra jelentkezek. Az interjú jól alakult és amint az alkalmassági tesztet is végig csináltam, felvettek.

Hazaérve-ami Jack otthona volt a szüleivel-ledobtam a cuccomat és mintha anyja tudta volna mit akarok kérdezni ezt mondta:
-Szia drága! Jack a szobájában festeget.
-Szia Helena! Rendben!
-Hogy sikerült az interjú?
-Nagyon jól. Azonnal felvettek.
-Ez fantasztikus! Gratulálok!
-Köszönöm!
Gyorsan fellépkedtem a lépcsőn, majd benyitottam a szobába. A látvány egyszerűen isteni volt számomra: Jacknek, mint egy igazi művésznek, hátra volt fogva a haja, félmeztelenül ült a bakon és egy hatalmas festővászon előtt festegetett. Már borostásodott arca, de szerintem ez csak feldobta amúgy is helyes képét. Elmosolyodva a háta mögé lopakodtam, majd megöleltem őt. Kockás hasán végig simult kezem , majd megpusziltam. Ő elmosolyodott és ezt mondta:
-Szia cica!
-Szia, Jacky!
-Milyen volt a modell felvételed?
-Pompás. Épen olyan volt, ahogyan azt terveztem.
-Felvettek?
-Naná.
-Nagyon ügyes vagy szívem!
-Mit festesz?
-Nézd csak meg!
Ekkor a vászonra néztem. Amit alkotott, az egyszerűen fantasztikus volt! Még ha csak egy rózsa is volt, nagyon tetszett! Pontokból és különböző színösszeállításokból alkotott egy teljes képet, háttérrel együtt.
-Ez csoda szép!-ámultam.-Igazi Van Gogh vagy!
-Ugyan!-kacagott Jack, majd  megcsókolt.
Ekkor egy kicsit ki akartam kapcsolni Jacket. Megfogtam egy festőecsetet és kicsit összepingáltam meztelen mellkasát. Ekkor Jack rám nézett, majd ezt mondta:
-Te kis pimasz, nem szégyelled magad?
Ekkor ő is megfogott egy ecsetet, majd egy csíkot húzott végig az arcomon. Felnevettem, majd mikor Jack kiugrott a bakjából, mind a ketten folytattuk tovább a gyerekes játékot. Persze mind a ketten nevettünk a másikon.
-Angard!-festettem össze az állát.
-Tusé!-húzott a nyakamra egy festék csíkot.
A játékunkat Helena zavarta meg egy hangos kacajjal. Mind a ketten a hang irányába fordítottuk a fejünket mosolyogva.
-Ti még mindig olyan gyerekesek vagytok!-mosolygott Helena.
-De legalább vidámak.-jelentette ki Jack, majd rajzolt magának egy bajuszt és ide-oda mozgatta száját, vele együtt a festett bajusz is ide-oda ringott.
Ekkor Helenával újra felnevettünk, majd mikor kikacagtuk magunkat, a nő ezt mondta:
-Vendégetek jött.
Jack letörölte magáról egy ronggyal a festéket, majd nekem adta és én is megtettem ugyan azt, míg ő elpakolta minden holmiját a szekrénybe. Igen, tudni illik, két szekrénye van. Egyik a ruháknak, másik a művész készleteknek. Amint ez megvolt, rögtön Berryt és Tonnyt láttuk meg. Jackhez Tonny sietett oda, aki meglepően egy öleléssel fogadta őt. Berry is megölelt engem, de ő meg felemelt engem. Jó erőben van, az biztos.
-Rachel!-örült meg nekem.
-Jaj, Berry!-ölelgettem őt.-Annyira hiányoztál!
-Te is nekem!
-Hát te meg hogy nézel ki?-nevetett Tonny.
-Úgy ahogyan egy művésznek kell.-kacgott Jack.
-A művészet buziknak való. Pont olyanoknak, mint te.
-Mondja a munka nélküli.
-Nem vagyok az. Egy gitárboltban dolgozok.
-Az igen! Azzal lehet fosni a pénzt.-mosolyodott el szarkasztikusan Jack.
Mindannyian felnevettünk. Olyan jó volt őket újra látni. Körbeültünk, úgy mint régen és elkezdtünk beszélgetni.
-Hallottatok Geraldról valamit?-kérdeztem.
-Nemrég találkoztunk vele.-bólogatott Berry.
-Azt mondta tüntetésre megy a feleségével.-mosolygott Tonny.
-A mai világban? Nem is csodálom!-kacagott Jack.
-Na és Rocky...Te mit dolgozol?
-Most vettek fel modellnek.-húztam ki magam.
-Ne!-örömködött Berry.-Ez nagyon jó!
-Bizony bizony. Azt mondták karakteres arcom van.
Ekkor valami zajt hallottunk. Mivel nyitva volt az ablak az emberek hangját kitűnően lehetett hallani. Sokan lehettek mert mind egyszerre mondták:,, Nincs igazság, nincs kegyelem! Gyűljenek össze újra a rockerek! "
