Rocky +BEFEJEZETT+

40 Karácsonyi ajándék

Gyorsan elérkezett a téli szünet. Mindent hó borított és mivel megbeszéltük a bandával, hogy  ezen a szüneten koncerteket adunk elő, folyamatosan készültünk rájuk. A számok tökéletesen mentek és azóta már csak az ünnepek miatt egy karácsonyi dalt is készítettünk, amiben én és Jack éneklünk. Elég szelíd dalra sikerült a többihez képest, de hát ugyebár a rockerek is karácsonyoznak.
Mi Jackel már a karácsonyfát díszítettük és tojásliquert ittunk a családunkkal. Igen, Jack édesapja és anyja is eljött hozzánk. Nagyon jól kijöttek a szüleink egymással. Jacken már rajta volt a mikulás sapka is, annyira benne volt az ünnepekbe. Miután kidekoráltuk a házat is, mindenki leült a kanapéra és előre kiosztottuk az ajándékokat.
-Ezt nektek vettük közösen.-adott át egy csomagot közösen az én szüleimnek Jack anyja és apja.
-Mi is készültünk.-mosolygott Richard, majd ugyan úgy átadott egy csomagot.
Mind a kettő szülő rész kinyitotta az ajándékot, majd mindannyian mosolyogtak az ajándékon.
-Ó.-csodálkozott el Mary.-Gyönyörű! Imádom a kis szobrokat! Köszönöm, Helena!
-Pont erre volt szükségem!-mosolygott Helena.-Nézd csak, Jacky, ebbe a nagy képkeretbe fogom belerakni a család összes fotóját. Köszönöm, Mary!
-Azta, Richard te aztán tudod mi az én ízlésem!-nyújtotta ki vidáman a barna bőrdzsekit Derek.
-Azért te sem panaszkodhatsz.-nevetett Richard, majd azon nyomban felvette az új orvosi köpenyét.
-Rendben.-tapsikolt örömében Helena.-Most a gyerekek jönnek.
Jackel mind a ketten megkaptuk az ajándékunkat, majd izgatottan kibontottuk, mintha csak gyerekek lettünk volna. Én egy új gitárhordozót kaptam, Jack pedig egy szegecses bőrkesztyűt. Mind a ketten örültünk az ajándékoknak. Most pedig mi adtunk egymásnak ajándékot. Megvártam míg Jack kibontja az ajándékot, amit adtam neki, majd mikor ezt megtette, meglepett hangon ezt mondta:
-Úr isten, Rachel, ezt honnan szerezted??
-Emlékszel, mikor azt mondtam neked, hogy Berryvel elmegyünk csajos napot tartani? Nos az nem úgy volt. Elmentem egy Salems Lott koncertre és az után kértem az énekestől egy autogramot a banda képére.
-Ó, Rachel, te mindig meg tudsz lepni. Bontsd ki az ajándékodat!
Mikor ezt megtettem, egy bandás pólót láttam meg. Annyira tetszett. Nem tudom, Jack honnan tudta, hogy ez a banda a kedvencem, de nagyon örültem neki.
-Jack, ez csodálatos!-mosolyogtam.-Honnan tudtad?
-Emlékszel mikor azt mondtad hogy elmész Berryvel csajos napra?-kérdezte huncut vigyorral.
-Már mindent értek.
Mosolyogva megpusziltuk egymás száját és a szülők csak nevettek egyet.
-Még a sors is egymásnak teremtett titeket.-mondta vidáman Helena.


