Rocky +BEFEJEZETT+

15 Emlékezz rám

Mikor felébredtem, egy kórházba keltem fel. Jobban körülnéztem és csak azt láttam, hogy hárman állnak az ágyam szélénél és lesnek engem. Középen talán a doki volt, aki nemsoká hozzám is szólt:
-Jól van?
-Fáj a fejem...-nyögtem fájdalmamban.
-Nem is csodálom. Elütötte egy autó. El is van sápadva kicsit.
Az orvos egy tükröt adott nekem, amiben megnézhettem magamat. Nem voltam szép látvány. Fejemen kötés, arcomat sérülések borították.
-Rachel...-szólalt meg a rózsaszín hajú lány.-Rachel, rám emlékszel? Tudod hogy hívnak?
-Berry.-válaszoltam.
-Igen.-mosolygott.
Jó, szóval engem Rachelnek hívnak. Jó tudni.
-És engem?-kérdezte a fekete hajú srác.
-T-Terry?-kérdeztem bizonytalanul.
-Tonny. De majdnem jó.
-És engem, Rachel?-kérdezte egy kék szemű, barna hajú srác.
-Nem tudom...Ki vagy te?
Ekkor Terrynek és Berrynek elfehéredett az arca, majd kétségbeesetten egymásra néztek. A másik fiú viszont elnevette magát, majd ezt mondta:
-Csak viccelsz. Tudtam én, hogy visszajön az a Rachel, akit én ismertem.
-Én nem viccelek, tényleg nem tudom ki vagy te...-válaszoltam határozottan.
Ekkor már a fiúnak is letört a mosolya és feldúltan ezt mondta:
-Rachel...Ismersz engem mióta...Én vagyok Jack! Tudod a srác aki...Aki mindig seggfej volt veled, de mára már barátok vagyunk. Egy bandában vagyunk.
-Még mindig nem emlékszem...Sajnálom!
-Ne! Ne, ne, Rachel, ezt ne csináld velem! Könyörgöm, Rachel, ezt ne!
-Jack, tényleg nem emlékszik rád!-fogta meg a fiú kezét Berry.-Gyere, menjünk ki!
Ekkor a fiú elhúzta a kezét majd Berryre förmedt:
-Nem megyek sehová!!!
-Jack, állj le!
A zavarodott és kétségbeesett fiú visszafordult hozzám, majd már teljesen elkeseredett hanggal ezt mondta:
-Rachel...Kérlek emlékezz rám! Emlékezz, könyörgöm! Rachel!
-Mr Stevenson...-mondta az orvos erélyes hanggal.-Valóban ki kéne mennünk beszélgetni és hagyni kéne a beteget pihenni. Alig tért magához!
A fiú, akit most már biztosra veszek, hogy Jacknek hívnak, csillogó, szomorú szemekkel tekintett rám, majd lehunyta és az orvost követve mindenki kisétált a szobából. Egyedül maradtam a gondolataimmal. Annyira sajnálom Jacket, de nem emlékszek rá....Akkor sem tudnék most, ha valaki késsel fenyegetne.
Ám a doki pár perc beszélgetés után egyedül jött vissza.
-Mi van velem, doktor úr?-kérdeztem.-Teljesen meg vagyok zavarodva...Úgy tűnik nem emlékszek túl sok mindenre és lehet hogy másra sem...
-Amnéziában szenved. A barátjának is megmagyaráztam, mi segíthet rajta. A legjobb lenne, ha most bent tartanánk megfigyelésen és másnap a barátai lassan, de biztosan az emlékeit segíti elő, de figyelmeztetem, semmi nem 100%-os. Például nem csak személyekre és kapcsolatokra nem emlékezhet, de még akár arra sem, hogy azelőtt mik voltak a képességei.
-Értem...
-Azt javaslom, hogy most pihenjen és ne gondolkodjon. Szüksége van egy kis fejfájás csillapítóra?
-Igen, megköszönném.
-Rendben.
Az orvos újra kilépett a szobából, majd újra egyedül hagyott.


Katasztrófa volt az az egy nap. Látogattak a szüleim is és a testvérem. Mint kiderült, örökbe fogadtak, így nem a valós szüleim és testvérem, sőt, azt is elmondták hány éves vagyok és hogy Briannek és Kellynek lesz egy közös gyerekük. Kelly meg biztos a barátnője és az én ismerősöm is, mert egy csomó képet mutatott róla meg olyat is amin együtt vagyunk. Amint szabadulhattam a kórházból, újra megismerkedtem a nem hivatalos családommal és már halovány emlékeim is voltak, hogy miként és hogy kerültem hozzájuk.
Ám továbbra sem tudtam, hogy ki is Jack.

