Rocky +BEFEJEZETT+

36 Első saját dal

A szalagavató napja végre eljött. Igaz, október közepén, de végre eljött. Berry megcsinálta a hajamat, hogy jól nézzek ki. Kék ruhám már rajtam volt. Felül feszült rajtam a fűzős része, derekamtól pedig majdnem a térdem alatt ért véget a harang alakú szoknya része ruhámnak. Semmi fodor, vagy csipke, mégis gyönyörű volt. Berry olyan szorgos volt, hogy még a sminkemet is megcsinálta. A végeredmény pedig csodás volt. Berry a hajamat begöndörítette, sminkem natúr volt, mégis szép. Hátul még meghúzta nekem a fűző részt, hogy ne álljon el rajtam a ruha és már ki is léptünk a szobából. Anya, apa, Brice és a kerekedő pocakú Kelly csak ámultak, mikor lesétáltam a lépcsőn.
-Meseszép vagy, drágám!-dicsért meg Kelly.
-Milyen jól állnak neked a színes ruhák!-mosolyodott el apa.
-Jaj, ne bókoljatok, mindjárt elpirulok.-tettem arcomra szégyenlősen kezemet.
-Hát igen.-húzta ki magát Berry.-Aki tud az tud.
Ekkor Jack lépett be a házba. Ő is kicsípte magát. Bár a hátra fésült haj nekem túl soknak tűnt, de nem állt rosszul neki. Sötétkék frakkban volt fekete lakcipőben. Ő is csak ámulni tudott, mikor meglátott engem. Ábrándozásából felébredve elmosolyodott, majd egyből viccelődni kezdett:
-Pasizni mész, vagy szalagavatóra?
-Talán mind a kettő.-billegtem.
-Még a végén féltékeny leszek. Apropó...
Ekkor elő vett egy dobozt, amiben egy fekete rózsával díszített karszalag volt. Rám adta, majd végig simítva arcomat megcsókolt. Ez után pedig fotózkodás következett. A szüleim mindenképpen akartak egy fotót, amin Jack és én így kiöltözve vagyunk. Brian a fotózkodás után kezet fogott Jackel.
-Jólfésült párja van a húgomnak.-viccelődött Brian.
-Áh, ne hidd azt...-legyintett Jack.-Csak most vagyok ilyen jól fésülve.
Ekkor mindenki felnevetett.
Sietnünk kellett a szalagavatóra. Két kocsival kellett mennünk, annyian voltunk.
Mindenki megszavazta, hogy egy színház színpadján lépünk fel a táncunkkal így, mikor odaérkeztünk, azonnal elkezdődött a tánc is. Sajnos Ed Sheeran-Perfect című számát is megszavazták, így arra keringőztünk. Tulajdonképen Jackel táncolva arra a számra nem is volt olyan szörnyű. Közben csendben beszélgettünk:
-Olyan szerencsésnek érzem magam.-nézett szemeimbe Jack.
-Miért?-kérdeztem érdeklődve.-A próbán folyton a lábadra léptem.
-Az enyémre nem nehéz. Nagyobb cipőt hordok, mint apám.-kacagott csendesen Jack.-Azért érzem magam szerencsésnek, mert egy ilyen lánnyal táncolhatok, mint te.
-Ó, milyen nyálas valaki.-mosolyogtam.
-Nem, tényleg! Rachel, ezt előző évben még el sem tudtam volna képzelni. Beszari voltam, az az igazság.
-Pedig nem harapok.
-Igen, most már tudom. Nap mint nap egyre jobban beléd szerettem.
-Ahogyan én is beléd.
-Belém? Hogyan tudnál komolyan szeretni egy ilyen marhát?
-Legyen annyi elég válaszul, hogy nekem nem ilyen marha kell, hanem az a marha, akivel most táncolok.
Ekkor Jack elmosolyodott. Hallgattunk és csak táncoltunk. A zene szövegét hallgatva teljesen belemélyültem a táncba. ,,Még mindig gyerekek vagyunk, de mégis annyira szerelmesek egymásba, küzdünk, annak ellenére, hogy esélytelennek tűnik, tudom, hogy most minden rendben lesz"
Ez a sor teljesen igaz volt ránk...Jack vállára hajtottam a fejemet és így láttam, ahogyan anya és apa mosolyogva néznek minket. Annyira elérzékenyültem, mikor az ő büszke pillantásukba néztem, hogy pár könnycsepp le is gurult arcomról.

