Rocky +BEFEJEZETT+

5. Hiba

Újra itt a péntek. Minden nap reggel és este is gyakoroltam a kottát, de ma végre nem kell a leckével foglalkoznom. Így sokkal többet gyakorolhatok, mint idáig. Valóban nehéz megtanulni egy idegen kottát, amit még sosem hallottál az előtt. Féltem is mi lesz. Jack hangja visszhangzott a fejembe:

,,Ha egy hibát is vétesz, nem veszlek fel"

                                                                    ,,Nem fogod megtanulni egy hét alatt"

,,Szállj le a felhőkről"

                                                                                                                        ,,Csak áltatod magad"

Ezeket a szavakat sürgősen ki kell ürítenem a fejemből...
Ki is találtam valamit: Cetliket ragasztok a szekrényre, ami arra motivál, hogy meg tudom csinálni. Sorra irkáltam a papír darabokra, minden félét, ami motivál és kiragasztottam a szekrényre.
Tovább gitároztam, úgy, hogy a kottát olvastam. Már nem is volt olyan rossz, mint ahogyan hétfőn megpróbáltam. Ám ezt egészen addig tehettem, amíg anyu be nem jött a szobába:
-Rachel...Kérlek ne játssz a lakásban. Nagyon hangos, ráadásul apádnak fáj a feje.
-Akkor hol próbáljak?-kérdeztem.
-Próbálni?
-Igen, anya...Életem lehetősége. Felvesznek egy bandába, ha ezt el tudom játszani. Kottát olvasni és gitározni tudok. Csak meg kéne tanulnom, ennyi az egész.
-Ennek örülök, hogy a hobbidnak élsz, csak ne itt. Az egyik tagnál biztos próbálhatsz.
-Igazad van. Meg is kaptam Berry számát.
-Akkor hajrá! Győzd meg őket, rocksztár!
Ekkor Mary mosolyogva kiment az ajtón.

Ahogy megbeszéltem anyával azt, hogy ott alszom Berry-nél, kaptam a cuccomat és mentem is. Közben felhívtam a lányt. Vártam, hogy felvegye, majd mikor ez megtörtént, a vonal másik végén Berry hangját hallottam:
-Szia, Rachel! Mi újság?
-Semmi különös. Figyelj, Berry. Kérhetek egy szívességet?-kérdeztem.
-Ajaj. Benne se vagy a bandában és már szívességet kérsz? Ezt nevezem bátorságnak! Még jó, hogy velem beszélsz és nem Jackel. Hallgatlak csajszi.
-Csak annyi, hogy nálad tudok aludni? És akkor együtt gyakorolhatnánk.
-Ó, hogy ez a szívesség. Figyelj, most a szüleim nincsenek itthon. Kb kilencre érnek haza. Három óránk van gyakorolni. Utána csinálunk egy kis programot. Kihasználjuk, hogy hétvége van.
-Benne vagyok.
-Ne feledd! Donner 10.
-Értettem. Köszönöm!
-Nincs mit! Szio!
-Helló!
Letettem a telefont, majd a buszmegállóhoz rohantam.

A busz onnan elvitt majdnem a címhez, de kicsit sokat kellett utazni, ezért a három órából már csak két és fél óra maradt. Próbáltam sietni, úgy, ahogy csak tudtam a házhoz. Bekopogtam, majd mikor nyílt az ajtó, a rózsaszín hajú punk rocker lány állt az ajtóban. Kicsit úgy nézett ki, mint Nancy abban a leopárd mintás felsőben.
-Szia!-mosolyogtam rá.
-Szia, szöszi!-engedett be Berry.
A ház belül nagyon színes volt. A zöld és a sárga színeiben pompázott a nappali. Egy macska például a zöld kanapén ült. Az állat igen csak csupasz volt.
-Ő itt Ginger a Szfinx macskám.-emelte fel a cicát.-Szia, Rachel!-integetett a macska mancsával nekem.
Mosolyogtam egyet és én is köszöntem az állatnak:
-Szia, Ginger!
-Apu allergiás a macskaszőrre, de nekem mindenképp kellett egy macska.
Megsimogattam Gingert nagyon finoman, hogy ne sértsem meg a bőrét. Érdekes tapintása volt a bőrének. A cica dorombolni kezdett és hozzám bújt.
-Kedvel téged. Na menjünk fel.
Mikor pedig Gingernek adott egy puszit Berry, ott maradt a feje tetején a fekete rúzsfolt.

