Sosem hagylak egyedül [JAVÍTÁS ALATT]

2.rész

—egy óra múlva—
Már ott vagyunk ahol Shawn hotelje van és várunk. Persze ott van Hannah és Kim is akik mindketten 1-1 felete napernyőt tartanak felettem. Apának amikor mondtam, hogy hova is megyünk nagyon nem örült mert, hogy elvileg ez "halálos", de erre én azt mondtam, hogy így is úgy is hamarabb fogok meghalni miért nem élvezhetem ki az életet. Aztán veszekedtünk még pár sort de végül en nyertem. Mit mindig. Jó, lehet kivsit gonosz vagyok az apámmal, de hát akkor is nekem van igazam. Bármelyik pillanatban meghalhatok. Minden percek közelebb vagyok a kiszámíthatatlan halálhoz. Lehet megélem a 40-et de az is lehet, hogy holnap már egy temetőbe fektetnek engem. Már annyiszol lejátszottam a fejemben, hogy egyszer az élet kegyes lesz hozzám, és leht valakim aki szeret. Ébredhetek a gyerekeim nevetésére. Hogy a szerelmem karjai közt aludhatok. Hogy bármelyik pillanatban mondthatom a páromnak, hogy szeretem. De erre mit kaptam? Semmit. Csupán annyit, hogy mind az amiről álmodtam nem történhet meg. Hogy lehet olyan, hogy engem szeretnek, és én csak akkor eszmélek fel, hogy ő az életem értelme, amikor összetöröm a szívét, és egyedül hagyom. Vagy, épp összeházasodtunk azzal akit a világon mindennél jobban szeretek, és aznap már egy koporsóban alszom a felébreszthetetlen, és gyógyíthatatlan álmomban szenvedve, így egy akkora űrt hagyva magam után amit senki nem fog betölteni. Így hát sohasem engedtem meg a szívemnek, azt, hogy valakibe teljesen beleszeressek. Ha ez mág is így volt nem mertem bevallani magamnak, mert nem akartam űrt hagyni mgam után. Nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire megbántam, hogy közel engedtem magamhoz a mostaninlegjobb barátaimat. Annyira mérges vagyok magamra de egyben nagyon örültem. Annak örültem, hogy nem éreztem ürességet a lelkemben. Hogy tudhatom azt, hogy valaki szeret. Csak az a baj, hogy pont emiatt haragszom magamra annyira. Közel engedtem magamhoz őket, akiket nem akarok bántani, akiket a legkiseb szellőtől is óvni akarok, és a végén pont ők húzzák a rövidebbet. Életem legrosszabb döntése volt és egyben a lejobb is. Tudom, hogy én boldog vagyok miattuk, de holnap már szomorúak lesznek miattam.
/bocsi, hogy ez egy ilyen uncsi rész de a kövi ígérem jobb lesz🤟/