Rocky +BEFEJEZETT+

41 Riport

A téli szünet véget ért. Sokszor már az iskolában készülök a tételekre és ott írom meg a házit, mert hétvégén folyamatos koncerteket kell előadnunk a hétvégén és még felvételeket is kell készíteni, mert hol én, hol Jack ír új számokat. Hogy őszinte legyek, túlságosan nyom a népszerűség. Olyan hirtelen lettünk rocksztárok, hogy fel sem tudom fogni...Sőt, nemhogy felfogni nem tudom, még az optimizmusomból is veszítettem, pedig imádom a rajongókat és azt, amit csinálok...Velem lenne baj?
Nem akarom a többiek lelkesedését letörni, de én már nem igazán bírom a helyzetet. Mégis mosolygós Rachel maradok, mert nem akarom, hogy a többiek tudják mi a bajom.

Egymás mellett feküdtünk az ágyban Jackel és csak arra tudtam gondolni, míg aludt, hogy mégis hogyan és miként mondjam el legalább neki. Mikor felkelt, felvettem a mosolygós arcomat. Jack vissza mosolygott rám, majd megcsókolt és egy szál nadrágban picit kinyitotta az ablakot, majd adott egy szál cigarettát. Magának is kivett egyet, majd az ágyban dohányoztunk.
-Jó reggelt.-szólalt meg végül Jack.
-Neked is életem.-mondtam.
Tovább cigarettáztunk csendben. Jacknek feltűnt a zajtalanság és egyik karjára támaszkodva felém fordult.
-Mi a baj, cica?-kérdezte arcomat simogatva.
-Semmi.-mosolyogtam.-Mi lenne?
-Olyan csöndes vagy. Ilyenkor be nem szokott állni a szánk. Nem volt jó a derbi?
-De, de igen, isteni voltál szokásosan. Csak kicsit fárasztóak a fellépések. Ez is most egy kicsit durva volt.
-Igen, a rajongóknak nem kellett volna a színpadra dobni a ruhájukat.
-Hosszú is volt...
-Igen, de figyelj, kicsim...Ma nem fogunk koncertezni sem felvételeket készíteni, jó? Gerald azt mondta, hogy a stúdióban riportot készítenek velünk. Az már nem lesz olyan fárasztó.
-Rendben.
-Szeretlek!
-Én is téged.-pusziltam meg a száját.


Később a banda többi tagjával találkoztunk. Berrynek borzos volt szőke haja, vastagon kihúzott sminkje volt a szeménél. Prémes kabát volt rajta, leopárd mintás felsővel és piros nadrággal. Tonny szokásosan tetőtől talpig feketében volt, csak hosszú bőrkabáttal. Jacken ugyan úgy bőrdzseki volt, piros pólóval, fekete skorpió mintával, nadrágja sötétszürke farmer volt. Rajtam egy prémes, fekete kabát, kockás nadrág, fekete felsővel. Sminkem nekem is vastagon húzott volt a szememnél, csak én mellé vörös rúzst is használtam. Mindannyian cigarettáztunk a garázsban és beszélgettünk.
-És azt Gerald nem mondta miről fognak  kérdezgetni?-érdeklődött Berry.
-Nem. Meglepetés kérdések lesznek.-válaszolt Jack.-Gondolom a bandáról kérdeznek, meg arról, hogy hogyan sikerült mind ezt megvalósítani.
-Az jó.-vigyorgott Tonny.
-Igen. Főleg, hogy ez még rádob a népszerűségünkre.
Én csöndben hallgattam, mit beszélnek. Néhol ott sem volt a fülem. Némán simogattam a macskát, aki az ölembe ugrott. Ám a többiek is felkapták a fejüket, mikor nem hallottak engem beszélni. Berry próbált viccelődni, de még az sem dobott fel igazán:
-Mi van, Rachel...Elvitte a cica a nyelvedet?
Nem szóltam semmit. Csak néztem őket. Berry mosolya is letört az arcáról.
-Hé, Rach, mi van veled?-kérdezte Tonny.-Búval nyomott vagy. Nem mosolyogsz, még csak bele se szólsz abba, amit beszélünk. Beteg vagy?
-Ugye nem verted be megint a fejedet?-pánikolt be Berry.
-Nem.-mosolyodtam el végül.-Srácok, jól vagyok csak még nem teljesen ébredtem fel..
-Délután kettő van.-emelte fel egyik szemöldökét Jack.-Ne mondd, hogy még nem ébredtél fel.
-Én korán fekszem és későn kelek, lepedőakrobata bajnok.-vetettem be végül egy vicces beszólást.
Jack és a többiek végre nevettek. Ez viszont feldobta a napomat. Most már őszintén tudtam mosolyogni.
-Na végre!-mosolygott Jack.-Ez az a Rachel.


