21.rész

21 2 0

par elveszvebenned

par @elveszvebenned

-Ennyi?-kérdezte
-Hát... még lenne valami.-mondtam, de fèltem mimondani
-Mondjad-mondta picit lenyugodott, de hallani lehetett a hangján, hogy semmi kedve nincs ehhez az egyességhez
-El...elfelejtjük egymást. Örökre.-mondtam, és a síras kerülgetett. Nem tudom miért mondtam. De tudtam, ha tovább tartanánk a kapcsolatot, akkor nem tudnánk tovább lépni.
-Most azt akarod mondtani, hogy törődjünk úgy egymással mintha nem is ismernénk egymàst?
-Igen. Pontosan.-mondtam lehangoltan
-Te komolyan arra kérsz, hogy felejtselek el örökre? Azt akit a legjobban szeretek? Most ezt komolyan mondod?
-Hidd el, így jobb lesz mindenkinek.-mondtam a telefonba
-Mindenkinek? Hagyjuk már! Kinek jobb ez? Hm? Mert nekem nem jobb. És senkinek sem lesz jobb. Tudom hogy szeretsz. Amikor rám nézel látom, hogy ez nem csak egy fellàngolás. Ez több annál.-mondta hitetlenkedve nekem. Már rég nem bírtam visszatartani a sósan maró könnyeimet. Shawn biztos hallotta mert rá kérdezett.-Te sírsz?-kérdezte
-I...igen-mondtam szipogva
-Tudtam hogy igazam van.-mondta
-Ha lenne sem mondanám ki-válaszoltam neki kissé flegmán.
-Tudom, hogy az van. Nekem mindig igazam van-mondta
-Tudod, néha csak úgy szívesen kívánnám, hogy fulladj bele az egódba-mondtam nevetve.
-Látod? Nevetsz-mondta Ő is boldogan
-De Shawn...-kezdtem, de beleszólt a monológomba
-Nincs de Shawn! Figyelj rám! Szeretlek téged! Jobban, mint bárkit, vagy bármi mást. Hát nem érted? SZERETLEK! És tudom, hogy te is így vagy ezzel. Csak félsz belátni ezt! Ne is próbáld tagadni!-mondta. Szinte már parancsolóan
-Igen szeretlek. De ez nem mehet tovább. Ákár belátod, akár nem. Legbelül tudod, hogy igazam van.-mondtam neki ful komolyan
-Akkor mondj egy dolgot amiért nem akarod ezt az egészet. És ha megint azzal jössz, hogy nem vagy elég jó számomra, akkor rengeteg időt megspórolhatnál magadnak, mert nem véletlenül húztalak be téged abba a nyamvatt hotelbe, mert csak egy egyoldalú kapcsolatot akarok, hogy utána eldobjalak. Valami megfogott benned. Pontosítok. A mosolyod. A kinézeted. A pici gödröcskék az arcodon amikor mosolyogsz. Az egész lényed. Úgyhogy csak egy elfogadható okot adj, amiért nem akarod folytatni ezt az egészet.-mondta. Áradt belőle a szeretet. Ahogy kimondta ezt a pár mondatot, éreztem, ha nem azért csinálnám, hogy Shawnnak jobb legyen beleüvölteném a telefonba, hogy SZERETLEK SHAWN! AZ ISTENÉRT IS. JOBBAN MINT BÁRMI MÁST! De nem tehettem, mert nekem már mindegy, hogy mit érzek. De neki fontosabb, hogy olyan emberrel legyen, aki nem csak este tud vele mutatkozni.
-Én nem akarok hónapokon keresztül egyedül lenni amikor te túrnéra mész.-mondtam egyszerűen
-Akkor jössz velem-vágta rá
-De nem érted, hogy csak útban lennék? Nem tudok veled mutatkozni bármikor amikor csak akarod. Csak este.
-Nem lennél útban. Te, sohasem.-mondta szelíden
-És az orvos? A vizsgálatok? Mondd képeslennèl minden héten háromszor eljárni velem egy három órás vizsgálatra? Mert egyedül nem tudok elmenni.
-Persze!-vágta rá rögtön
-Dehogy Shawn! Egyfolytában koncertre járnál. A fannjaiddal képeket csinálnál. Interjúkra járnál! Nem érnél rá! Nem érnél rám.-mondtam szomorúan.
-De együtt megtudjuk oldani! Hidd el!-mondta komolyan.

Oké. Akàrmennyire is örülök, hogy hallhatom a hangját, de most mégis azt kívánnám, hogy soha nem is ismertem volna meg.
-Szia Shawn!-mondtam, majd letettem.
//helló!!! Ezt a rész vagy hatszor írtam újra, mert sehogysem tetszett, és még ezzel sem vagyok teljesen megelégedve, de rémélem, hogy nektek azért tetszik! Pusziii😘//