Rocky +BEFEJEZETT+

9. Váratlan fordulat

Majdnem egy hete, hogy Kenny elment, de minden nap beszéltünk egymással chaten. Nagyon vártam, hogy hazajöjjön. Két hét múlva nyári szünet. A csapattal most péntek délután egy kis pénzt gyűjtöttünk. Ahogy megbeszéltük, Berry és én kocsit mosunk. Jack és Tonny pedig segít tankolni másoknak. Egészen este nyolcig dolgoztunk megállás nélkül. Nap végén ugyan úgy Jackhez mentünk, ahogy szoktuk manapság.
-Na ki mennyit gyűjtött össze?-kérdezte Jack.-Nekünk húsz dollár, negyvenöt centünk van.
-Mi pedig borravalóval együtt majdnem ötven dollárt.-mosolygott Berry.
-Hogy mi?-kerekedett ki Tonny szeme.-Ez csalás...Berrynek majdnem kilátszik a segge a nadrágból, csak azért van! Meg mert Rachelnek nagy a melle...
-Tonny, ennyi erővel a női kocsisok is adhattak volna nekem több borravalót, mert...-hagyta befejezetlenül a mondatát Jack.
-Túl sok infó!-intette le Jacket Berry.
Ekkor mindenki elnevette magát. Mikor pedig kinevettük magunkat, ezt mondtam:
-Srácok...Tök mindegy, hogy ki mennyit nyert, az a lényeg, hogy ez a csapat pénze. Ha így haladunk, összegyűjtünk annyit, hogy elutazzunk a szomszéd városba.
-Így van.-bólintott Jack.-Apám most nem lesz itthon. Szóval most aludhatunk bent is.
-Remek.-vigyorgott Berry. 

Jacknél mindenki sorra letusolt. Én voltam az utolsó. Mikor pedig végeztem, gyorsan felöltöztem és már az ajtóhoz léptem, ám ekkor Jack hangját hallottam:
-Bassza meg! Szemétláda!
-Mi a baj, Jack?-hallottam Berry hangját is.
-Ez a nyavalyás! Átbaszott minket...De nem csak minket.
Ekkor gyorsan kinyitottam az ajtót és feléjük sétáltam.
-Mi a baj?-kérdeztem.
Berry kihűlt tekintettel nézett engem, de Jack komoly szemmel nézett rám.
-Csak az exem...-morogta.
-Biztos?
-Igen, Rachel. Csak ő. Folyton cseszeget.
-Miért nem tiltod le?
-Ez egy jó kérdés. Ő is a bandánkban volt, de most pont egy vetélytárs bandához ment.
-Ne aggódj, Jack! Amint Kenny hazaért, megmutatjuk nekik kik vagyunk.
-Szeretem a pozitív gondolataidat, Rachel.-vágott egy egészen műnek tűnő mosolyt Jack.
-Figyelj csak Rachel...-fogta meg a vállam Berry.-Mi lenne, ha fel mennénk? Am...Kell idő, míg Jack lenyugszik.
-Oké. És Jack...Ne hidd, hogy ők jobbak nálunk! Mi jobbak vagyunk.
Jack csak mosolygott de még mindig nem volt elég meggyőző a mosolya.
Berryvel felmentünk az emeletre, majd a teraszon rágyújtottunk. A kellemes nyár esti fuvallat a hajunkat ringatta ide-oda.
-Jack mindig ilyen ideges?-kérdeztem.
-Néha...De tudod milyen. Nem kell komolyan venni!
-Tudom. Kidühöngi magát és jobban lesz.
-Pontosan! Már egy kis ideje a bandában vagy. Milyen idáig?
-Nagyon jól érzem magam veletek. De hiányzik Kenny.
Berry véres tekintettel nézett a holdra. Mintha mérges lenne az égitestre vagy nem is tudom hogy fejezzem ki magam...Fura volt az biztos.
-Igen, hát...Na mindegy...
-Mi?-kérdeztem.
-Van kedved a bandával fenn maradni és beszélgetni?
-Persze.