Aztán végre a riport ideje is eljött. Bent voltunk a stúdió folyosójánál és egy kanapén ült a banda. A nő, egy fotelban ült velünk szemben és két kamerás végig vette, amit mondtunk. Persze Gerald is ott volt végig mellettünk.
-Nos a banda mikor alapult meg, Jack?-kérdezte a riporter.
-Igazából már négy éve.-válaszolta Jack.-Bár három évig nem haladtunk semmit. Persze volt még egy tagja, aki kilépett. De mióta velünk van Rocky, azóta minden rendben. Haladunk a létra legtetejére.
-Szóval Rocky nem volt veletek mindig?
-Egy iskolában járunk még mindig. A hirdetést meglátva azonnal jelentkezett és bizonyított. Akkor még itt volt Kenny. Ám miután ő kilépett, Rocky jobb előadással feljebb vitte a bandát és sokkal jobban teljesítünk most. Egyébként már majdnem egy éve itt van velünk.
-És nem nehéz így tanulni?
-Ha megfelelő képen beosztjuk az időt, akkor semmi probléma nincsen vele.
-Rachel, a banda motiválásában hogyan segítettél elő?
-Igazából a magja az, hogy biztasd a társaidat és akkor jobban teljesítenek.-válaszoltam vidáman.-A főbb, hogy szeresd őket és értsd meg ha valami baj van. Ha ez megvan és segítettél rajtuk, akkor már csak a bátorítás, a toborzás hiányzik a bandának és máris életvidáman, energikusan állnak a zenéléshez.
-Csodálatos dolgot teszel értük, ugye tudod?
-Tudom. Minden erőmmel azon vagyok, hogy a banda ne csak jól teljesítsen, hanem jókedvre derítsem őket, akkor is, ha nehéz.
-Berry, téged mennyire befolyásol Rachel motivált viselkedése?
-Nagyon!-mosolyodott el a lány.-Mióta ő itt van, azóta optimistább is lettem. Sőt Jacket is vidámabbá tette és sokkal jófejebb. Főleg mióta összejöttek. Egyébként nagyon szeretem mind a kettőjüket.
-Jack, te tényleg Rockyval jársz?-kérdezte mosolyogva a riporter nő.
-Bizony.-bólogatott Jack.-Már három hónapja.
-És nincs köztetek nézeteltérés?
-Minden a megbeszélés alapja. Soha nem szabad ész nélkül veszekedni.
-Tonny, neked van barátnőd?
-Bizony, itt ül mellettem.-fogta meg Berry kezét Tonny.
-Hát srácok, csak plátói szerelmetek lehet a bandával kapcsolatban. Remélem nem törtem össze túl sok szívet.
Mindenki nevetett aztán a riporter tovább kérdezett:
-Sok munkátok van a népszerűségben?
-Bizony.-válaszolt Jack.-Nagyon sok, de mindent Rachelnek köszönhetünk. Sokszor vannak felvételeink, új dal, kotta, ezt begyakorolni. A nyári turné sem volt semmi, hát még most. De mindenben, mit mondtam, Rachel segített. És hálásak vagyunk neki.
Újra csöndben maradtam, bár most mosolyogtam. Igaza lehet Jacknek. Én buzdítom a bandát, hiába ő az alapító tag. Jól esett az elismerése és ez arra sarkallt, hogy ne adjam fel. Így végig őszinte vidámsággal folytattam tovább a riportot:
-Jack, édes vagy, de ebben a te kezed is benne van.
-Ugyan...-fogta meg a kezemet Jack.-Ha te nem lennél, most nem lenne ilyen felkapott a banda.
-Ó, hát látunk romantikus perceket is.-kacagott a riporter nő.-Szeressétek is egymást. Ezt a bandát semmi nem választhatja el.
-Nem bizony. Ha tetszik, ha nem, járókerettel is énekelni fogok.
-Úgy van!-emelte fel kezét Berry.
-Teljesen igaza van.-hunyta le mosolyogva szemét Tonny.
-Egyet értek.-néztem mélyen Jack szemébe.
-Hát akkor ennyi is lenne a riport.-mondta a riporter.-Köszönjük Rebel Wolwes és a több mint százezer nézőnek.
Lekapcsolták a kamerákat és elhúztak mindent, ami nem ide való volt.
-Brávó srácok!-dicsért meg Gerald minket.-Szép munka volt!