Rocky +BEFEJEZETT+

42 Változás

Kedves naplóm!
Beletörődtem, hogy a banda nem tudná nélkülem tovább folytatni. Szóval mindent amit tenni fogok ezek után az már nem az én részemre is megy, hanem a banda többi tagja miatt fogok tovább zenélni. Igen, szerettem volna, hogy értékesebb legyek, de akkora népszerűséget nyertünk, hogy ezt már nem bírom idegekkel. Sokszor gondolkodom, hogy rá kéne szoknom a drogokra, de tudom azzal csak tönkre teszem magamat. Inkább minden hétvégén iszok és többet dohányzok. Nem mondom, hogy minden rendben van velem, de az boldoggá tesz, hogy a többieknek örömöt okozok azzal, hogy bent vagyok a bandába és további fejlődésre sarkallom őket. Jack mindennél jobban boldoggá tesz. A tegnapi bulin is eléggé be voltunk csípve de akkor is engem akart, nem más lányt. Persze annak is örülök, hogy Jack nem vonzódik a drogokhoz, mióta velem jár. Hihetetlen számomra de mégis igaz. De mindegy is, megyek, hisz a bandával nincs megállás.

Írtam ezt a naplómba, majd miután becsuktam a kis fekete könyvemet, eltettem egy olyan helyre, ahol senki nem fogja megtalálni. Ebbe a könyvbe írtam az összes bandáról szóló feljegyzéseimet. Egészen pontosan attól a naptól kezdve, mikor már népszerűek lettünk, vagyis az amnéziám után már elkezdtem írni.
Mivel érettségi szünet van, ezt az egy hetet mindenki arra szánja, hogy mindent beleadjunk és nyáron egy újabb turnéra készüljünk. Jackel könnyebb a tanulás, de mégis aggódok azért, hogyan sikerül a vizsga.

Fellépések, felvételek, új dalok, lemezek....Elképzelni nem tudjátok milyen fárasztó minden egyes kottát betanulni. A mi zenénk folyik a csapból is. Minden rádió műsorban, amint átkapcsolom egyik helyről a másikra, csak a mi zenénk hallható... Őszintén még egy Justin Biebernek is jobban örülnék a változatosság kedvéért, mint az, hogy az én gitározásomat, jó pár dalban, még a hangomat is hallgassam...
A kocsiban ülve mindenki ivott vagy cigizett, miközben Gerald vezetett. Jackel, mivel sok volt tegnap a pia, csak cigarettáztunk.
-Ne igyatok túl sokat srácok.-mondta Jack.-Berrynek elvész a ritmusérzéke, Tonny, neked meg a húrelmélet, amit idáig tudtál elveszíted.
-Nyugi Jack.-intett Tonny.-Nem vész el semmi. Így is a rádióból ömlik a mi zenénk.
-Zene füleimnek.-dőlt hátra vigyorogva Berry.
-Nekem is.-mosolyodott el Jack.
-A hangom egyszerűen borzalmas.-forgattam szemeimet.
-Hé, nyugi cica, a te hangodnál senkinek nincs szebb.-csókolta meg ajkamat.
Most már én is jobb kedvembe voltam ettől.

Most egy másik helyre mentünk fellépni, nem az A.M Clubba. Azt tudom, hogy valahol Amerika közepén telepedtünk le. Bementünk a koncert terembe, ami sokkal nagyobb volt, mint az eddigi koncert termeink. Kipakoltuk a cuccunkat és vártuk, hogy megjöjjenek az emberek. Addig beállították a világítást a gondnokok és a színpad mögötti smink teremben kisminkeltük egymást Berryvel. Közben beszélgettünk:
-Hát nem csodás, Rachel?-kérdezte Berry, miközben puderezte az arcomat.
-Micsoda?-kérdeztem.
-Az, hogy igazi rocksztárok lettünk. Nélküled ez nem valósult volna meg. Most baszki gondolj bele: Előtted próbálkoztunk jó pár évig. Most meg mintha egy csettintésre vált volna valóra minden...
-Lehet jobban tudnám én is ezt értékelni, ha több ideje lennék veletek.
-Ne aggódj, Rach, lassan egy éve hogy itt vagy köztünk. És a többi év is ugyan így el fog menni. Képzeld el, hogy már nem vagy iskolában és ez lesz a hivatalos szakmád. Tök jó, nem?
Ekkor csak mosolyogtam egyet. Ám közben csak arra tudtam gondolni, hogy ha a többi év is ugyan ilyen szabadság nélküli lesz, előbb utóbb felakasztom magam.
Nagyon jó buli, ne értsétek ti se félre...De mióta minden honnan csak a mi zenénket hallom és konkrétan be vagyunk táblázva, azóta úgy érzem teljesen ki vagyok szipolyozva lelkileg. Ismeritek a Harry Pottert nem? Na hát abban van dementor. Körülbelül úgy érzem magam, mintha a zenei karrierem egy dementor lenne és folyamatosan kiszívja belőlem a boldogságot, amit egy pár együtt töltött nap adna színpadon kívül és a lelket, ami igazából már alapból fogyóban van szóval...Nem tudom hogy mondjam el, de remélem értettétek a lényeget.

