Sosem hagylak egyedül [JAVÍTÁS ALATT]

25.rész

Embereeeek!!! Jubileumi rész!!! Hosszúra terveztem, mert rengeteg kihagyás volt amit nagyon sajnálok de egyszerüen nem voltam író kedvemben, amiért baromi rosszul érzem magam! Remélem tetszek ez a nagyon hosszú rész😜

6:00 volt amikor oda értünk Lettyék házához.
Mikor odaértünk az ajtóhoz, kinyitottam neki.
-Micsoda úriember!-nevetett. Eddig észre sem vettem mennyire csodás nevetése van.
-Hát apám nevelt erre!-vetettem felé egy félholdas mosolyt.
LETTY SZEMSZÖGE
Uram atyám. Az a felholdas mosolya. Az a mindenem. Na meg az ezer wattos mosolya. A csokoládé barna szemei. A rózsaszín tellt, mézédes ajkai. A kis heg az arcán. A kockás hasa. Most ezekre gondolva eszembe jutott az az időszak amikor nélkülönöm kellet Őt. Csoda hogy nem haltam bele a hiányába. Mondanám, hogy büszke vagyok magamra, de igazából magamnak és életem szerelmének okoztam fájdalmat. Hívott, de nem vettem fel. Írt, de nem írtam vissza. Sóvárgott értem, ahogy én is Őérte. Talan ez a legjobb szó arra, ha nélkülöznöd kell olyasvalkit, aki az életet jelent szamodra. Sóvárgás.

Ahogy beléptem az ajtón realizáltam, hogy mincs itthon senki. Ahogy megmondtam.

Ahogy említettem "tervemet" Shawnnal még a nightclubb előtt, elmentem fürödni, majd átöltözni. Fogat mostam, emellett pedig megfésülködtem. Ittam egy kávét, mivel alig aludtam, de már nem szerettem bolna vissza aludni, mert az apának feltűnne, ha arra ére haza, hogy aludnék. Bár ez kevésbé érdekel. Sokkal inkább érdekel az, hogy itt van életem szerelme, Shawn Mendes. Ha már "visszahívtam", legyek is vele.
-Shawn!-kiáltok fel a még mindig a szobámban nézegető fiúnak.
-Igeeeen?-kiáltja le nekem az "e"betűt elhúzva.
-Lejönnél egy picit?-kérdezem hangosan a számomra a világot jelentő fiú

Egy perc múlva két meleg tenyeret érzek a derekamon. Először megugrog, de amikor megérzem az enyhe izzadásgátlója és ellenállhatatlan parfümje illatát, egyből megnyugszom. Nem tudom mit tesz velem ez a fiú, de még életemben nem voltam oda egy emberért sem mint belé. Imádom minden egyes porcikáját.
-Tudom, késő ezt mondani, vagy eme pillanatban túl korai ezt közölnöm veled, de...szeretlek.
A fiú hihetetlen mosolya beleégett az agyamba. Az a mosoly. Egyszerűen csodálatos. Nem szeretnék mást, csak megcsókolni a hívogató cseresznye színű tellt puha ajkait. De mégsem tehetem. Nem tehetem, mert nem vagyok a barátnője. Ez a tudat kísért minden alkalommal amikor látom felejthetetlen mosolyát. Sőt nem kísért, hanem kínoz.
-Én is téged Picúr!-mondja. A bevenév hallatán én is elmosolyodom. Lehet nem nőttem nagyra, de a 161 centimet  senki nem veheti el tőlem. Végül nem firtatom a témát, hanem a "szeretlek" szó nemes fogalmára akarok kitérni, hogy nekem mit is jelnt ez az egy szó.
-Nem úgy értem. Én tényleg szeretlek. Mármint úgy igazán.
-És kételkedsz abban, hogy én mást érzek irántad?-mikor ezt kimondta megforultam, és vészesen közel kerültünk egymáshoz. Pirunkodva lehajtottam a fejem, s csak így fojtattam.
-Hé! Engedd, hogy befejezzem, Mendes!-mondom kuncogva. Nincs teljesen igaza, igyanis én rettegek attól, hogy ő talán másképp érez.
-Halgatlak Pici-ah na jó! Ha még egyszer igy szólít akkor kihúzza a gyufát nálam. NEM VAGYOK PICI, SEM PICÚR, SEM AKÁRMI AMI LESZÓLJA A 161 CENTIMET!
-Szeretem a mogyoró barna szemeid, amelyekben oly' könnyen el lehet veszni, ahogy ott bujkál alig észrevehetően egy pici zöldes árnyalat, és hogy egy kicsit kancsal ami borzasztóan aranyossá teszi. Szeretem a szemöldöködet, ami hihetetlenül dús, és egyben tökéletes. Eküszöm neked, hogy ha lehetne egész nap azt tapiznám.-megsimítom az említett testrészét, majd folytatom
A fiú felnevet ennél a kijelentésemnél, és én is kuncogni kezdek
-Szeretem a nevető ráncaidat, amikor ilyen felhőtlenül, és kisfiúsen nevetsz. Szeretem a mosolyod, és lehet furi ez a kijelentés, de még a mosolyodba is szerelmes vagyok. Szeretem a hajadat ami igazságtalanul puha és göndör, nem beszélve a tincsről, amivel bármit csinálsz belelóg a szemedbe.