És egyre közelebbről lehetett hallani. Jack kivette a hajgumit a hajából, kicsit megborzolta sötét barna fürtjeit, majd felvett egy dzsekit és az ablakhoz sietett. Kerek szemekkel ezt mondta:
-Srácok...Jobb ha ide jöttök.
Ekkor mindenki az ablakhoz tömörült. Láttuk, hogy egy csomó ember az ablak alatt összegyűlt. És egyre többen és többen jöttek... Már az utat is emberek állták el, így egy csomó kocsi megállt. Nagyon sok embernél dobverő és gitár volt. Láttunk táblákat is. ,,Rebel Wolves" ,,Szeretünk titeket" ,,Gyertek vissza" S a többi. Ezek voltak ráírva a  táblákra. Aztán egy ismerős hangot is hallottunk a hangosbemondóval bemondva a szöveget: ,,Nincs igazság, nincs kegyelem! Gyűljenek össze újra a rockerek"
Geraldot és a feleségét is láttuk. Sőt, Robin anyja is ott volt és Geneviev is és az apja is.
Aki beszélt, az nem volt más, mint Chester. Meg is lepődtünk. Mindannyian mosolyogtunk. Chester a hangos bemondóval buzdítani kezdte a tömeget és minket, ahogyan Jack is tette régen:
-Készen álltok egy ki Rock N' Roll-ra??
Mi mosolyogva kiabáltuk:
-Igen!
-Nem hallom! Túl halkak vagytok! Készen álltok?
-Igeen!
-Ó, nem is akarjátok ti igazán...Na jó..Hangosabban! Készen álltok egy kibaszott koncertre?
-IGEN!
-Ez már döfi! Egy, két, egy, két, há!
A dobosok vagy egy kuka, vagy pár vödör tetején doboltak. A gitárosok egyszerre kezdtek el gitározni. Tudtuk mi fog következni. A mi dalunk, a You Never Come Back. Az első számunk...Mindannyian buliztunk rá. Amint elkezdtek énekelni, mi ugyan úgy énekeltük a szövegét velük. Aztán mikor végig énekelték, a következő dal a mi közös szimfóniánk volt: We Are The Song Forever. Az utolsó dalunk. Olyan szépen adták elő...Mindenki énekelt. A gitárosok és a dobosok is egyaránt. Mi ezt már nem tudtuk énekelni...A számhoz tettem a kezemet és örömömben könnyek csordultak ki szememből. Ennyire szeretnek minket a rajongóink...Ennyire kitartanak mellettünk, még ha mi már egy ideje nem is koncertezünk. Annyira buták voltunk! Mindannyian rájöttünk, hogy nem a sok dalban és koncertben rejlik a rajongónk által kifejezett szeretetünk és népszerűségünk...A zene maga, amit adunk nekik...Nem a mennyiségben rejlik, hanem a minőségében és a kifejezésében...Minden megfordult bennünk.
A dal végén mindenki egyszerre kiáltotta: szeretünk, Rebel Wolves!
-Kérlek gyertek vissza hozzánk!-szólt bele újra a hangosbemondóba Chester.
A banda egymásra nézett. Jack nem várt a szavaival:
-Annyira hiányoznak...
-Nekem is.-ért szíve helyéhez Berry.
-Nekem is.-bólintott mosolyogva Tonny.
Mikor mindenki rám nézett, még akkor is sírtam örömömben. Szipogva csak bólogattam, jelezve, hogy nekem is hiányoznak azok a szép és tartalmas fellépések.
Vissza hajoltunk mindannyian, majd Jack szólalt meg újra mindenki nevében:
-Emberek! Hivatalosan kijelentem...Hogy a Rebel Wolves újra elkezdi pályafutását!
A tömeg sikított, ököllel feltett kezekkel ordították: Rebel Wolves.
A banda metal villát mutatva a tömegnek elbúcsúzott aznapra tőlük.


Azóta nem rendszeresen, de alkalmanként fellépünk, de a dalok csak úgy ömlenek belőlünk Jackel. Vettünk egy házat, nem messze a szüleink háza között és ott éldegélünk kettesben. A banda szokásosan összegyűl programokra, sőt, Jackel is vannak szabad kettesben töltött napjaink. A rajongóink ugyan úgy fogadnak minket, ahogyan eddig is, sőt...Mondhatni Chesterék is a rajongóinkká váltak.
A banda él és virul. Van szabadidőnk, de ugyan úgy zenélünk azóta is.


                                                                                                                                        Ez a mi Happy End-ünk.