Rocky +BEFEJEZETT+

20 Geneviev

Miután Berry és Tonny három napos szünetet követeltek, Jackel mi is pihenőt tartottunk. Anyu megengedte, hogy ott aludjak nála, bár Brian kicsit féltett engem. Miközben pakoltam a cuccaimat, folyamatosan kérdezgetett engem:
-Mondd csak, Rachel, biztos jó ötlet ez?
-Ne parázz, Brian!-legyintettem.
-Tán Jacknek van barátnője?
-Nem.
-Akkor meleg?
-Dehogy is!
-Akkor miért ne aggódjak? Furcsa, hogy anyuék elengednek.
-Na jó, elárulom, de légyszi ne köpj be...
-Mondd csak.
Hatásszünetet tartottam, majd vettem egy nagy levegőt, kifújtam és beszélni kezdtem:
-Anyu és apu úgy tudja, hogy együtt vagyunk, de nem így van. Segítek neki vigyázni az unokahúgára és ezért alszom nála, boldog vagy?
-És még hazudsz is nekik.
-Légyszi, Brian, ne köpj be!
-Nem foglak, de ez nem szép tőled.
-Tudom, de segítenem kell neki...Az apja dolgozni fog, ráadásul náluk tartják az unokahúga születésnapját.
-Ó...Rendben, nem haragszom. Tudom milyen egy gyerekre vigyázni. Ráadásul én is apuka leszek. Erről jut eszembe...Rachel...Tudnod kell, hogy el fogok költözni.
-Mikor?
-Nyár végén. De nem leszünk messze, Kellyvel bármikor szívesen fogadunk téged.
-Köszi, Brian!
Testvérem megölelt, majd utamra engedett.


Később, mikor Jacknél voltam, még nem volt ott az unokahúga, de már az apja sem. Azt a fekete szőrmókot simogattam folyton Jack szobájában, míg Jack odalent tevékenykedett. A macska folyton dagasztotta az ölemet és úgy dorombolt, hogy szerintem még a gazdija is hallotta.
Jack nem is olyan soká két pohár frissítővel jött fel. Az egyiket nekem adta, a másikat inni kezdte.
-Köszi!-tettem le az asztalra a jegesteát.
-Én köszönöm, hogy eljöttél.-mosolygott Jack.-Egyedül nem nagyon tudnék vele bánni.
-Hogy is hívják az unokahúgodat?
-Geneviev.
-Ó, milyen szép neve van!
-A kislány is aranyos, csak sokszor rosszcsont.
-Hát, én imádom a gyerekeket. Kennyvel mi van, azóta is írogat neked?
-Ne is mond...Neked nem?
-Áh, letiltottam.
-Lehet nekem is azt kéne... Ezt figyeld.
Ekkor megmutatta a telefonját, amin egyből meg volt nyitva a chat. Megnyitotta Kennyvel a beszélgetést, amire igazából nem is válaszolt.
-,,Annyira hiányzik Rocky..."-játszotta el a hattyú halálát Jack, mikor hangosan felolvasott egy részletet.-,,Bár vissza mehetnék a bandába és újrakezdhetném vele..."
Minden részletén nevettem, mert egyszerűen nevetségesnek gondoltam ezt a helyzetet.
-Olyan, mint egy óvodás...-mosolyogtam.
-Egy faszfej..-forgatta szemeit mosolyogva Jack.
Ekkor Tonny írt Jacknek:

Tonny: Na mizu?

Jack: Semmi különös. Barátnőd?

Tonny: Süt a drága ^^ meg akar lepni.

Jack: Azt hittem a nőknek a konyhába van a helye.

Tonny: Kapd be, Jack xD

Jack: xD

Tonny: És a te barátnőd? ;)

Jack: Ami nincs xDD

Tonny: Rachelre gondoltam :P

Jack: Itt ül mellettem.

