Sosem hagylak egyedül [JAVÍTÁS ALATT]

5.rész

Belépett a bejárati ajtón Hannah, és rögtön elugortunk egymástól Shawn-al.
-Uhhh. Bocsi Letty, de menni kéne, mert Kimmel alig leht bírni, és nem hinném, hogy én le tudnám őt nyugtatni-mondta az orvosom, amiben teljesen igaza volt. Csak van egy kevés bökkenő..., hogy én sem tudom lenyugtatni őt. Mikor épp szóra akartam bírni a számat, Shawn közbe szólt.
-Szerintem meg bírkózik vele. Gondolom volt már ilyen alkalom, viszon mi most együtt lennénk, ha nem okoz nagy bajt-mondta Shawn amire én rögtön felé kaptam a tekintetemet. Rájött, hogy őt néztem. Vagyos inkább észre vette. Majd rám kacsintott amitől köztünk szólva elolvadtam. Hannah kicsit csodálkozott, majd bólintott egyett és távozott volna...
-Ja, amúgy itt van a nap ernyőd! Ezt ne felejsd el!!!-figyelmeztetett, mintha nem mondta vola ezt el minden egyes nap
-Oké!-válaszoltam határozottan, és az orvos lány távozott
-Te tényleg kockáztatod az életed miattam?-kerdezte meglepetten
-Igen! De azt hiszem megérte- majd megfogta a derekam, hatalmas kézfejével, és mikor már csak egy centi választotta el az ajkainkat, a számra lehelte:
-Az biztos!-és ahogy ezt kimondta cseresznye színű ajkaival, megszólalt a telefonja. Életemben nem éreztem ennyire kínosan. De volt rá okom nem? Azt hiszem.
-Igen! Aha! Aha! Renben! Mikor? Akkor ott! Viszhall!-majd letette reméltem, hogy nem megy el tőlem sehova, és befejezzük amit elkeztünk, de látva kifürkészhetetlen arcát, sejtettem a választ
-Most el kell mennem!-mondta csalódottan
-Oké akkor megyek is most!-köszöntem volna el de megfogta a kezemés vissza húzott magához.
-Nem mehetsz el! Itt kell maradnod nem érhet napfény!-mondta de én nem értettem semmit az egészből
-De én itt nem maradhatok! Nem tidom kifizetni ezt túl dràga!!!-mondtam mire ő csak vigyorgott
-Nem azt mondtam, hogy kapsz egy külön szobát!-emlékeztetett, de még mindig nem értettem semmit az egészből
-Menj fel az én szobámba! Ott várj meg kb 2 óra és ott leszek én is!- mondta, majd megölelt, és távozott. Meg kérdeztem, a recepcióst, hogy merre találom Shawn Mendes szobályát, mire ő elmondta, addig már el is felejtettem, ugyan is a memóriám, nem a legjobb elég sok mindent szoktam elfelejteni. Sikeresen fe értem, mert azt simeresen meghegyeztem, hogy hanyadik szoba
-38, 38, 38, harminc... itt van!-kiáltottam el magam magamban
—2 óra múlva—
Itt ülök 2 órája és semmi. Vajon miért akarta Shawn annyira, hogy vele maradjak? Vajon sikerült belémszeretnie? Pedig nem is ismer! Vagy mesélt valaki rólam neki? Ahhhj nem tudom!!! Annyira idegesít, hogy nem tudom az igazságot! Utálom, hogy örökösen kíváncsi vagyok!!! Ez a legrosszabb tualjonságom!
Hallottam egy ajtócsapódást odarohantam, és át karomtam azt a személyt, aki ott állt az ajtóban. Viszonozta az ölelésemet, szinte azonnal. Nagyon jól esett ez az ölelés, majd mintha a lelkembe látott volna, nyomott egy puszit a hajamba, olyan mint amikyen apukám ad amiko el megy dolgozni. Beszélgettünk elég sokat. Sőt. És az idő repült egészen szárnyal mint egy madár. A percekből órák lettek, az órákból pedig arra eszméltünk fel, hogy már teljesen le ment a nap. Ami a legjobb volt az életemben. VOLT! Ami dél előtt történt, akkor éreztem utoljára azt, hogy az életem legjobb része, amikor le megy a nap. Akkor autómatikusan rohanram ki a házból.De most már csak lecsúszott a 2.helyre az ő helyét, valami más át vette...Valaki más át vette...