Egy albínó, akit minden nap bántják a suliban, a szülei túl sokat dolgoznak, ezért észre se veszik, hogy mi történik lányuk életével. A lány egyedül marad, senkire se számíthat. Vajon feltud állni a nyomorult helyzetéből? Vajon mi állhat a dolgok m...
...-Terhes vagy?-kérdeztem hülyeségből. A filmekben mindig így szokott lenni. Egymásra mosolyogtak. Hirtelen azt se tudtam mire gondoljak. -Mii?? Terhes vagy?-kérdeztem. -Dehoogy!-szólt rám, majd egy kis szünet után folytatta-Nos,...Ádám... -Igeen?-kérdeztem türelmetlenül. Flóra ránézett Ádámra, hogy ő mondja el az öröm hírt, mert Flóra nem volt rá képes. -... Meg kértem Flóra kezét-mosolygott szerelmesen Flórára. -Viiii!!-visítottam, majd feláltam az asztaltól, és Flóra nyakába szöktem.-Ugye igent mondtál?-néztem rá fenyegetően. -Normáális. Majd megöleltem Ádámot is, és gratuláltam neki. A nagy visibálásom miatt, mindenki minket nézett, és a pincér is már csúnyán nézett, ezért gyorsan leültem, és tovább kérdezgettem őket. Mindenről alaposan kikérdeztem őket. -És számítottál rá?-kérdeztem Flórától. -Egyáltalán nem.-mondta őszintén. -És Ádám mióta tervezted?-fordultam most a másik irányba. -Már nagyon rég. Eleve azért találtam ki ezt a kirándulást, hogy ott kérjem meg a kezét-nézett megint szerelmesen Flórára. Egy csomó embert felhívtam. Kellett a helyszín, a díszítés, stb. Még egy titkos fényképészt is felbéreltem, hogy a bokor mögül örökítse meg a pillanatot. -Miii? Akkor van kép is? -Persze-tartotta felém Ádám a telefonját. Már be is állította háttérképnek. Gyönyörű volt a fénykép:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ádám egy tökéletes pasi. Pont Flórának való. Ez után még mutatott egy csomó képet ahol ölelik egymást, ahol csókolóznak, majd egy csomót ahol Flóra sírt. -Sírtlál?-mosolyogtam Flórára. -Ühümm...-mosolygott ő is. Hazafelé menet elmentünk egy hangszer üzlet mellet. Pont a kirakatban volt egy régi hatalmas barna zongora, ami teli volt írásokkal, és matricákkal. -Desszertnek egy-egy fagyi?-mutatott Ádám az út másik felébe, ahol egy kis fagyizó volt. -Menjetek csak, én addig benézek ide-mutattam a hangszer üzlet felé. Furcsán néztek rám, de nem mondtak semmit. Bementem az üzletbe, az eladó egy Flórával egy idős lány lehetett, és nagyon kedvesen nézett rám. -Helló-köszöntem. -Helló-köszönt ő is széles mosollyal. -Estleg...-néztem a zongora felé. -Ohh persze. Nyugodtan kipróbálhatod. -Csak kíváncsiságból... mennyibe kerül egy ilyen zongora?-kérdeztem. -Ó, ez nem eladó, de hátrébb vannak újabb, eladó zongorák is. Tudod ez a zongora itt olyan, mint a múzeumokban az emlékkönyvek amikbe szoktak írni. Amint látod ez a zongora teli van írva, matricázva, te is nyugodtan írhatsz. -Oké, köszi. Leültem a zongora elé. Nagyon régi zongora. Néhány billentyűből le is volt törve egy-egy darab. Még a billentyűkön is volt egy-két matrica. Elkezdtem zongorázni a Let her go-t, majd egymás után azokat a darabokat amiket tudok kívülről, majd miután befejztem az All of me-t is kiseb tapsot hallok a hátam mögül, mire össze rezzenek. Ott állt Ádám és Flóra. -Nem is mondtad, hogy tudsz zongorázni-mondta Flóra. -És még milyen szépen-mosolygott az elárusító is. -Háth...még sok mindent nem tudsz rólam-kaccsintottam Flórára. -Lassan ideje menni.-mondta Flóra. -Fagyit nem vettetek? -Már rég megettük, te lány? Kinézek az ablakon, és látom, hogy már besötétedett. -Hány óra van?-nézek rá a fali óróra. Már nagyon eltelt az idő, észre se vettem, és már besötétedett. Taxit hívtunk, hogy ne kelljen ilyen sötétben hazasétáljunk, bár nincs is olyan messze ez a hangszerbolt, lehet, hogy még ellátogatok majd ide. Mikor haza értünk láttam két nem fogadott hívást egy ismeretlen számtól. Nem hívtam vissza, mert ismeretlen számokat nem szoktam vissza hívni. Lefekvés elött megnéztem újra ,,Az igazi csoda" című filmet. Ezen a filmen mindig nagyon sokat tudok sírni, és rájövök, hogy van nálam sokkal rosszabb helyzetű ember is.
Tudom, hogy nem lett a legizgalmasabb rész, de ha várod a kövi részt vote.
