Egy albínó élete

30. rész

-Nóra, csak én vagyok-hallottam meg Ricsi hangját.
Kinyitottam az ajtót, és Ricsi állt velem szemben.
-Uhh...bocsi...azt hittem más valaki vagy...-vörösödtem el.
-Zaklatnak a szüleid?-kérdezte.
-Ühümm...-bólogattam.- Gyere be.
Leültünk az íróasztalomhoz.
-Felkéne jelentsed.-tanácsolta.
-A saját szüleimet?-kérdeztem furcsán.
-Jogos.
Hirtelen a kezével eligazította az egyik tincsemet, majd a kezét a hajamba túrta. Örökké valóságnak tűnt, ahogy ott ültünk, és néztük egymást. Nem is akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak, de egy idő után már kicsit kínos volt, ezért felpattantam, és mondtam, hogy hozok üdítőt, és ő addig kezdje el a házit megcsinálni. Kimentem, a konyhába, töltöttem üdítőt két pohárba, majd mikor vissza indultam a szobámba megláttam a földön egy papírt. Biztos Ricsi kabátjából eshetett ki. Felvettem, s megláttam, hogy a másik felén írás van. Ráadásul az én kézírásom. Ez állt rajta:
13 okom volt:
1.Szasza:átvertél, játszottál velem, hazudtál nekem...
2.Denisa:átverték, sunyi voltál
3.Ricsi:átvertél, igen....most már bevallom szerelmes voltam beléd, úgy is halott leszek mire megtudod röhögj csak ki.
4.Alex:átvertél
5.Roxi:megkeserítetted az életem, elvágtad az erem, levágtál a hajamból...
6.Veronika:ott hagytál amikor halldokoltam.
7.Lisa:amikor egy suliba jártunk folyton azt mondtad, hogy öljem már meg magam. Tessék. Most örülsz??
8.Anya:cserben hagytál. Amikor a legnagyobb szükségem volt rád mindig a munkáddal foglalkoztál. Azt hittétek, hogy majd a pénzel pótoljátok, és tessék most itt kötöttünk ki.
9.Apa:mond tudtad, hogy egyáltalán van lányod?
10.Bibi:óvodás korom megkeserítője. Igen már óvodában bántottatok.
11.Bátyus:igazából nagyon hálás vagyok, hogy kiálltál akkor értem, csak utánna kiközösítettek engem.
12.Emy:régebbi szomszéd lány. Életem másik megkeserítője.
13.Albínó vagyok.

Amint olvastam a sorokat hirtelen minden eszembe jutott. Az öngyilkosságom, ez a lista, hogy miért emlékeztem, hogy fontos a 13 okom volt.
De, hogy került ez ide?? Gondolkoztam tovább.
-Mi történt?-hallottam meg Ricsi hangját, majd kilépett a szobából, és meglátott engem a papírral a kezemben.
Gyorsan elrejtettem a hátam mögé ne hogy meglássa, mert ha elolvasná a 3.-at megölném magam.
-Mit rejtegetsz?-lépett közelebb hozzám.
-Semmit-gyűrtem össze a lapot a hátam mögött.
-Ha semmit, akkor megnézhetem mi van a kezedben igaz?-kérdezte.
-Semmi csak egy...felmérő-mondtam ami leghamarabb eszembe jutott.
Hirtelen kikapta a kezemből, kisimította, és elkezdte olvasni. Egy örökkévalóságnak tűnt amíg kisimította, majd hirtelen gondoltam egyet, kikaptam a kezéből, és elszakítottam. Eldobtam a szemétbe.
-Gyere tanuljunk-tanácsoltam.
Bementünk a szobámba, és oldogattuk a házit, de egyáltalán nem tudtam koncentrálni. Végig azon gondolkoztam, hogy vajon elolvasta? Szerintem csak a címet volt ideje elolvasni. Vajon annyiból rájött, hogy mi volt az? Mit keresett az a papír a földön? Ugye nem látta meg a 3.-at amelyikben konkrétan szerelmet vallottam neki? Ugye nem...
-Nóra?-zavarta meg a gondolat menetemet Ricsi-Azon gondolkozol, hogy elolvastam-e?
-Nem-mondtam, de észre se vettem, hogy közben bólogatok.
Elkezdett mosolyogni, hogy milyen rosszul hazudok.
-Aznap, amikor öngyilkos akartál lenni,-kezdte Ricsi-a konyhából én hoztalak ki. Volt melletted egy papír is. Felvettem, majd bementünk a kórházba. Eolvastam-e?...-kérdezte-Igen elolvastam-mondta, mitől megrémültem-Elolvastam-e a 3.-at?-döbbenten figyeltem rá.-...Igen... 
Legszívesebben elbújtam volna a föld alá.  Lesütöttem a szemem.
Arra gondoltam, hogy most tuti az jön, hogy megint rajtam fog nevetni az egész iskola, hogy szeretem Ricsit...
-Nóra,...-nézett mélyen a szemembe.- Én...-kezdte volna, de hívták a szülei, hogy menjen haza. Kikísértem, s mi után elment azonnal felhívtam Denisát és Flórát és elmeséltem nekik mindent.
-És mit mondott??-kérdezte izgatottan Denisa, én meg csak hallgattam.
-Mondjad már!-szólt rám Flóra is.
-...Semmit...hívták a szülei...-meséltem csalódottan, mire mindketten elszomorodtak. 
Bizonyára mindketten valami jobbra, valami izgalmasabbra számítottak, de nem tudtam nekik izgalmas történetet mondani, mert ez itt a valóság. Nem vlami romantikus filmben, vagy könyvben vagyok, ahol a fiú rögtön szerelmet vall. Ez itt a valóság. A valóság sokszor rideg és szomorú, de ez az élet.