A srácokkal késő estéig a tetőn beszélgettünk. Sokat nevettünk együtt a banda sztorjain.
-És te hogy ismerted meg Jacket, Berry?-kérdeztem.
-Az is egy jó sztori.-mosolyodott el Berry.-Az úgy volt, hogy Jackel egy koncerten találkoztunk. Tökre nem ismertük egymást. A punk időszakát élte. A koncerten is olyan zene ment. Nekem jött vállal és nekem nem tetszett. Megfordítottam és megkérdeztem tőle: Haver, ennyire láthatatlan vagyok? Mire ő: Nem csak az útban vagy.
-Olyat lekevertél nekem, hogy másnap is szédültem.-nevetett Jack.
-Igen. Aztán másnap összefutottunk az utcán is.
-Akkor már nem mertem neked menni.
-Leszólítottam és bocsánatot kértem tőle és elkezdtünk beszélgetni. Egy év múlva meg együtt mentünk koncertre és azt mondta: Én is akarok egy bandát. Aztán azt mondtam, hogy szívesen lennék a dobosa.
-Ez tök jó sztori.-mosolyogtam.
-Az, de Jack, nem kéne elmondani Rachelnek?-kérdezte Tonny.
-Mit?
Ekkor Jack zavart tekintettel nézett rám.
-Rocky...Figyelj...-kezdte el darabokban a mondanivalóját.
-Nem kell annyit dolgoznunk!-vágott közbe Berry.
-Hogy hogy?-villanyozódtam fel.
-Eh...Képzeld, spóroltam kétszáz dollárt a szekrényemben...Egy új dobszerkót akartam, tudod...De inkább rátok fordítom.
-Jaj, Berry, olyan lelkes vagy! Nagyon köszönjük!
-Ilyen egy igazi barát, vagy sem?
Ekkor megöleltem Berryt. Ő is viszonozta a gesztust, ám hallottam, ahogy Jack nagyot sóhajtva ezt mondja:
-Igen, Berry...Nagyon odatetted magad. Köszönjük!
Nem tudtam mit jelentsen ez, de az biztos, hogy Berry nagyon adakozó lélek.

Másnap reggel mindenki sürgött-forgott körülöttem. Kávét kaptam, reggelire palacsintát. Mindenki az asztalnál ült és ivott-evett. Egyre bizarrabb a helyzet, de örültem, hogy ilyen jól összekovácsolódtam a csapattal, csak Kenny hiányzott. Rá is írtam, de nem írt vissza. Kicsit elkámpicsorodtam ettől.
-Baj van, Rocky?-kérdezte Berry.
-Csak az, hogy Kenny nem nézi meg, mit üzentem neki.-válaszoltam.
-Ó, hát...-dörzsölte nyakát Jack.-Nem hallottad? Az anyja lebetegedett. És nem mai csirke...
-Jack!-szólt rá Berry.-Több tiszteletet!
-Igaz, igaz. Szóval...Idős. Lehet még ott marad vele, amíg meg nem gyógyul.
-Értem.-bólintottam megkönnyebbülve.-Szegény... Nagyon értékelem, hogy ennyire szereti az édesanyját.
-Nagyon lelkiismeretes a srác.-nevette el magát Jack.
-Ja...-mondta Tonny.-Eléggé az.-nézett sandán Jackre.
A fiú úgy nézett Tonnyra, mint a véres rongyra. Egyre gyanúsabb lett nekem a helyzet. De mit tehettem volna? Ettem tovább az ételt, mit elém raktak.