A tánc után Jack szüleivel tartottunk-mert ők is ott voltak a szalagavatón-és ők is lőttek pár fotót rólunk. Persze Jack nem állta meg szó nélkül ezt sem:
-Mire ez a sok fotó?
-Hogy legyen mit mutatni az unokáknak is.-mondta Helena elhatározott arccal.
-Anya, még ne unokázz!-kacagott Jack.-Még nincs itt az ideje.
-Tudom, fiam, de jobb előre gondolkodni.
-Tényleg és iskola után mit terveztek együtt Jack?-kérdezte Derek.
-A banda már sínen van. Azt tervezem, hogy egy pár lemez után csak én és az én kedvesem elmegyünk pár országot meglátogatni, kalandozni, élményekkel jövünk haza és HA ő is úgy akarja, összeköltözünk és jobban megalkotjuk a jövőnket.
Ebbe a mondatba úgy belepirultam, ahogy voltam. Berry persze egyből reagált rá:
-Óóó! Ez annyira romantikus, Jacky.
-Valóban.-mosolyodott el az apuka büszke tekintettel.
-Annyira felnőtt a mi kisfiúnk, nemde?-hajtotta Helena Derek vállára fejét.
-Bizony. Kiköpött apja a gyerek.
-Olyan büszkék vagyunk rád, Jacky!
Jackre csillant a tekintetem. Én is büszke voltam rá, ezt még csak mondanom sem kellett. Jack látta a szemeimben.

Késő este még csak aludni sem tudtam, pedig Jack mellett tudtam a legjobbakat aludni. Felültem az ágyon és néztem Jacket, ahogyan alszik. Meztelen teste alsó részét a takaró fedte el. Még rajtam sem volt semmi ruha, de melegem is volt. Jacknek volt fent egy egész palack vize, így abból kortyolgattam. Miután lecsillapítottam szomjamat, felvettem Jack egyik ingét, majd az íróasztalához léptem. Folyamatosan egy szöveg volt a fejemben és nem értettem miért, de úgy éreztem le kell írnom. Végül is leültem az íróasztalához, gyertyát gyújtottam és magam elé helyeztem a lapot és a ceruzát. A dal címét simán kitaláltam: My love is your favorite drog.
Még egy kicsit gondolkoztam a szövegen, hogy mi legyen, aztán, mikor kitaláltam, mintha a kezem egy szövegíró masina lett volna, úgy ömlöttek belőlem a mondatok. A refflén volt a kedvencem az egész dalban:

,,Ugye jobban kellek, mint a heroin
És jobban szeretsz, mint a kokaint?
Drágám, az én szerelmem az igazi drogod
Több kell belőlem, mint azt te gondolod.

Erősebb vagyok a fűnél
Nagyobb extázisba hozlak az EKI-nél.
Lehetek a dillered, vagy akár az anyagod
De a használatomat nem tagadhatod."

És így tovább. A végén összehoztam egy kerek szöveget, aminek minden szava rendben volt. Kiadtam magamból abba a szövegbe mindent. Végre csendesedtek a gondolataim. Levettem magamról az inget, amit egyszerűen a székre tettem és vissza feküdtem Jack mellé.
Másnap reggel, mikor felébredtünk, még henyéltünk egy kicsit, aztán felöltöztünk és rendbe raktam a cuccaimat. Ám Jack észre vette, hogy van valami változás az íróasztalánál. Odalépett az asztalhoz és elolvasta a szöveget, amit én írtam. Miután végig tanulmányozta a szöveget, felkapta és komoly tekintettel ezt kérdezte:
-Nem tudsz szöveget írni, hah?
Azt hittem haragszik, ezért komoly maradt tekintetem. Ám az ő arcán egyre szélesebb vigyor volt. Elővette a mappáját, amibe a szövegei voltak, majd beletette az enyémet is. Aztán leült mellém és az ölébe kapott.
-Hivatalosan kijelentem, hogy ez most már közös mappa.-mutatta nekem a fekete, bőrborítású mappát.-Ügyes vagy, kicsim!
-Köszönöm, Jacky!-öleltem meg.
-Szokd meg: ami az enyém, az a tied is.


Persze a srácok által is meg lettem dicsérve később, hogy sikerült egy új dalt világra írni és azonnal elkezdtük a kottáját is írni. Aztán amint meglett, el is próbáltuk párszor. Izgatottan énekeltem minden sorát. Nő létemre nem tudtam tisztán énekelni, mégis mindenkit a bandából a karcos vokálom fogott meg. Berry szerint ez punk-rock-os, Jack azt, hogy a glam metal énekes lányoknak is ilyen hangjuk van. Hogy mi az igazság, nem tudom. Annyi biztos, hogy önbizalommaltelibb lettem.