Sosem hagylak egyedül [JAVÍTÁS ALATT]

19.rész

- Darabokra szaggattad a szívem. Nem hittem volna, hogy ilyen, ha össze törik valakinek a szíve.-mondta, és láttam, és hallottam a hangjában rejlő csalódottságot. Életemben nem voltam ennél összetörtebb. Fajdalmat okoztam annak, akit a legjobban szeretek.
-Mennem kell.-mondtam, és tíz perc alatt össze szedtem minden cuccomat, és már rohantam le a kijárat felé, amikor a banda tagok szembe jöttek velem. Szuper-gondoltam.
-Hova mész?-nézett rám Andrew.
-El a reptérre. Onnan meg nem tudom hova. Talán haza vagy a világ végére, csak el innen.-mondtam, utat törve, de valaki megfogta a karom, s vissza húzott.
-Shawn kérlek hagyj menni. Ne kellts bennem még több bűntudatot. Így is az minden porcikám tele van vele. Kérlek engedj el.-mondtam neki.m, mire ő eleresztette a kezem.
-Kiviszlek a reptérre-mondta határozottan mire én csak megráztam a fejem.
-Én....nem.....miért nem engedsz el végre? Nem érted, hogy nekem ez így nem jó?-kérdeztem, ellent nem tűrő hangon
-Mert te sem akarsz elmenni, és én az utolsó pillanatig vonogatni foglak, hogy ne menj még ha nem is szeretnéd, és ha az agyadra megyek ezzel.-mondta, és alig mondtam köszönetet a könnycsatornámnak, vissza is tért az akaratom ellenére.
-Shawn nem érted, hogy én menni akarok?
-Tessék.....?? T...te menni a...akarsz?-kérdezte, és szaggatottan vette a levegőt-m...miért hagysz itt?-kérdezte, és utat engedett Ő is a könnyeinek.
-Mert így lesz a legjobb. Mindkettőnk számára.-mondtam, és őszintén remélem, hogy hitt nekem
-Szeretlek-mondta szinte suttogva
-Szia-mondtam, a sós könnyeimmel küszködve.
✈️reptéren✈️
Megittam kettő üvek mentes vizet, ugyanis vízhiánybannis szenvedtem. Eléggé sokat. Túl sokat sírtam az elmúlt ídőkben. 20 perc múlva indul a gépem. Írtam apának, hogy vissza jövök, és ő persze ennek nagyon örült. Én már kevésbé, mert nem momdhattam senkinek sem, hogy szeretem. Mit éreztem?

Ürességet?
Bűntudatot?
Szomorúságot?
Esetleg örömöt, hogy jól döntöttem?

Nem tudom. De, hogy őszintén megmondjam, nem is igazán érdekelt. Vettem magamnak egy kevés nasit, majd felszálltam a gépre.
~~~~~~~~~~~~~~
Már otthon vagyok. A gépen bedugtam a fülest, és egész úton Shawn zenéit hallgattam. Azt hittem segíteni fog. De nem. Csak jobban hiányzott. Amikor eszemde jutott, hogy ki is az aki elő adja ezeket, egyből sírásba törtem ki. Páran megkérdezték, hogy mi is a gond amiért ennyire sírok. Én megpróbáltam ezt teljesen figyelmen kívül hagyni, de nem mindhatom el, hogy sikerült.
~~~~~~~
//bocsi, hogy ilyen rövid😭//