Nemsoká fel kellett lépnünk. Szerencsére a mi kis városkánkba. Mégis akkora volt a tömeg, hogy lemerem fogadni, volt olyan aki Amerika másik feléről is leutazott hozzánk. Ezen a koncerten különösen vidám volt a banda. Szokásosan Jack az elején buzdította a tömeget és aztán zenéltünk. Mikor Jack előadta a Hot Chick című számot,  amiben az elején az exei hibáiról beszélt, majd átváltott az én tökéletességemre, az emberek odáig voltak érte. Ám mikor a hosszú gitárszólóhoz értünk, Gerald kijött a színpadra és belerappelt. Teljesen meglepődtem. Sőt, nem hogy meglepődtem, zavarba jöttem. De tovább gitároztam és hallgattam a szöveget. De annál a résznél nem tudtam nem nevetni, mikor ezt rappelte: ,,Rachel tüzes mint a pokol, jobban lángra kap, mint az alkohol"
A további szövegben Jacket biztatta, hogy el ne eresszen engem. Mikor a számnak vége volt, Gerald és Jack vigyorogva mondta bele a mikrofonba, hogy boldog karácsonyt Rachel. Aztán tovább folytattuk a koncertet. A végén énekeltük el csak a közös számunkat Jackel. Már is mutatom, mit énekeltünk mi:
Jack:
Szól a csengő,
Oly rettentő.
Nekem a gitár kell és a basszus,
A dobszóló és a ritmus.
De kell valaki, aki melengeti szívem
Vajon ki az, ki szebbé tenné életem?

Én:
Leszek az az egy
Ki neked kell.
Díszítsük ki együtt a fát
De ne ejtsünk vitát.
Szólhat a gitár és a basszus
A dobszóló és a ritmus,
De rólunk is szól a karácsony
Ünnepeljük meg hát bárhogy.

S a többi. Gyenge dal, de csak alkalmi dolog. Mégis oda voltak érte. Egyszerűen csodálatos volt a hangulat. A koncert után elbúcsúztunk a rajongóktól, majd haza tértünk és otthon folytattuk az ünneplést a bandával. Megtűrtük a karácsonyi zenéket, és Brianék is eljöttek hozzánk.
Kelly hasa már igen csak kerekded volt. Bemutatkoztak a bandának, majd beszélgetni kezdtünk.
-Nem volt semmi a mostani koncertetek!-mosolygott Kelly.
-Á, ugyan.-legyintett Jack.-Voltunk mi ennél jobbak is.
-Kiöregedtetek a szakmából?-viccelődött Brian.
A banda minden tagja nevetett. Aztán Kelly megfogta Brian kezét és ezt mondta:
-Ne haragudjatok rá. Kicsit ideges, mert voltak fájásaim, de tudom, hogy nem most fog jönni a baba.
-Carolyn lesz a neve, ugye?-kérdezte Berry.
-Igen. Az egyik legszebb név.
-Rachel nagyon jó nagy néni lesz, azt tudom.-mosolygott Brian.-De Jack is jó nagybácsi lesz.
-Eltöröm a kezét annak, aki ahhoz a gyerekhez ér.-vigyorgott Jack.
-Na pont ezért.
-Jaj, drágám nevette el magát Kelly.
Ekkor a lány a hasát fogta és nagy levegőket vett.
-Mi a baj?-kérdezte Jack.
Megfagyott a levegő. Kelly nagy nehezen kinyögte mi a baj:
-Menjünk a kórházba...
-Ettől féltem...-kapta fel a kabátját a bátyám, majd Kellyre is ráadta az övét.
Mindenki készülődött, majd mikor lejött apa, ezt kérdezte:
-Mi a baj, gyerekek?
-Megyünk szülni.-jelentettem ki.


