Rocky +BEFEJEZETT+

43 Csak egy kis kimerültség

Napokig nem ettem semmit sem a gyomor idegem miatt. Most már az a tény nyom engem főleg, hogy nem mondtam el a srácoknak, hogy nekem elegem van. Sajnos meg is látszik rajtam, hogy egy falat nem megy le a torkomon. Drasztikusan négy kilót fogytam a három-négy nap alatt és gyengének is érzem magam. Mikor felvettem a bőrdzsekimet, el is állt itt-ott rajtam. Jack azonnal észre is vette és odasietett hozzám.
-Rachel, nagyon nem stimmel veled valami.-mondta aggódó hangnemmel a fiú.-Még az arcod is be van esve...
-Nem nem, nincs semmi baj.-legyintettem mosolyogva.-Mi lenne a baj?
-Nagyon sovány vagy. Aggódom érted...
-Tán legyek kétajtós szekrény?
Ekkor Jacknek, mintha leesett volna mi a gond, kikerekedtek a szemei, majd ezt mondta megölelve engem:
-Ó, Rachel...Tudom mi a baj!
-Tényleg...?-csillantak meg szemeim.
-Igen...-ekkor megfogta arcomat és belenézett a szemembe.-Rachel...Kérlek ne legyél ennyire alul értékelt magaddal szemben...Kicsim, nem a tested miatt szeretlek, ezt te is tudod! Ó, milyen hanyag vagyok veled...Kérlek Rachel, bocsáss meg nekem! Ha tudnád mennyire restellem, hogy nem foglalkozunk egymással rendesen manapság! Hidd el ez nem a külsőd miatt van! Pont jó alakod volt. Nem kell ahhoz fogynod hogy többet foglalkozzak veled! Tudod mit...A mostani koncert után beülünk valahova. Csak te meg én...Nem lesz ott se Tonny se Berry, csak mi ketten, rendben?
Majdnem rátapintott a lényegre. Jack nem egy Sherloc, de sokszor megközelíti a problémámat. Köztük ez is a problémám egyik melegágya, hogy nincs mi időnk, de még mindig nagyon nyomott az a dolog, hogy nem mondtam el neki mi az igazi probléma. Mégis amint eszembe van, hogy elmondom mi a baj, a torkomon akad a szó és folyt. Fogalmam sincs mit tehetnék...Csak bólintottam egyet, majd szorosan ölelkezni kezdtünk. Annyira szeretem Jack szorító ölelését...Mélyen a tudatomba hatol az, hogy ő mindig itt van nekem. Újra mosolygóssá váltam. Őszinte volt a görbületem.

Úgy voltam vele, hogy ezt a napot végig csináljuk és akkor vár rám egy randi Jackel. Berryvel is találkoztam, akivel beszélgetni kezdtem. Ő is feldobta a napomat.
-Rachel, ezt el nem hiszed!-mondta köszönés és minden nélkül izgatottan.
-Neked is szia!-nevettem el magam.
-Jaj ne haragudj! Annyira izgatott vagyok! Szia Rach!
-Mi a szitu? Miért vagy ennyire izgatott?
-Képzeld hivatalosan megvan a fodrász szakmám!
-Ez fantasztikus Berry!
-Iiiii!-ölelt meg engem teljesen feldobva.
-Nehéz volt?
-Alapjáraton véve nem, de sok hajat kellett vágnom ahhoz, hogy meglegyen. De annyira örülök neki!
-Fogsz vele valamit kezdeni?
-Ki tudja. Minden esetre jó, hogy megvan. Mellék melóba lehet fodrász leszek. Vagy a banda hivatalos hajformázója.
Ekkor mind a ketten felnevettünk és tovább ölelgettük egymást.

Délután öt órakor már a banda készülődött a következő koncertre csak most sokkal közelebb volt az előadó terem. Még beszélgetni is volt időnk, mert kilenckor kezdődik a koncert.
-Fantasztikus, hogy mennyit fejlődtünk, gyerekek!-jelentette ki Tonny.
-Igen, ebben egyetértek.-lelkesedett Berry.
-Tényleg, hallottam hogy letetted a fodrász szakot.-mosolygott Jack.
-Igen.
-Nagyon ügyes vagy! Gratulálok!
-Köszönöm!
-Én is megdicsértem.-mosolyogtam.-Le a kalappal.
-Ha ti is kijárjátok a gimit, akkor nektek is jobban fog menni minden.
-Imádom ezt a karriert.-mondta Jack.
-Legyél popsztár és akkor lesz pénzed drogra. Ha rocksztár vagy, ingyen vágják hozzád a színpadon.-viccelődött Tonny.
Ekkor mindenki felnevetett. Bár mindannyian tudtuk ezzel mit akar mondani. A rocksztárok nem a pénzükről híresek-bár azért megadják a fizetséget-hanem az egyéniségükről. Nem sokra rá Gerald meg is érkezett. Vele is beszéltünk egy kicsit.
-Hogy van a főnök úr?-kérdezte Jack.
-Elég jól. És az én rocksztárjaim?-kérdezte vidáman.
-Rock n' Roll!-mondta egyszerre mindenki.
-Jól van.-nevetett.-Látom izgatottak vagytok.
-Az nem kifejezés.-mosolyogtam.
-A legutóbbi koncert...Ó te jó isten mennyien voltak.-legyezgette magát Berry.
-Nem kell aggódni, ugyan olyan jók leszünk.-biztatott minket Jack.
-Ez a beszéd, öregem!-mosolygott Gerald.-Bírlak Jack. Az egyik legjobb banda vezér vagy!

Később a koncerten újra csak buzdította a tömeget Jack. Aztán elkezdődött a zene. Mindenki Imádta. Szép ,,kis" tömeg volt újra. Mindenki velünk énekelte a dalokat, amiket csak írtunk és előadtunk idáig. Berry úgy dobolt, hogy csoda, hogy nem szakadt be a bőr, amit ütött rajta. Jack is minden erejét az éneklésbe fektette. Tonny még headbangelt is a gitározás közben. Én a húrokat sem sajnáltam. Úgy téptem őket, mintha az életem lenne rajta a tét.
A tömegben is voltak headbangelők, voltak akik kezüket fölnyújtva énekelték teli torokból a szöveget. Minden esetre imádtam ezt az előadást.
Aztán elkezdtem szédülni. Persze ez annyira nem hatott meg, volt már ilyen akkor is mikor visított a gitárom, de utána jobban lettem.
Egészen addig fel sem tűnt nekem, amíg a járásommal is gond lett. Néhol egy kicsit megbotlottam. Aztán már csak akkor vettem észre, hogy baj van, mikor már gitározni sem tudtam rendesen. Jack ekkor abba is hagyta az éneklést. A tömeg is csendesebb lett. A végpont az volt, hogy elhagyott minden erőm és kiesett a gitár is a kezemből.
-Rocky!-kiáltott utánam Jack, majd mielőtt padlót értem volna, elkapott engem.
Minden visszhangzott a fejembe és a látásom sem volt tiszta. Hallottam Tonny hangját is:
-Hívjunk orvost!
Aztán Berryét is:
-Hol van ilyenkor a mentős?
Végül Jack hangját is hallottam:
-Rachel...Rachel ne csukd be a szemed! Hallod, Rach! Rachel!
Hiába kért bármit. Elnehezedtek a szemeim és lehunytam őket. Már a hangokat sem hallottam. Olyan volt, mintha aludnék. Nem hallottam és nem is láttam semmit, csak azt tudtam, hogy élek.