Egy albínó élete

27. rész

Éjszaka alig aludtam valamit, mert egyfolytában azon gondolkoztam, hogy mért olyan fontos a 13 okom volt könyv. De ma suli volt, úgy hogy korán kellet keljek. Nagy meglepestésemre Szasza várt a kapu elött.
-Szia. Hát te?-kérdeztem.
-Nem szabad meglepjelek? Vagy vársz valaki mást?-nézett körül.
-Nem, nem, csak még szoknom kell mondtam.
Együtt mentünk a suliba. Szerencsétlenségemre nagyon sütött a nap, ezért szóltam Szaszának, hogy kéne siessünk, mert ha nem leégek. Szasza erre felajánlotta a fejéről a kendőt, amivel eltakartam az arcomat. Egy bordó kendő volt fehér mintákkal, amit Szasza nagyon gyakran szokott hórdani, és mellesleg nagyon jól is áll neki. Van amikor a csuklójára rakja, van amikor a fejére, hogy hosszú szőke haja ne essen a szemébe.
A suliba beérve oda mentem Denisához, és arról beszéltünk, hogy miből írunk felmérőt. Majd hírtelen Deni témát váltott, amin nagyon meglepődtem.
-Mért nem vagy velem őszinte?-vágott szomorú fejet.
-Tényleg matekből írunk felmérőt-mondtam furcsán.
-Nem aaz...-lökött meg.- Sokat beszélsz Ricsiről, de ő??-nézett Szasza irányába.
-Mi van vele?-kérdeztem még mindig nem értve, hogy mire akar kilyukadni.
-Most vagy nagyon titkolni akarod a kapcsolatotokat, vagy végig hazudtál arról, hogy Ricsi tetszik neked. Már napok óta Szaszával vagy. Még azt is titkolod hogy nálad aludt. Ilyen hamar engedted, hogy nálad aludjon? Vagy már ilyen rég óta jártok és nem mondtad el nekem?-nézett rám mérgesen.
-Én nem...-tiltakoztam, de megszólalt a csengő.
-Na ide figyelj, ha nem bízol annyira meg bennem, hogy ilyen dolgokat elmondj az állítólagos legjobb barátnődnek, akkor hagyjuk!-viharzott el Deni a padjához.
Én meg se tudtam szólalni a döbbenettől. Rögtön bejött a tanár, és egész végig azon gondolkoztam, hogy mi a fasz volt ez? Régebb nem beszéltem ilyen csúnyán, de nahh...most nagyon ideges vagyok. Denisa komolyan azt hiszi, hogy járok Szaszával?? Te jó ég! Én és Szasza?? Hisz csak legjobb barátok vagyunk! Ha Denisa tudná, hogy Szasza meleg...úgy elmondanám Denisának, de azzal nem oldanék meg semmit. Lehet, hogy Denisával kibékülnék, de Szasza megharagudna, sőt lehet még Denisa is megharagudna, hogy nem mondtam hamarabb. De ilyen apróság miatt nem veszíthetem el se a legjobb barátomat, se a legjobb barátnőmet. Denisa egész nap nem vett számba, és már nem bírtam. Próbáltam a közelébe menni, de folyton valami más lányokkal volt, vagy Alexel.
-Fehér lány-hallottam meg a hátam mögül egy ismerős lágy hangot. Ránéztem és egy mosolyt erőltettem-Engem nem versz át. Mi a baj?-kérdezte Szasza, mire csak lehajtottam a fejem.-Gyerünk, bökd ki mi bánt?
-Denisa azt hiszi, hogy...hogy mi...tudod.
-Nem. Mit hisz??
-Hogy mi járunk.
-Ohh, csak ennyi?
-Csak ennyi? Megharagudott rám, és nem hiszi el, hogy nem járunk!! Azt hiszi, hogy végig hazudtam neki.-szomorodtam el teljesen.
-Na gyere ide-tárta ölelésre kezeit.
Oda bújtam hozzá, és szorosan megöleltem.
-Olyan tehetetlennek érzem magam.
-Suli után menjünk a KFC-be, és megbeszéljük, hogy mi legyen-mondta még mindig ölelve engem, majd hirtelen megjelent Denisa, és nagyon dühösen nézett ránk.
-Ne, Denisa várj!-ragadtam meg a kezét.
-Most is itt enyelegtek. Jól átvertetek! Gratulálok! -húzta ki kezét szorításomból, majd hátat fordított.
-Félre érted!-kiáltottam utána, de meg se hallva elsietett.-Most már érted?-néztem Szaszára.
Bólintott, majd becsengettek.

Nagyoon sajnálom, hogy mostanában nem jöttem új részekkel, de sajnos nincs nagyon időm se ihletem, és egy darabig nem jövök új részekkel a tanulás miatt, de nem hagyom abba. Amint tudok írok. Bocsii mindenkineek.😕
Azért ha tetszett, és szeretnétek több részt írjátok meg komiba és egy voteval jelezzétek.❤