Apa nem tétovázott. Ő is felvette a kabátját, majd elővette a kocsikulcsot és mentünk is. Berryt és Tonnyt otthon hagytuk, egyedül Jack és éb voltunk a bandából aki ment Briannel és Kellyvel. Persze amint forgalmasabb helyre kerültünk, dugóba keveredtünk. Kelly már hangosan nyögdécselt és szenvedett. Brian folyamatosan pánikolva fogta Kelly kezét.
-Most már száz százalék, hogy nem leszel anya, ha ilyen szenvedéssel jár a szülés...-nézett rám kerek szemekkel Jack.
-Ne legyél bunkó!-morogtam.
-Ezt nem bunkóságból mondtam, nézd meg Kelly is hogy szenved.
-Srácok...Elfolyt a magzatvíz.-nézett ránk Brian.
-Jól van srácok, semmi baj...-mondta Richard.
Ekkor elővette a köpenyéből a gumikesztyűt és előre mászott. 
-Apa, mit csinálsz?!-kerekedtek Brian szemei.
-Orvos vagyok, vagy mi fene. Ha kocsiba szül akkor kocsiba szül.
-Te jó ég, apa...
Helyet csináltunk a kocsiba, majd ezt mondtam Jacknek:
-Jack, menj a kormányhoz.
-Mi?!-pánikolt be.-Vezetni sem tudok, nemhogy még kormányozni!
-Megyek én!-tolakodott be előre Brian.
Mindannyiunkban volt egy kis pánik, apa mégis nyugodt maradt. Mondjuk nem egy szülész orvos, de ért hozzá. Orvoshiány miatt néha be kellett segítenie.
Megadta az utasításokat Kellynek, hogy mit kell csinálnia, Kelly pedig azt betartva próbálta világra hozni a gyereket. A sor még mindig állt odakinn, szóval Briannek nem kellett semmit sem csinálnia. Ám amint megszületett a baba, Jack elfehéredett és utolsó szavával elájult:
-Te jó ég...
Elkaptam Jacket, majd magam mellé ültettem és ölelgettem. Brian sírva fakadt, ahogyan Kelly is. Apa egy pokrócba burkolta a kicsit, hogy ne fázzon és Kelly kezébe adta a síró babát.
-Köszönöm!-sírt Kelly.
Végre megindult a sor és tovább mentünk a kórház felé.

Ott pedig ellátták Kellyt és a babát. Amint be lehetett hozzájuk menni, Brian meg is tette ezt. Az ajtóból néztük a már ébren levő Jackel hogy a bátyám kezében az ő lánya van. Végre minden békés volt. Jack hátulról megölelt engem én pedig kezét fogtam.
-Jobban vagy?-kérdeztem.
-Igen...-bólogatott.-Ki gondolta volna, hogy egy ekkora résen kifér egy baba...
-Még mindig sokkos állapotban vagy, mi?-nevettem el magam.
-Nagyon vicces! A vértől nem ráz ki a hideg. Semelyik horror film nem okoz ekkora lelki törést bennem, mint ez...
-Akkor te nem leszel bent, ha én fogok szülni.
-De igen. Csak majd közvetlen melletted.
Ekkor mind a ketten elnevettük magunkat. Apa felénk jött teljes műtő felszerelésben és ezt mondta:
-Nincs semmi baja a babának és Kellynek sem.
-Hála az égnek.-mosolyodtam el.
-Mi nekünk is lassan haza kéne menni.
Jack bólogatott, majd apával tartott, ám megállt mikor észre vette, hogy az ajtónál maradtam.
-Rachel...Te nem jössz, cica?-kérdezte a fiú.
-Csak még egy kicsit...-néztem Briant a babával.-Csak egy kicsit hagy maradjak még...
Jack ott maradt velem. Nézte, ahogyan azt nézem, hogy Brian puszilgatja, ölelgeti a babát, majd vissza adja Kellynek és ő pedig simogatja hátát. A bátyám rám mosolygott, majd én is vissza mosolyogtam. Könnyek gyűltek a szememben, de nem akart semelyik sem lecsöppenni. Brian megsimította Kelly arcát, majd megcsókolta őt. Olyan büszke vagyok a saját bátyámra.
-Mindent megadnál azért, hogy a bátyád újra veled legyen, ugye?-kérdezte Jack.
-Igen...De ennek így kell lennie...Brian apa lett és most már van egy saját családja. Carolyn nagyon szerencsés lehet, hogy ilyen apja van.
Jack elvarázsolt tekintettel rám nézett, majd elmosolyodott. Végig simította arcomat, majd magához húzott és szorosan ölelt engem.
Tudom, hogy a mi szerelmünk sosem múlik el. Legalább is addig nem, amíg Jack ilyen elbűvölt tekintettel néz az én szemeimbe. Ez azt jelenti szeret. Sosem nézett rám így senki, csak ő...De nem is akarom, hogy más szeressen. Nekem csak Jacky kell és senki más. Ezt a bandát a végsőkig visszük együtt és senki nem állíthat meg benne.