Sosem hagylak egyedül [JAVÍTÁS ALATT]

29.rész

-De Let. Mindenki egyszer meg fog halni.-mondom
-De Shawn...a vizsgálatok kimutatták, s magamon is érzem a változást.
-Ezt meg hogy értsem?-nem igazán tudok mire gondolni, s ez eléggé kétségbeejtő.
-Úgy Shawn, hogy jobb esetben már csak pár hetem van hátra!-mondja egy kicsit élesen, de ez nekem meg sem kottyan.
-Jézusom.-két tenyerem köze temetem arcom, s próbálom elfolytani sírásom.-Miért nem mondtad ezt eddig el nekem? És mégis mióta tudod?-kiáltottam rá a rémült lányra
-Négy napja tudom biztosan.-mondja halkan.
-Négy napja? És miért nem mondtad el ezt eddig-kiabálok még minig a rémült lánnyal. Közben a könnyekkel már rég feladtam, hogy elfolytsam őket. Letty arcán is lefolyt már egy-kettő csepp.
-Mert féltem a reakciódtól.
-Tényleg?-kérdezem már nem kiabálva, de rettenetes rosszul esett, hogy ezt nem mondta el nekem, pedig ez fontos.
-Igen.-süti le szemeit.

LETTY SZEMSZÖGE

És hirtelen ott hagy. Csendben, de határozottan kikerül, s ezzel otthagyva engem a kusza gondolataimmal. Már csak arra eszmélek fel, hogy becsukódik a bejárati ajtó. Elfolythatatlan sírásba török ki. Hannah lerohan s átkarol. Csak ekkor jövök rá, hogy elvesztettem. Megint. És én tehetek róla. Megint. Utálom, hogy mindig fájdalmat okozom neki. Borzalmas barátnő vagyok.

Már egy ideje Hannah pólójára törlöm könnyeim, s talán taknyom is. De látszólag őt ez nem igazán tavarja.
-Hallottam mindent.-mondja egy kis idő után.
-Igaza van.-mondom halkan, s újra legödül pár könnycsepp kipirult orcámon.

Ti mit gondoltok Shawn viselkedéséről? Szerintetek jogosan akdt ki?
//amúgy higyétek el, nehezemre esik az utolsó részeket megírni, hisz tudom a vègèt, s olvasóként én is kiakadnék//