Tonny: Hoppá! Akkor a barátnőd? ;)

Jack: Menj a francba xD

Jack mosolyogva eltette a telefont, majd felemelte a macskáját.
-Mi van, szaros?-kérdezte a macskától.
A cica újra hangosan dorombolt, majd nyalogatni kezdte Jack orrát.
-Imád téged.-jelentettem ki.
-Beleszerettem ebbe a macskába.-tette le a jószágot az ágyra.-Nem értem miért dobják ki őket az utcára.
-Amúgy most mit dolgozik apukád?
-Autószerelőnek dolgozik.
-Csakugyan, mint Brian.
-A bátyád?
-Igen.
-Már azt hittem egy fiú a láthatáron.
-Féltékeny lennél?-kérdeztem flörtösen.
-Én, féltékeny?-vágott egy fél mosolyt, amitől mindig helyesebb lesz az arca.-Mikor láttál te engem féltékenynek?
-Szóval a nőfaló...
-Csak csajozó.
-Akkor a nagy csajozó Jack még sosem volt féltékeny?
-Tudok laza is lenni.
-Hát persze.
-Ez most kihívás?
-Gondold annak, aminek csak akarod.
Ekkor Jack elkezdte csikizni az oldalamat, amitől dőlt belőlem a nevetés és hanyatt feküdtem az ágyon. Ő is nevetett, mikor elkezdtem a hónalját csikizni, és így folytatódott tovább, amíg be nem csöngettek. Jack kiszállt az ágyból, majd ezt mondta:
-Nyugodtan maradj itt, míg nem jövök fel Genevievvel. Majd jövök.
-Hé!-szóltam a lépcsőn lesétáló fiúnak.-Itt hagysz?
Nem érkezett válasz. Ám pár perccel később Jack visszajött, de nem egyedül.
-Rachel, bemutatom Genevievet. Gen, ő  Rachel.
Ekkor a kislány, aki a fiú mögött bujkált, előjött és láttam teljes pompáját. Gyönyörű barna szemei rám meredtek. Hosszú, világosbarna haja göndör volt. Egyébként lila ruhában volt.
-Szia, Rachel!-köszönt tündérien vékony hangján.
-Ó-olvadtam el.-Szia, Geneviev!
-Ne tévesszen meg az angyalisága, idegenek előtt szégyenlős.
-Mondd csak, Gen, hány éves leszel?-hajoltam le a kislányhoz.
-Nyolc.-válaszolta.
-Nyolc éves leszel? Mit szeretnél velünk csinálni?
-Hm...Kifésülhetem a hajad? Olyan szép!
Jackel mosolyogva összenéztünk.

Később a kislány folyamatosan szőke tincseimet fésülgetve beszélt hozzánk.
-Mióta ismered Jacket?
-Hát már egy jó ideje.-válaszoltam vidáman, még akkor is, ha a fésűvel húzta a hajamat.
-És ti szeretitek egymást?
-Hát persze, különben nem lennénk barátok.
-Mármint megpusziltátok már szájon egymást?
-Ó.-kacagtam el magam.
-Nem, Geneviev.-kacagott Jack is.-Nem úgy szeretjük egymást. Csak úgy, mintha testvérek volnánk.
-Szóval szoktatok veszekedni? -kérdezte összezavarodottan a kislány.
-Nem, tudod a testvérek nem csak veszekednek. De igen, van amikor veszekszünk, de mindig hamar kibékülünk.
-Akkor jó testvérek vagytok.
Jack úgy vigyorgott, mint a tejbe tök.

Este, mikor mindannyiunk megfürdött már, Genevievvel rajzoltam egy kicsit. Jack az apjával beszélt telefonon, azt hallgattam közben:
-Túlórázol...? Igen, itt van Geneviev és rajzolgat Rachellel. Ügyesek nagyon...Nem, apa...Igen, minden rendben, csak egy kicsit fáradt vagyok. Nem tudom Rachelnek hogy lehet ennyi energiája...
-Nagyon szép kép.-mondta Geneviev rám mosolyogva.
-Köszönöm!-néztem meg az övét is.
A képen két pálcikaember volt, akik egymás kezét fogták. Csak a hajukat és a ruhájukat rajzolta meg rendesen, de szépet alkotott.
-Ezek kik?-érdeklődtem.
-Hát te és Jack.-értetlenkedett a kislány.
-Ó. Egymás kezét fogjuk?
A kislány nem válaszolt a kérdésemre. Mandula szemeivel rám tekintett, majd letette a ceruzát és ezt kérdezte:
-Rachel, aludhatok veled?
-Jack nem fog megharagudni?-kérdeztem viccesre véve a formát.
-Biztosan nem fog haragudni. Mindig egyedül alszom, de félek, hogy rémálmaim lesznek.
-Ha ez az oka, akkor szívesen alszom veled.
-Rendben....Szia, apa!-köszönt el édesapjától Jack a telefonba, majd letette.-Na mizujs, hercegnő?
-Rachellel alszom.-jelentette ki a kislány.
-Nahát. Máris megkedvelted?-mosolygott Jack.
Geneviev serényen bólogatott, majd megölelte a fiút. Jack is megölelte a kislányt, majd rám nézett mosolyával.
-Akkor gyere, Geneviev!-biccentettem az ágy felé.-Késő van.
-Oké.-mondta a kislány, majd arcon puszilta Jacky-t és bebújt az ágyba.

