Egy albínó élete

15. rész

Nóra szemszöge:
Azt gondolnátok, hogy szar volt a kórházban, de nem. Ricsi minden nap bejött, és Szasza és Denisa Alexxel is sokszor meglátogatott. Ricsi nagyon jófej. Nem tudom mi ütött belé, de annyit foglalkozik velem, és annyira félt. Ricsi egy napot el is lógott a suliból miattam, de aztán rászóltam, hogy miattam ne lógjon suliból. Annyira szerelmes lettem belé, de nem mondtam el neki. Félek a visszautasítástól. Például Szaszánál is csak beképzeltem. Jó nem hinném, hogy Ricsi is meleg, de szeretni biztos, hogy nem szeret. Egyébként szinte minden eszembe jutott, csak az nem, hogy mit is írtam mi előtt szinte meghaltam. Sokat gondolkoztam rajta, de nem jutottam semmire. Talán így jobb vagy nem tudom.
Egyszer bejött az orvos, és kérdezte, hogy hívjon-e fel valaki hozzámtartozót, és mondtam, hogy igen Flórát. Majd leadtam neki Flóra számát, és meglepődve kérdezte, hogy ,,Szülők?", de én csak legyintettem és mondtam, hogy úgy se érnek rá. De azért az orvos az ő számukat is lekérte, és őket is felhívta. Ami után az orvos felhívta őket rá fél órára Flóra itt is termett, és mindent elmeséltem neki, és figyelmesen végig hallgatott. A szüleim csak rá egy napra jöttek, és csak akkor láttam rajtuk talán életemben először, hogy aggódnak értem, és tőrődnek velem. Komolyan ezt kell tennem, hogy a szüleim észre vegyenek??? Hát köszönöm nem kell belőle. Faaggadtak, hogy mért tettem ezt, meg minden, de nekik csak dióhéjban mondtam el. Ők összesen csak egyszer látogattak meg. A szüleim  le se szarják az életem.
Viszont Flóra amikor megtudta minden nap bejött, és jó sokat maradt velem. Párszor Ádám is jött vele. És mindig hoztak egy csomó kaját, meg cuccokat, hogy ne unatkozzak.
Denisával nagyon jól össze barátkoztam. Kiderült, hogy egy csomó közös dolog van bennünk. Az is kiderült, hogy Alex se olyan nagyképű. Olyan hülyeségeket mond Alex, hogy mi csak röhögünk rajta.
Ma végre kijöttem a kórházból, de a szüleim nem is kerestek, és semmi kedvem nem volt haza menni. Beszéltem is erről Flórával. Flóra egyből felajánlotta, hogy nekik úgy is nagy a házuk kettőjüknek, és költözhetnék hozzájuk. Azt mondta, hogy ha évekig ott laknék akkor se zavarnám őket  és ezt Ádám is megerősítette. Nagyon boldog voltam és a nyakukba szöktem. Először hazavittek, hogy vegyem el a cuccaimat. Természetesen anyáék nem voltak otthon. Csak olyan dolgokat pakoltam össze amit nagyon szeretek. Már indultam volna kifelé, amikor megláttam, hogy bevan gyújtva a kályha. Vissza mentem a szobámba, megfogtam a legdrágább ruháimat, és minden szart amivel megpróbáltak megvenni engem a szüleim. Oda mentem a kályhához, és bedobtam mindent. Még jól is esett megszabadulni a dolgoktól. Majd megfogtam egy piros markert és a nagy üres tiszta falra írni kezdtem. A normális családok házában a falok teli vannak közös családi képekkel. Nekünk egy sincs. Ezt írtam oda:

,,Kösz, hogy sose volt rám időtök, és a helyett, hogy velem töltöttetek volna egy kis időt, a helyett csak drágább és drágább dolgokat vettetek nekem. Nektek mindig is a munka volt első számban. Nem kellet nekem az a sok drága dolog nekem csak szeretet kellet!! Apa te tudtad egyáltalán, hogy van egy lányod?? Először életemben akkor láttam rajtatok aggódást, amikor öngyilkos akartam lenni. De még akkor is csak egyszer látogattatok meg, mert nem voltatok képesek úgy látni engem, mert tudtátok, hogy a ti hibátok. Nem elég, hogy nem figyletetek rám. Mivel én albínó vagyok engem mindig is sokkal többet bántottak.
Minek vállaltatok gyereket, ha nem vagytok képesek vigyázni rá?
Ne keressetek."

---------------------
Remélem tetszett nektek ez a rész. Ha így volt akkor katt. a csillagra.⭐⭐