-Ahj Letty zavarba hozol!-mosolyog rám
-Na meg azt is amikor zavarodban beletúrsz a göndör fütjeidbe-utalok a mozdulatra, amit abban a másodpercben
végre hajtott, amikor én elkeztem volna beszélni erről a tipikus mozdulatáról.

-Szeretem amikor egy picit borostás vagy. Az annyira aranyossá teszi a megjelenésed. Szeretem az állkapocs vonaladat,(nem tom hogy van e ilyen szó🤣)amivel szinte vágni lehet annyira éles. Szeretem, sőt, imádom azt a kis heget az arcodon. Annyira vicces annak a története de valahogy az is megfogott bennem mint minden ami TE vagy. És még csak az arcodról beszéltem és máris egy kisebb regényt mondtam el neked.

A mondandóm végére Shawn felnevetett(☝️)
-Na erről a nevetésről beszéltem.
-Annyira imádlak Letty-mondta és megint megmutatja  az 1000 wattos mosolyát. Awww nem tudok betelni vele.
-Most, hogy így kifejtettem a véleményemet az arcodról, és bár tudom, hogy még csak ma jöttél vissza, és hogy most lehet utálsz de attól még meg kell kérdeznem.-mondom egy levegővel
SHAWN SZEMSZÖGE
-Most, hogy így kifejtettem a véleményemet az arcodról, és bár tudom, hogy még csak ma jöttél vissza, és hogy most lehet utálsz de attól még meg kell kérdeznem.-mondja egy levegővel
Hihetetlen ez a lány. Ennyit még senki sem beszélt az arcomról. Jó. Ez most picit furán hangzott, de ez tényleg így van.
-Rajta-bátorítam a lányt
-Shawn Mendes leszel a barátom?-kérdezi, nekem meg kikerekednek a szemeim e kérdés hallatán.
-Mi? Már-mármint én? Vagyis persze, hogy én, mert engem hívnak egyedül Shawn Mendes nem ebben a házban. És... várj. Ezt nem nekem kellett volna megkérdeznem? Mármint..-folytatnám, ha ő nem akadájozná meg nekem
-Igen, vagy nem?-kérdezi
-Igen, igen, igeeeen-mosolygok a lànyra aki már nem csak "a lány aki össze törte a szívem", hanam a barátnőm. A lány megkönnyebbülten kifujja a benntartott levegőjét.
-Kérdezhetek valamit?-kérdi tőlem Letty
-Akármit-felek
-Mit csinàltál amíg én távol voltam?-nem számítok erre a kérdésre.
-Hát igazából.....semmi fontosat. Csak sírtam utánad.
-Utánam?-kérdezi
-Igen...és gondolkodtam...
-Min?
-Otthagytál... összetörve ezer meg ezer darabban...egy értelmes, elfogadtható válasz nélkül...
-Ez nem igaz-mondja gyengéden.
Azt mondja nem igaz? Ezt nem hiszem el! Minden pillanat amit külön kellett töltenem, olyan volt, mintha egy bárdot forgatnának a szívemben.
-Te...tessèk? Ezt nem mondod komolyan..-mondom lenèzően nevetve
-Én mondtam indokot. És igazam is van. Csak te nem látod be!-mondja élesen.
Óhhh Letty, ha te így hátszol én is így fogok.