Később még próbáltunk egy párszor és bár Kenny nélkül is jól szólt a banda, nem volt az igazi nélküle. Volt egy kis szünet. Ittunk egy kis vizet és ettünk pár falatot. Ám Tonny és Jack folyton egymásközt suskusoltak. Jack tekintete haragos volt, míg Tonnyé inkább kétségbeesett. Féltem, hogy veszekednek, ezért oda akartam menni hozzájuk, de Berry visszahúzott.
-Kérsz egy kis vizet?-kérdezte.
-Igen, köszönöm!-vettem el tőle az üveget, majd ittam a frissítőből.
-Nagyon meleg van már most.
-Az biztos.
Jack úgy sietett hozzám, mintha egy száguldó vonat lenne, Tonny pedig úgy kapkodta a lábait utána, mintha üldözné.
-Rachel, azt hiszem beszélnünk kell...-mondta Jack.
-Miről lenne szó?-kérdeztem.
-Jack, légyszi ne csessz ki vele!-könyörgött Tonny a barna hajú srácnak.
-Tonny, muszáj lesz elmondani!
-De, Jack!
-Tonny, hallgass!
-Jack, mondd el, miről van szó!
-Kennyről...
-Mi történt vele?
-Nem történt vele semmi baj...Sőt túlságosan is jól van...
-Jack, mi a francról beszélsz?
Ekkor Jack mérges tekintete átváltott szomorúvá és sajnálkozóvá. Elővette a telefonját és feloldotta a zárat rajta. Belépett az üzenetekhez és Kenny profiljára nyomott. Megmutatta az utolsó üzenetét vele, de erre igazán nem számítottam...Kenny és Jack beszélgetését olvasva egyre jobban elborzadtam.

Kenny: Szia, Jack! Figyelj, kérlek ne haragudjatok rám ezért...

Jack: Miről lenne szó?

Kenny: Nem fogok visszatérni Amerikába...Sajnálom! Én sem hittem volna.

Jack: Kenny, bökd ki mi van!!!

Kenny: Találtam rendes munkahelyet itt, de amit rejtegetek Rachel elől, az még rosszabb: Találkoztam a gyerekkori szerelmemmel is. Mindent megbeszéltünk és...Újra összejöttünk. Annyira sajnálom! Jack, tudom, hogy nem vagy rám büszke, de ez a helyzet...Tracy nélkül nem tudom elképzelni az életemet. És Rachellel akartam mindent elfelejteni, de most, hogy nem vagyok Amerikában, nélküle olyan nehéz és egyre jobban gyötört Tracy hiánya. Sosem felejtem el. De most már nem is akarom...Annyira sajnálom, Jack! És Rachelt is...

Jack: Mekkora hólyag vagy!!! Még én kapartam azért, hogy összejöjj vele és most amiatt a ribanc miatt mindent feladsz? Gratulálok! Nagy taps neked, te köcsög! Álszent vagy!!! Azt hittem, hogy nem vagy olyan srác, mert engem is felemeltél a padlóról, mikor szükségem volt rád és idáig kitartottál mindegyik lány mellett, aki veled volt! Rachel miért érdemelte meg ezt?

Kenny:  Jack, mondj rám, amit akarsz...De jobb neked bevallanom mindent, mint Rachelnek azonnal...Barátok vagyunk és azt hittem megérted...

Jack: Többé nem vagyunk barátok. Egy ilyen szemét nem kell, mint te! Nem csak engem árultál el, hanem Rachelt is! Jobban belegondolva örülök, hogy már nem vagy a bandában. Volt egy selejtünk. Így már tökéletes a banda...Ajánlom, hogy Franciaországból vissza ne húzd a beled, mert a bandával fogjuk kitaposni! A mocskos pénzedet is visszaküldöm! Na csá.

Könnybe lábadt a szemem és ráztam a fejem. Nem akartam elhinni, hogy ez igaz. De minden bizonyíték írásban volt meg. Jacknek a szeme is, mintha kezdett volna könnyes lenni, de nem sírt. Csak eltette a telefont. Berry is sajnálkozva nézett engem.
-Ezt...Ezt miért nem mondtátok el nekem?-kérdeztem nagyot nyelve.
-Mert nem akartuk, hogy pofára ess...-hajtotta le Berry a fejét.
Jack megfogta a vállamat, majd mielőtt megszólalhatott volna, lesöpörtem a kezét vállamról és kifutottam a kapun. Onnantól kezdve sétáltam tovább, amíg haza nem értem. Otthon pedig felrohantam a szobámba és keservesen sírtam. Kenny kihasznált...Ez a nagy helyzet. Annyira el voltam keseredve, hogy nemcsak a szüleimet, de még Briant sem engedtem be a szobámba.