Felmentünk az emeletre és amint beléptünk a lány szobájába, teljesen más volt a légkör. Olyan kupis volt a szobája, mint nekem, csak nekem a ruháim a szekrényben vannak.
-Bocsi a rendetlenségért.-nevetett Berry.
-Nekem is rumlis a szobám, nem kell bocsánatot kérni.-mosolyogtam.-És itt tudnánk próbálni?
-Várj csak.
Ekkor kinyitott egy ajtót. Esküszöm, abban a szobában nagyobb volt a hely, mint itt. Mind a ketten bementünk és magunkra zártuk az ajtót. A szoba közepén volt egy egész dobfelszerelés. Berry beült mögé.
-Tudod a kottát kívülről?
-Megjegyeztem.-bólogattam.
-Akkor add ide, én pedig figyelmeztetlek, ha valamit elrontottál, jó?
-Rendben.
Odaadtam Berrynek a kottát, majd bedugtam a kis hangszóróba a gitár kábelét és játszottam. A lány mosolyogva bólogatott, már amikor elkezdtem.
-Gyerünk, Rachel!-bátorított.-Menni fog!
Tovább gitároztam, ám mikor a közepéhez értem, akkor ő leállított.
-Várj! Ez nem jó. Valamit elrontottál.
-Mit?
-Nem c dúrt kellett volna lejátszanod, hanem g-t.
-Előröl kezdjem?
-Nem kell, csak a szóló előttről játszd újra.
Megtettem, amit Berry kért. A szóló előtt játszottam újra és amint a közepéhez értem, már máshogy szólt. A lány bólogatott.
Amint végig ment a szám, újra és újra előadtam. Csak ez után dob kíséretével. Mikor pedig már tökéletes volt, Berry és én megünnepeltük egy kis Jack Dannielsel. A szobájában iszogatva beszélgettünk.
-Ne hagyd magad annak a seggfejnek.-mondta a lány.
-Hogy érted?-kérdeztem.
-Ne hagyd, hogy ledegradáljon! Hidd el, ügyes vagy. És ha mégis ejtenél hibát és Jack leszólna, kitaposom a belét.
-Ennyire utálod?
-Nem utálom. Kedvelem őt. Csak azt utálom, mikor kitör belőle az idióta énje. Egyébként nagyon kedves. Csak ezzel a viselkedéssel takarja. Nem szereti, ha látják rajta, hogy jó fej.
-És miért nem?
-Szerintem azért, mert nem akarja, hogy kihasználják. A volt barátnői mind hülye ribancok voltak. Tudom, mert mindegyiket bemutatta. Ha enyhén hím soviniszta veled, az csak azért van, hidd el.
-Pedig nagy csajozósnak néz ki.
-Az is lett. Megunta, hogy mindig átejtik. Csak akivel terve van valamire, azzal általában nem olyan, mint veled vagy velem. Álarcot tesz magára. De ahogy láttam sokszor, nem töri össze ezzel a lányok szívét. Úgy sétálnak el tőle, mintha ez természetes lenne. Lehet, hogy fiatal, de szerintem neki nem csak kalandok kellenének. Olyan lány kéne neki, aki erős, hűséges és szereti őt. Jack nem ilyen volt... Tizenhárom éves kora óta ismerem. Egy nagyon romantikus, optimizmussal telt egyéniség volt. És olyan hűséges, mint egy farkas.
-Farkas...
-Bizony.
Ekkor visszaemlékeztem, mit mondott nekem az iskolában. És a plakát képe is előttem volt. Azon is egy farkas volt. Lehet, hogy ezzel a belső egyéniségét akarta nekem jelezni?
-Kérsz még?-szakította félbe a gondolataimat Berry.
-Igen.-vettem el az üveget, majd meghúztam.
-Ne gondolkozz rajta túl sokat. Úgyis meg fog kedvelni előbb-utóbb.
-Berry...Én nem utálom őt. Egyszerűen csak azt szeretném, ha normálisan kijönnénk egymással. Hogyan érjem ezt el?
-Három nagyon jó módszer van erre. Az első az, hogy holnap megmutatod neki mit tudsz. A másik az, hogy a szemébe nézz és ami a szíveden, az a szádon, elmondasz neki mindent, ami akkor benned van. Szereti az egyenes embereket. A harmadik pedig az, hogy megzavarod a gorombaságát némi kedvességgel. Ilyenkor felnéz rád. Mert azt látja, hogy erős vagy és viseled azt, amit mondott neked, mégsem adod neki azt vissza, amit kaptál tőle. Érted?
-Igen.
-Hosszú nap lesz a holnapi...Jobb lesz aludni.
-Igazad van.
Ekkor mind a ketten lefeküdtünk az ágyra és lehunytuk szemünket.
-Jó éjt Rachel.-mondta.
-Jó éjt, Berry.
Pár pillanat alatt elaludtam. Ki gondolta volna, hogy az alkoholnak altató hatása is lehet.