Addig ott maradtunk Genevievvel, míg álomba nem szunnyadt.  Ez után csöndben elkezdtünk beszélgetni a fiúval. Leült mellém, majd ezt kérdezte:
-Nem gondolkodtál el rajta, hogy bébicsősz legyél?
-Nem, de szeretem őket.-válaszoltam.
-Nagyon jól csinálod.
-Egyszer nekem is lesz gyerekem. Lehetőleg saját. De el kell ismernem, neked is egész jól megy. Mi legyen holnap a születésnapján?
-Elvileg el fognak jönni a barátai is meg pár szülő is itt lesz. Meg apum tesója, Donald. Ő is a bandába volt. Na de mindegy is. A terv az, hogy zenével lepjük meg a gyerkőcöket. Meg lufikkal, úgyhogy holnap lufit fújunk. A tortát intézi Donald.
-Milyen jó dolga van ennek a kislánynak veled. Olyan lehetsz neki, mint egy báty.
Jack kék szemeit egész létemre szegezte. Pár percig csöndben maradtunk, de Jack újra megtörte a csendet:
-Mondd Rachel...-hajolt közelebb hozzám.
-Igen, Jack?-kérdeztem.
-Emlékszel arra, miért voltál velem olyan amilyen a baleset előtt?
Ekkor kicsit átgondoltam a választ. Nem akartam, hogy újra ezen veszekedtünk ezen, ezért kicsit füllentettem neki:
-Nem...Erre még mindig nem emlékszem. Ne haragudj!
Jack elmosolyodott, majd vállával finoman meglökte az enyémet és ezt mondta:
-Lehet azért, mert nem is volt olyan fontos.
-Lehetséges.
Jack adott a homlokomra egy puszit, majd ezt mondta:
-Aludjunk mi is. Holnap hosszú napunk lesz. Jó éjt, Rachel!
-Neked is, Jack.-válaszoltam enyhén elvörösödve.
Jack az ajtóhoz lépett, de ekkor úgy éreztem, nem tarthatom tovább magamba, mi az igazság és mit érzek. Csak ez jött ki a számon hirtelen:
-Jack, várj!
A fiú megrökönyödött, majd hátra nézett rám és ezt kérdezte:
-Igen, Rachel?
Úgy éreztem, mintha a torkomra akadt volna egy gombóc, mégis kikívánkozott volna belőlem a mondanivalóm. Ám a gombóc, mintha eltorlaszolta volna azt az egy szót, amit mondani akartam volna igazán neki. Nem tudtam kimondani...Sehogy nem ment....Jack már aggódó szemekkel nézett rajtam végig, minden rendben van e. Végül a mondani valóm helyett kérdezni kezdtem:
-Ugye soha nem fogsz magamra hagyni? Szóval...Az iskolában is ugyan ilyen békésen megleszünk és majd akkor is együtt lógunk, ugye?
-Ó, Rachel...Hát erről lenne szó?-ült vissza mellém.
-Igen...Félek hogy ha népszerűbbek leszünk, akkor már csak a próbák lesznek...Meg a rajongók.
-Figyelj...Időm mindig lesz rád. Szorítok rád időt, ha nem lesz. De hidd el, hogy én sem akarom azt, hogy kevesebb időnk legyen egymásra. Most már kérlek ne gondolkozz ezen és pihenj.
Ekkor Jack felállt, kiment az ajtón, majd becsukta és átment a másik szobába.
Lefeküttem Geneviev mellé, majd fejemet fogva csak ennyit mondtam magamnak:
-Basszus...Elcsesztem...