Egy albínó élete

25. rész

Végig bámultam a repüllőt amíg csak láthattam, majd amikor eltűnt a szemem elől hívtam egy taxit. 20 percet kellet várjak a taxira, és amíg vártam kimentem a repülőtér bejáratához, hogy lássam, hogy mikor jön meg a taxi. Ott áldogáltam,amikor hirtelen megláttam egy ismerős bőröndöt. Nem foglalkoztam vele. Elvoltam gondolkozva, hogy legközelebb amikor jön Ricsi kémia korrepetálásra akkor milyen ruhát vegyek azok közül amit múltkor vett nekem Flóra. Majd hirtelen bevillant, hogy honnan olyan ismerős az a bőrönd.
-Basszus!!-néztem fel a bőröndről a bőrönd tulajdonosát keresve.
De akkor már késő volt. Hirtelen megpillantottam a bőrönd tulajdonosát, de az volt a baj, hogy ő is megpillantott engem. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha gyorsan beszöknék a bokorba, de akkor már elindult felém. Úgy csináltam, mint ha észre se vettem volna, háttal frdultam. Azt kérdezitek, hogy ki a bőrönd tulajdonosa??...
-Kislányom, szia. Annyira hiányzol-monja anyám nyájas hangon.
Nem szóltam hozzá. Úgy tettem, mint ha nem is hallanám,  de nem érdekelte, folytatta.
-Teljesen igazad van mindenben. Rossz szülők vagyunk, de kérlek adj nekünk még egy esélyt.
 Még mindig nem válaszoltam, majd hirtelen megjelent apu is. Biztos valami üzleti útra indultak most is. Felkavart ez az egész találkozás és legszivesebben faképnél hagytam volna őket, de ott kellet várjam a taxit.
-Gyere vissza hozzánk-mondta
-Soha.-néztem a szemébe.
-Mért nem adsz nekünk még egy esélyt?-kérdezte dühösen. 
-Ezt most komolyan kérdezed??? Te fel fogtad, hogy mit csináltál?? Vagy is mit NEM csináltál?-kérdeztem tőle nyugodtan.
Még is mit képzel?? Ennyi időn keresztül levegőnek vettek, amikor a legnagyobb szükségem volt rájuk, vagy úgy egyáltalán bárkire nem voltak mellettem. Folyton csak utazgatnak, drága dolgokkal próbálják megvenni a saját lányukat!!... Hadd ne soroljam tovább.
-Na elég volt ebből az önsajnálatból!!-ordított rám az a férfi akit régen apámnak neveztem.
-Önsajnálat??-akadtam ki.
-Csak azért vágtad el az ereidet, mert feltűnési viszketegséged van. Most hol laksz?? Egy szemét dombon??
Amikor meghallottam ezeket a szavakat rendesen reszkettem az idegességtől. A saját szüleim nem fogják fel, hogy szinte meghaltam miattuk!! Képesek engem okolni azért, hogy ne legyen nekik bűntudatuk. Ez olyan, mint amikor megölnek valakit, és a halottat hibáztatják, vagy ha mondjuk egy férfi megerőszakol egy nőt, de az áldozatot hibáztatják. Utálom az ilyeneket.
-Na ide figyelj kislányom-szorította meg a karomat anyám.-ha mire hazaérünk nem leszel a lakásunkban én öllek meg a saját kezeimmel.-ordított.
Hirtelen oda szaladt egy férfi, és rászólt a szüleimre, akik nem érdemlik meg, hogy a szüleimnek nevezzem, és leszedték anyámat rólam, és még a taxi is megjött, és hirtelen beszöktem a kocsiba. Gyorsan megmondtam a címet, és utána egyből kitört belőlem a bőgés. Újra, és újra hallottam a mondatot amit anyám mondott... A taxis nem tudta elképzelni, hogy mi bajom, de nem tudtam megszólalni csak bőgtem, és bőgtem. A saját anyám megfenyegetett még ha nem is gondolta komolyan. Bevillant egy szó...öngyilkosság. Amilyen gyorsan jött ez a gondolat, olyan gyorsan el is hesegettem. Soha többet nem fogok olyan meggondolatlan döntést hozni, mint azon a bizonyos napon. Tudtam, hogy mit kell tennem. Felhívtam Szaszát, mert tudtam, hogy ő megtud nyugtatni. Ő mindig mellettem áll. Denisát nem akartam zavarni, mert Alexnél volt, és Flóráékat sem, mert ők amilyen aggódóak amint leszálltak volna a gépről vissza repültek volna az elsővel. Csak annyit voltam képes kinyögni a telefonba, hogy ,,Kérlek azonnal gyere hozzám''. Nem kérdezgetett, és fél óra múlva ketten ültünk az ágyamon és mindent elpanaszoltam neki Nagyon figyelmes volt, és pont erre volt nekem szükségem. Aznap este sírva aludtam el a vállán. Megnyugtatott a tudat, hogy nem vagyok egyedül, hogy ő ott van, és vigyáz rám. Ő a legjobb barát a világon.