Másnap Berryvel összecsomagoltunk és Jack házához siettünk. Amint megérkeztünk, Jack nyitotta is a kaput, majd a garázsba mentünk mindannyian. A fiúk kedvesen fogadtak minket.
-Rachel, Berry!-mosolygott Kenny, majd megölelt minket.
-Nem szúr a nyakörvem?-kérdezte Berry.
-Nem érdekes.-legyintett.
-Jó, hogy itt vagy, Rachel.-mondta Jack.-Remélem nem bénázod el...
Eleresztettem Kennyt és Jackhez lépegettem lassan. Mindenki sápadt arccal nézett engem, még maga Jack is.
-Nem fogom elrontani, ígérem. Sokat gyakoroltam. És remélem ez meg fog felelni neked.-mondtam nyugodt hangnemen.
Jack meglepett pillantással nézett végig rajtam.
-E-ennek örülök, hogy jót akarsz a bandának. De ez még egyenlőre kevés.-mondta vissza fogottabb stílusban.
Mikor Jack elé léptem, belenéztem mélyen Jack kék szemébe, majd mikor láttam rajta a végső zavart, ezt mondtam:
-Tudom, hogy te utálsz, és meg is értem. De tudod ez nem állít meg. Bizonyítani akarok...Nem csak neked. Hanem a bandának is és magamnak.
Ekkor enyhén rózsaszín lett Jack fehér arca. Meglephettem egy kicsit. El is vette tekintetét az enyémtől és hunyorítva a bandára nézett. Nagyot nyelt, mintha gombócot nyelt volna, majd végül vissza nézett rám. Ekkor már fehérebb volt az arca. Nagy levegőt vett és ezt mondta:
-Akkor mutasd meg, hogy mit tudsz, Rachel...
Csöndben bólintottam egyet, majd megfordultam és a gitáromhoz léptem. Berry büszke mosollyal pillantott rám. Felkaptam a gitáromat, majd elkezdtem rajta játszani. Jack egész végig engem nézett. Le se szakadt rólam kék tekintete. Ám lélegzete, mintha egy kicsit meg akadt volna, mikor tovább játszottam. A banda többi tagja vigyorogva suttogott egymásközt.
A szólórészt, viszont, újra elrontottam. Mégsem hagytam abba. Tovább játszottam. Jack mégsem intett le, bár láttam arcán azt a halovány mosolygörbülést, hogy elrontottam. Mikor a számnak vége volt, mindenki Jackre nézett, ahogy én is. Csöndben ült a széken, egészen addig, amíg meg nem szólalt:
-Sosem tudod mikor kell feladni...Igaz, Rachel?
-Nem, Jack...Nem tudom. Mert nem is akarom. Ha kell, még egyszer lejátszom neked, de nem adom fel.
-Nem kell még egyszer eljátszanod.
Ekkor elkerekedett a szemem. Meglepődtem. Azt sem tudtam hirtelen, hogy ez mit jelentsen...Berry ekkor felállt a dobok mögül és ezt mondta:
-Jack, ne legyél paraszt! Velem gyakorolt. Ott voltam és hiba nélkül eljátszotta a szaros dalodat. Egy hiba nem a világ vége...
-Ki mondta, hogy nem veszem fel őt? -kérdezte gúnyosan Jack.
-Tényleg a bandában vagyok?-néztem fel csillogó szemekkel Jackre.
-Igen.-bólogatott mosolyogva Jack.-Üdv a bandában...Rocky.
Berrynek fülig érő mosolya volt. Azt sem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek örömömben. Rocky...Tetszett a becenév. Vagyis Jack mindenképp felvett volna? Biztosan nem most találta ki a nevemet. Jackhez futottam és a nyakába ugrottam örömömben. Úgy öleltem, hogy azt hittem levegőt sem kap.
-Jack! Köszönöm, Jack! Annyira hálás vagyok!-sipítottam.
-Jól van Rachel...-kerekedtek szemei Jacknek majd leválasztott magáról.-Semmi tapi, oké? Ezt jegyezd meg. Egy pacsi még belefér.
-Rendben.-bólogattam.
Ekkor Jack is bólintott egyet, majd kinyújtotta a kezét. Én belecsaptam a tenyerébe. Ám Berry, Kenny, sőt még Tonny is megölelt minket. Nem tudom, hogy miért tartja még mindig a távolságot Jack, az viszont biztos, hogy sikerült lenyűgöznöm őt.