Sosem hagylak egyedül [JAVÍTÁS ALATT]

13.rész

Amnyira kedvesek voltak velem. Úgy mindenki. A banda, Andrew, és az összes ott dolgozó ember. Shawnnak el kellett mennie egy fél órára, mondván, hogy beszélnie kell még pár emberrel. Nem sokkal később vissza is jött. Kicsit furcsáltam, hogy pont a party közben ment el, de nem nagyon törődtem vele, gondolván, hogy mindig ezt szokta csinálni. Majd eléggé furcsán viselkedett. Sokkal felszabadultabb volt most, mielőtt elment.
🎤SHAWN SZEMSZÖGE🎤
Úristen! Annyira boldog vagyok, hogy nem kell egyedül hagynom Lettyt amíg én túrnén vagyok. Ha most arra gondoltok, hogy nem megyek koncertezni, tévedtek. Velem jön. Életem legjobb túrnéja lesz a mostani. Igaz, már csak kettő koncertem lesz, de legalàbb oda is együtt megyünk. Ketten. Meg persze Andrew, a banda, meg még pár fontos ember. Nem tudom mikor mondhatnám neki el. Nem is biztos, hogy egyáltalán el akar jönni. Minél hamarabb tudnia kell róla. De hogy mondjam el? Egyáltalán nem lesz elege belőlem? Ha most mondom el, és nem örül neki, az mind a kettőnknek kínos lehet, vagy ha az utolsó pillanatban mondom el neki, akkor meg ideges.  Próba szerencse. Elmondom neki most.
Majd egy elég érdekes, de annál inkàbb jogos kérdés futott át az agyamban: mégis mit mondjak neki?
-Baba,-kezdtem bele kicsit félve-mondhatok valamit?
-Persze! Miről lenne szó?-kérdezte kíváncsian
-Öhmm... amm-kezdtem el dadogni
-Baj van, Shawn?-kérdezte, lehetett hallani a hangján, hogy elkezdett aggódni
-Ömm.. mehetnénk egy kevásbé zsúfoltabb helyre?
-Ha találunk?- hallani lehetett a hangján, hogy teljesen szét veti az aggodalom. Szupes Shawn elérted, hogy aggódni kezdjen. Szuper. Már csak ez hiányzott.
~~~~~
Pár perccel későb már kit voltunk a hotel előtt( mert ugye a hotelben volt a party)
-Shawn kezdesz megrémíteni. Mi a gond?-kérdezte, és nekem borzalmas lelkiismeret fuldalásom támadt. Talán mert nem mertem elmondani a barátnőmnek, aki a világot jelenti számomra, azt, hogy eljöhet velem a túrné végére.
-Nem hiszem, hogy nagyon nagy baj lenne csak mégis félek a reakciódtól.-mondtam neki teljesen őszintén
-Figyelj! A szerelmem vagy, és én azt szeretném ha elmondanád azt amit éppen szeretnél, és nem azt, hogy elkezdj úgy előandi dolgokat, mintha kényszerítenének rá, hogy úgy add elő nekem, mint egy előadó. Renben?
-Igen-szinte teljesen a földbe tiporta minden egyes rosszalló érzelmemet, és teljesen feltöltött bátorsággal minden eggyes szó, amit kimondott a gyönyörű tellt ajkain-szóval csak azt akartam megkérdezni, hogy lenne kedved eljönni velem a túrné végére. Teljesen megértem ha nemmel válaszolsz, de tudd, hogy nagyon szeretném ha velem jönnél!-mondtam neki mire ő csak a nyakamba ugrott nem tudom milyen válasznak ítéljem meg ezt, mert lehetett nem is, mert annyira szorított a karja, hogy azt hittem meg akar fojtani dühében, de lehetett igen is, mert lehet ezba hosszúra nyúlt ölelés a boldogsága jele?
-Ezt vehetem egy igennek?- kérdeztem reménykedve
-Egy határozott igennek-mondta boldogan nem is kell monanom mekkora kő esett ke a szívemről. Annyira megkönnyebbültem.
-Mikor indulunk?-kérdezte, de mostmár a sajat lábán állt, és úgy beszélt hozzám
-Holnap délben undul a gép, és repülünk Milánóba egyenesen.- felvázoltam a közel jövőbeli terveinket.
-Akkor megyek és összepakolok. Te nyugodtan maradj itt és bulizz. Ezt úgyis neked szervezték.- mondta de nemlegesen megráztam a fejem
- Nem.
-Hm?
-Vagy itt maradsz velem, vagy én is veled megyek, és segítek pakolni. Már amennyire tudok.-mondtam, és közben reméltem, hogy ő belemegy
-De Shawn...-kezdte, de én megcsókoltam a tellt ajkait, amire annyira régen váram már. Váram arra, hogy az ajkaink össze érjenek. Hogy újra a szánk egyé váljon. Hogy beletúrjon a hajamba. Az egész csókra.
-Megyünk?-kérdeztem
-Ahhhhj. Andrew meg fog ölni minket, hogy itt hagyjuk őket.
- Csak fog. És amíg nem bánt téged, addig akkor szökünk el ketten, ahànyszor csak akarunk, és ahová akarunk. És 100%, hogy megérti.
-Jól van menjünk.- adta be a derekát...