Egy óra sírás után teljesen bealudtam. De az után ismerős hangokra ébredtem:
-Rachel...-hallottam Berry hangját.
-Mi vagyunk azok.-hallottam Tonny hangját is.
-Nem érdekel...-szipogtam.
-Jack, neked kell beszélned vele!-mondta Berry.
-Tudom, tudom!-hallottam végül Jack hangját is.-Rachel...Kérlek hagy menjünk be!
-Csak egy ember jöhet be...Nem akarok akkora társaságot.
-Akkor én bemehetek?
-...Igen...
Nyílt az ajtó, majd gyorsan be is csukódott. Nem fordultam meg, hogy lássam Jacket. Mégis éreztem, hogy leül az ágy sarkára. Sokáig nagy csönd volt, ám pár perccel később megtörte azt:
-Rachel...Nagyon sajnálom!
-Ez édes kevés...-mondtam.-Mindannyian hazudtatok és titkolóztatok...
-Igen...Elismerem. Főleg én voltam a szemét. Nem elég, hogy Kennyben csalódtál, még én sem mondtam el neked azonnal a dolgot...Sajnálom!
-Miért nem mondtad el legalább te azonnal, hogy mi a helyzet?
-Mert tudom milyen, mikor össze vagy zúzva lelkileg...
Ekkor megfordultam. Jack szeme csillogott a szégyentől és az elkeseredéstől.
-Gondolom nem ő volt az első kapcsolatod, viszont eléggé belemelegedtél a dologba.-folytatta, majd közelebb csúszott hozzám.-Képzeld, engem is ez zúzott össze egyszer. Csak az nem egy hét volt...A lány egy hónapon keresztül elhitette, hogy mennyire szeret engem. De tudod én sem vagyok kőből...Olyan...Olyan furcsa erről beszélni...Amit senkinek nem osztottam meg idáig, csak annak a szemétnek...Csak azért beszélek neked erről, mert...Túlságosan magamat látom benned most, tudod, Rachel? Az akkori önmagamat.
-Ugyan úgy fájt és egy órán keresztül egyfolytában sírtál? És ugyan úgy azt érezted, hogy semmit sem érsz?
-Igen...Pontosan ezt...És pont ezt az érzést nem akartam belőled kiváltani az által, hogy elmondok mindent neked...Mert tudom, hogy mennyire szar...És akármennyire is nem állunk olyan közel egymáshoz, sosem akartam neked rosszat, tudod, Rachel? Sosem...Ezért védtelek meg mindig. Ugyan akkor, nem gondoltam volna, hogy a te életedben is vannak rossz dolgok. Ezért piszkáltalak.
-Hogyne volnának...Mindenkinek vannak. Örökbe fogadtak a ,,szüleim". Próbálnak úgy kezelni, mintha a gyerekük lennék, mégsem érzem a szeretetet és az odatartozást...
-Rachel...-fogta meg a vállam.-Ígérem, hogy a bandában úgy fogunk kezelni, mint egy családtagot. Tonny, Berry és én mindent meg fogunk neked adni, amire vágysz. Szeretni fogunk. Bátorítunk, mikor kell és azonnal elmondunk mindent. De azt akarjuk, hogy bízz bennünk és azt is, hogy felkelj. De ehhez az kell, hogy elfogadd a segítségünket.
-Jack...nagyon köszönöm! Adok még egy esélyt a bandának. De ezzel együtt jobban össze kell fognunk. Ezt a bandát senki nem állíthatja meg, hogy a toplistára kerüljön!
Jack elmosolyodott, majd megölelt engem. Viszonoztam az ölelését, majd a többiek is bejöttek egyre. Most már semmi nem állít meg abban, hogy a bandának segítsek. Kennyt egyszer el fogom felejteni, ami igaz, nem most lesz. De ők segíteni fognak nekem, hiszek benne.