A bandával még aznap találkoztam, amint a családi napot végigvitte anya és apa.
Berry kedvesen megölelt, Tonny is majd végül Jack is. Jacknek nagyon jó illata van! Mondjuk Berrynek is, de az ő illata sokkal jobban tetszett. Mindig ilyen kellemes volt vajon? És ha igen, miért csak rémlik és miért nem emlékszem rá, hogy ilyen férfias és erős aromája van?
Gondolom most hülyének is néz azért mert szaglászgatom a nyakát, ahogy megöleltem. Berry csak nevet rajta, Tonnyn látszik, hogy ez neki sok, Jacket pedig egyáltalán nem zavarja.
-Olyan jó illatod van.-jelentettem ki Jacknek.
-Köszi.-vörösödött el a fiú.-Neked is.
-Olyan ismerős, de nem emlékeztem rá, hogy ez a tied.
-Tényleg? És most rémlik valami?
-Nem...
-Sebaj, Jack, legalább jól megszaglászott.-mondta gúnyosan Tonny.
-Ő nem kutya, hogy szaglásszon!-morgott Jack.
-Haver, poénkodtam!
-Mi van veled Jack?-kérdezte Berry.-Rám is úgy rám förmedtél a kórházban, hogy azt hittem a torkomnak fogsz nekiugrani...Kezdesz vissza esni...
-Inkább nézzük meg, hogy emlékszik e valamire Rocky a dalból, amit írtunk. Nem akarok magamról beszélni...
-Oké ez az egyetlen jó ötleted az elmúlt pár napban...
Berry beült a dob mögé, Tonny megfogott egy hitárt és egyet odaadott nekem is és Jacknek is.
-Nagyon jól gitároztál, Rachel! Remélem most is sikerülni fog.-lelkesített Berry.
-Várj...Most Rocky vagyok, vagy Rachel?-kérdeztem.
-A bandabeli beceneved az Rocky. Az igazi neved pedig Rachel. A Rocky-t Jack adta neked.
-Értem.
-Kezdhetjük?
-3...2...1...-számolt Jack.
Elkezdődött a dobszóló. Valami rémlik, hogy én tudtam gitározni, de nem tudtam, hogy mikor kezdek. Tonny intett nekem. Lehet ez a jel arra, hogy most én jövök? Elkezdtem gitározni, de összefüggéstelenül játszottam le a hangokat. A többiek meg is álltak a zenélésben. Mind a hármuknak újra sápadt lett az arcuk. Gyorsan abba is hagytam a gitározást.
-Nem! Nem, nem, nem, nem!!!-sietett hozzám Jack.-Rachel, ezt nem így csináltad. Nézd, így kellene, megmutatom. D húr, G húr, D húr, G húr és aztán sorra mindegyik gyorsan...
Jack nagyon zaklatott lett. Túl gyorsan mutatta meg nekem mit kell csinálnom így még megjegyezni sem tudtam mi a dallama a számnak.
-Jack, kérlek ne erőltesd szegényt!-könyörgött Tonny.
-De tudom, hogy menni fog neki...Mennie kell!
-Jack, figyelj rám, ez nem fog ilyen gyorsan menni. Ha kapkodsz, akkor csak összezavarod őt!
-Ne mondd meg, hogy...
-Jack!-szakítottam félbe a kiabálását.
Ekkor rám figyelt. Nem kiabált tovább Tonnyval.
-Ha neked nem gond, akkor külön megtaníthatnád nekem a húrokat, utána a zenét.-folytattam a mondani valómat.-Most élesben még nem vagyok vele képben. Talán ha lassabban mutatnád meg nekem, mi hogyan volt, akkor rögzülni fog bennem.
A fiú most már nyugodtabb volt. Lenyelte mérgét, majd elmosolyodott.
-Rendben.-bólintott a legbékésebb tekintettel.
Berry és Tonny újra összenézett meglepve. Szerintem ők egy pár lehetnek, mert folyton együtt vannak.


Mikor pedig a banda elment, Jackel együtt átvettük a gitározást. Néhány dolgot sikerült azonnal megjegyeznem, néhányat pedig ismételni kellett. Ettől függetlenül egész könnyen megtanultam a dalt elgitározni. Jack meg is hallgatta, hogyan gitározom végig a segítsége nélkül. A közepében viszont volt egy hiba. Ekkor beugrott egy kép: Ugyan úgy gitároztam, csak egy másik dallamot és ugyan úgy elszúrtam a közepét.
Ettől függetlenül ezt folytattam tovább. Aztán mikor végeztem a dallal, Jack elmosolyodott. Leültem mellé és csak hosszasan néztem csendesen, hogy mosolyog. Miért is, mikor elrontottam a közepét?
-Nagyon jól megy!-dicsért a fiú.
-Miért is? A közepénél nem azt a hangot nyomtam le, amit kellett volna.-néztem magam elé búsan.
-Tudod, Rachel...Mikor felvételiztél a bandába, akkor is elrontottál egy hangot. És hiába mondtam meg neked, hogy ha egyet is hibázol a dalba, nem kapsz esélyt...Felvettelek.
-De miért?
-Mert láttam rajtad, hogy tényleg akarod. És mert nagyon jól sikerült neked megtanulni egy hét alatt.
-Valami rémlik ebből...
-Mi?
-Csak amit elmondtál, de valami mereng.
Ekkor Jack telefonja jelezni kezdett. Elővette telefonját, majd megnézte az üzeneteket.
-A francba, már megint az exed baszogat...-jelentette ki.
-Milyen exem?-kérdeztem.
-Kennynek hívták. A bandába is benn volt egy ideig, de külföldre ment.
-Várj, tisztázzunk valamit...A kapcsolatom veled csak baráti, vagy szerelmi?
Ekkor Jack csöndben maradt hosszú ideig. Míg fontolóra vette a dolgot, vissza írt Kennynek, ez után, pedig eltette a telefont és válaszolt:
-Csak baráti.
-Annyira össze vagyok zavarodva és nem tudom miért...-fogtam a fejemet.
-Hé, Rachel...-karolt át Jack.-Tudom, hogy nehéz az amnéziával megküzdeni, de hidd el, együtt sikerülni fog. Rendben?
-Jó.