Egy albínó élete

21. rész

Megszólalt a csengő.
-Basszus-mondta Flóra, majd végett rajtam egy utolsó igzazítást, és kinyitotta az ajtót.
-Helló-hallottam meg Ricsi édes hangját.
-Szia. Gyere beljebb-mondta kedvesen Flóra.
Elrendeztem magamon a pulcsit, és kiléptem a szobámból lazaságot tettetve.
-Szia-köszönt.
-Szia. Hoztál mindent?-kérdeztem.
-Japp.
-Akkor gyere a szobámba.
Elindultam a szobámba, és ő követett. Izgultam, de nem látszott rajtam. Előkészítetem az íróasztalom elé két széket, és leültünk.
-Na lássuk. Először is mit nem értesz-kérdeztem, de sejtettem a választ.
-Semmit?
-Huhh...akkor lesz mit csináljunk mondtam. Mennyi időd van?
-Végtelen.
-Oké. Akkor ma hamar fussunk át az egész évi anyagon, vagy jösz többször is, hogy jobban megértsd?-reménykedtem, hogy az utóbbi lesz a válasz, hogy többet találkozhassunk.
-Hát nem akarlak annyit zavarni, meg minden,...-mondta, mire csalódott lettem, majd folytatta-, de azt hiszem egy óra nem lessz elég-mondta, amitől nagyon boldog lettem, és véletlenül mosolyogtam, de aztán vissza váltottam a komoly pókerarcomra.
-Na akkor kezdjük-lapoztam a füzet elejére.
-De nem muszály elvállald-tért vissza a témára-Ha nincs időd vagy kedved, akkor lehet ez az első és az utolsó is.-mondta udvariasan
-Nem, semmi-vágtam rá kicsit túl hamar. 
Valamiért Ricsi elkezdett vigyorogni. Fiúk...

Elkezdtem magyarázni neki a kémiát, és megmondtam neki, hogy mit muszály megtanuljon, hogy legalább átmenjen.

Ricsi szemszöge:

Hjajj, ez a lány... Azt hiszem, hogy még mindig nem tudja, hogy nállam van a listája, amit az öngyilkossága elött írt, amiben konkrétan szerelmet vallot nekem. Tuti, hogy nem emlékszik rá, vagy nem tudja, hogy láttam, mert Nóra nagyon szégyenlős csaj, amit amúgy imádok benne. Az csak egy hülye kifogás volt hogy a szüleim nem akarnak elengedni az osztálykirándulásra. Sőt a szüleim szinte örvendenek, hogy végre kimozdulok otthonról. Annyira aranyos Nóra. Próbálja nem kimutatni, hogy mennyire belém van zúgva. Jó ez egy kicsit egóistán hangozhatott, de látszik rajta, hogy oda van értem. Ha tudná, hogy én mit érzek iránta. De még egy kicsi húzom az agyát. Nagyon élvezem, hogy milyen kis szégyenős, és piruló. És olyan gyönyörű. Kérdezhetnétek hogy mért nem kérdezem meg, hogy lesz-e a barátnőm, de ez nem ilyen. Nóra nem csak egy lány az életemben. Úgy érzem, hogy Nóra A lány az életemben. Tudom milyen rémes multja volt, és bármennyire is szerelmes lehet belém nem hinné el hogy én is szeretem, mert őt már annyien verték át, hogy már nehezen tud megbízni az emberekben, de elhatároztam, hogy én mindent megteszek, hogy jobban tudjon bízni.

Már több, mint egy órája itt ülök ezen a kényelmetlen széken, és bámulom, hogy magyaráz. Belenézek gyönyörű kék szemeibe. A szemeiben a jövőt látom. Boldogságot, szerelmet. Majd véletlenül lepillantok ajkaira. Nagyon pici, és világos. Hirtelen arra gondolok, hogy annyira megcsókolnám. Elbambulok. Ő csak magyaráz, magyaráz, majd észreveszi, hogy az ajkait bámulom. Erőssen zavarba jön, majd elfordul, és úgy csinál, mint ha valami hiba lene a füzetében és kiakarka javítani, de látom, jól hogy apró betüiben nincs semmi hiba. Nagyon aranyos amikor zavarba jön.
Majd tovább folytatom az új kedvenc hobbimat, ami nem más, mint Nórát bámulni. Most a gyönyörű hófehér haját nézem. Beletúr a hajába, majd tovább magyaráz. De most nem néz rám. Nem mer rám nézni. Fél, hogy elfog pirulni, de nem veszi észre, hogy hófehér arca jobban kezd hasonlítani egy paradicsomhoz. Rámosolygok, és így nézem tovább. Pár perc magyarázás után megkérdezte, hogy értem-e.
-Igen. Jobban értem, mint a tanárral.
-Oké. Akkor adok egy feladatot-mondta, majd elkezdett írni apró betüivel. Nem nagyon figyeltem, hogy mit mondott, inkább a gyönyörű arcát néztem, de valamit improvizáltam.

Majd bejött Flóra egy széles mosollyal, és hozott egy kis ropi, és megkérdezte, hogy kérek-e innivalót, de nem voltam se szomjas, se éhes. Nekem elég volt, hogy itt volt Nóra.

-Akkor most itt laksz?-kérdeztem Nórától amikor kiment Flóra.
-Igen.
-És a szüleid?
-Le se szarnak. Nem fogok vissza menni-mondta.

Megértem. Nem is értem, hogy lehetnek egy ilyen szép lánynak ilyen szülei. Az ilyen szülők nem szülők. Szegény Nóra. De mi elött mondhattam volna bármit is inkább tovább magyarázott elterelve magáról a témát. Ezek szerint nem szereti, ha sajnálják.

Na itt is lennék a 21. résszel. Remélem tetszett ez a rész Ricsi szemszögéből.