Miután készen voltunk, kimentünk a színpadra, majd ami fogadott, az mindannyiunkat megdöbbentett: Telt ház volt. Sosem volt még ennyi ember a koncerttermekben. Ám Jack nem hátrált vissza. Buzdította az embereket egy jó kis koncertre:
-Készen álltok egy jó kis rock zenére?
-Igeen!-zengte hangosan a tömeg.
-Nem értem! Készen álltok egy koncertre?
-Igeen!
-Túl halkak vagytok! SZÓLHAT A ROCK?
-SZÓLJON A ROCK!
-Akkor vágjunk bele!
A tömeg sikított, ordított, de mindenki keze fenn volt a magasban. Talán ez ad egyedül még egy kis imádatot a korai szakmámhoz: A gitár extázisba ejtő hangja és a tömeg rajongása koncert közben.
Mindenki zenélt. Most én kezdtem az éneklést a My love is your favorite drog-al. Most Jack gitározott a szólókban. Akik elől voltak, mind felnyúltak a színpadra én pedig sorra mindenkinek a kezét megérintettem. Egy érintéstől úgy be tudnak zsongni a rajongók...De én adtam a formámat. Ez után a dal után Jack énekelt. Felváltva adtuk elő a dalokat, amiket írtunk. De mind a kettőnkért ugyan úgy odavoltak.
A hosszú koncert után dedikáltunk, aláírtunk, beszélgettünk néhány rajongóval és hazagurultunk. Ezzel az egy koncerttel elment egy egész napunk. Este mégis csak ünnepeltünk. Nagyon sokat ittam stressz levezetés képen. Mégis tudtam, mit csinálok. Bár őszintén megvallva vicces volt Berry-vel a Tainted Love-ra táncolni Marilyn Mansontól. Persze a fiúk csak néztek minket és ittak. Berry és én mindenesetre jól éreztük magunkat. Jack megnyalta a száját és rám kacsintott. Eléggé érthető volt mit akart. Odamentem hozzá és felmentünk a szobába együtt. Felkapott engem és heves csókolózásba kezdtünk. Neki nyomott a falnak és magához szorított. Tetszett a szituáció. Egyik kezemmel hasát érintettem meg, a másokkal a mellkasát és úgy csókoltam. Mind ezt megzavarta Tonny, aki benyitott ránk. Én gyorsan az ágyba ugrottam, Jack pedig ott volt az ajtónál.
-Öreg...Kopogni luxus?-tántorgott Tonnyhoz, majd vigyorogva megfogta az ajtót.
-Bocsi Jack, csak szólni akartam neked, hogy Berry kiütötte magát.-mondta Tonny. 
-Mit csinált már megint?
-Annyit ivott, hogy elaludt baj ha a kanapén alszik?
-Nem baj.
-Okés.
Ekkor Tonny kirongyolt a szobából. Jack felém közeledve levette a pólóját, majd felém hajolva fekvőtámasz pozíciójában megcsókolt. Most lágyabb. Nem baj, ezt is szeretem.


Hajnali kettőkor Jack elaludt, de én nem tudtam pihenni. Kimásztam anyaszült meztelenül az ágyból, majd felvettem magamra Jack kockás ingét, ami rendesen fedte minden egyes részemet. Lementem a nappaliba, ahol Berry és Tonny egy kanapén feküdtek. Végül is nem voltam egyedül, mégis úgy éreztem magam. Rágyújtottam egy cigarettára bent, mert kint nem volt kedvem cigizni. Azon gondolkoztam vajon meddig és hogy fogom ezt bírni? Szeretem Jacket és végtelenül jó barátom Berry és Tonny...De valljuk be, semmi magán életem nincs Jackel azon kívül, hogy reggel felkelünk, beszélgetünk és amikor tudunk-ritka eset-elmegyünk valahova. Az meg nem állapot hogy csak este jut egymásra időnk, akkor is csak szeretkezünk. Tudom, hogy a többiek is ki vannak ettől az egész helyzettől, de nem értem miért nem valljuk be a bandával együtt, hogy ez nem állapot. Most már értem miért halt meg egy csomó rocksztár végkimerültségben és drogban.
Látom Berry-n is, hogy nem tetszik ez az állapot, mégis lelkesedéssel csinálja. Tonny ugyan ez...Jack pedig csak nem veszi észre, hogy ez rossz neki. Fanatikusan a bandával van elfoglalva. És tudom, hogy velem is akar törődni, de ez már túlzás...Beleőrült  a karrierünkbe. És tudom, hogy bánja, hogy nem tud velem annyit foglalkozni, ezért apja példáját követve ajándékokkal lát el, de ez nem oldható meg hosszú távon. Nekem ő kell... Nem egy tárgy. Azt hiszem minél hamarabb el kell mondanom mi a szitu...