Pár nappal később:

Egész héten kerültem Ricsit. Egyszerűen olyan rosszul éreztem magam, hogy tudja, hogy szeretem, viszont ő nem engem.
-,,Mert a mi szerelmünk egyoldalú..."-dúdoltam a Follow the Flow-Plátói című zenéjét a taxiban.
-Megérkeztünk-szólt a taxis. Kinézetem az ablakon, és a repülőtér előtt voltunk.-Maga beteg?-kérdezte hirtelen a taxis.
Már megszoktam, hogy mindenki ezt kérdi. Csak megállítanak az utcán és kérdezgetnek. Mondtam a taxisnak, hogy igen albínó vagyok, majd kifizettem az utat, és Flóráék elé mentem. Pont akkor szállt le a repülő, így kellet várjak még 20 percet, majd megláttam Ádámot, és felészaladtam, majd az ölébe szöktem, majd megláttam Flórát is a bőröndökkel és őt is megöleltem.
-Jajj, hogy hiányoztál te lány-mondta Flóra.
-Ti is-vigyorogtam.
-Szétverted a házat?-borzolta össze a hajamat Ádám.
-Neem. Jó kislány voltam. Add, segítek-vettem át az egyik bőröndöt Flórától.-Milyen volt meséljetek. Nagyon kíváncsi vagyok.
-Gyertek menjünk egy vendéglőbe, és ott mindent el elmesélünk.-mondta Ádám.
Nagyon sokat meséltek, és kicsit irigyeltem is őket, hogy milyen jó volt nekik. Ők is kérdezgettek, hogy hogy megy a suli, és amikor Ádám kiment kezetmosni Flóra kérdezte, hogy mi van Ricsivel.
-Ahh... Semmi. Bújkálok előle, mert olyan ciki, hogy tudja.
-Ne bujkálj. Beszéljétek meg.
-De az nem olyan könnyű-néztem ki az ablakon, majd hirtelen megláttam anyámat. -Basszus!
-Mi az?-fordult hátra Flóra.
-... Semmi,...csak...kibomlott a cipőm-mondtam.
Az asztal alatt bújkáltam kb. 5 percen keresztül.
-Mi van elfelejtettél cipőt kötni?-röhögött Flóra.
-Nem-ültem fel, és megnyugodtam, hogy már nincs ott.
-Hé Nóra, itt vannak a szüleid-jött vissza Ádám, mire Flóra dühösen nézett rám.
Mért bújkálsz előlük? Megint csináltak valamit? Mért nem kezdted ezzel?
-Nem akartam tönkre tenni a kirándulásotokat, mert tudtam, hogy ha elmondom haza fogtok jönni.
El meséltem nekik, hogy találkoztam velük a reptéren, és hogy még Flóráék házában is megkerestek, és elmondtam neki, hogy miket mondtak nekem.
-Nem érdemelnek meg téged-szólalt meg Ádám, miután elmondtam nekik mindent. -Ez után jobban kell figyeljünk rád.
Ez után kínos csend telepedett ránk, majd próbáltam témát váltani.
-Na és mi volt a legjobb Ausztriában?
-Ami azt illeti,-vigyorgott Flóra Ádámra.-szeretnénk mondani valamit.
-Terhes vagy?-kérdeztem hülyeségből. A filmekben mindig így szokott lenni.

Végre jöttem egy újabb résszel, pontosan 1000 szavas. Remélem tetszik, ha így van katt. a kiscsillagra :).