Sosem hagylak egyedül [JAVÍTÁS ALATT]

16.rész

És ez volt az a pillanat, amikor kétségek álltak belém. Nem lehetek ott vele minden egyes pillanatban. Nem vihet el olyan helyekre, ahova a legnagyobb örömmel mehetnék VELE. Itt azt kívántam, hogy megálljin az idő. De mindennél jobban. Jobban mint bármikor máskor. De ez nem így van. Döntenem kell. Méghozzá a lehető leggyorsabban. Vagy önzőmódon hagyom, hogy tovább szeressen, de akkor félévente láthatom, mert Ő egy világsztár. Aki nap mint nam interjúkra jár. És én? Én ehhez képest egy nagy semmi vagyok. Egy nagy senki. A másik lehetőség, hogy nem a szívemre hallgarok, hanem arra, amit mond az eszem. Miszerint el kell hagynom. Egyszer és mindenkorra. Nem várhatom el tőle, hogy olyan távkapcsolatban éljünk amit nem tudunk viszonozni. Annyira egy idióta liba vagyok. Nem azt mondtam mindig magamnak, hogy nem hagyom, higy bárki is közel merüljön hozzám? De! És most mivan? Az, hogy itt vagyok a szerelmem ölében, faljuk egymást, és épp el akarok menni vele a turnéja végére.

Eldöntöttem. A túrné végén mondom el neki. Akkor szakítok vele. Nem engedhetem, hogy ennél is közelebb kerüljön hozzám. Nem lehet. Az lehetetlen. Lehet, hogy összetöröm a szívét, sőt biztos hogy ez lesz. Már előre làtom, hogy milyen arcot fog vágni.

Istenem

Annyira hülye vagy Letty! Miert hagytad, hogy beléd essen? MIÉRT??????
Egyszerűen undorodtam magamtól. De annyira, hogy az egész szánalmas életemben még sohasem egyszerre. Hihetetlenül. Leírhatatlanul. De csak csókoltam tovább. Az ajkai keresték az enyémeimet. Hagytam magam, higy csak csinálja azt amit szeretne.

-Ezt vehetem egy igennek?-kérdezte, egy olyan csodás mosoly jelent meg az arcán, hogy enyémre is egy ilyen HASONLÓT kreált. Hihetetlen ez a fiú. Uralkodik felettem. Akkor ereje van felettem, hogy nem tudom képesleszek mimondani, hogy nem akarok vele lenni. Életem legnagyobb hibája lesz elengedni Őt. De hát Ő mondta, hogy hibázzak nem? Biztos vagyok benne, hogy nem így gondolta.
-I...igen-mondtam neki félve. Őszinte legyek az érzelmeimmel szemben?
Bűntudatomvolt.

Éreztem, ahogy szétmardosta minden egyes pprcikámat egyenként

Kegyetlen bűntudatom volt

Mintha egy óriási bárdot nyomtak volna belém, és kezdik azt forgatni, ezzel egy óriási heget ejtve a testemben, amiből nem gyógyulok ki egykönnyen. Amibe talán bele is halok.

Várom, mikor süppedek bele ebbe a kegyetlen rossz érzésbe.
-Minden rendeben?-kérdezte Shawn aggodalmasan, mire én csak bólogattam, és több-kevesebb sikerrel kikászálódtam az ösztönösen szorító kezei közül, és elkezdtem pakolászni mindenféle fontos holmit. Csak egy hétig leszek innen távol, de aztán ki tudja mannyi ideig nem láthatom azt akit a legjobban  szeretek. Az én esetemben nem igazán mondanám, hogy az eletemnél is jobban, mert szinte mindent jobban szertetkek. Inkább azt mondom amit mindig. Mindennél és mindenkinél jobban szeretek. Làtni magamban az arcot, amikor azt fogja hinni, hogy csak játszottam vele, az életem legeslegrémísztőbb élményem volt.
Mikor teljesen kész voltam( kb 1 óra lehetett mire összepakoltam a holmijaim), lefelé igyeztünk elkoszönni a családomtól. Minemki ott volt aki volt Abban a bizonyos beszélgetésben. Mindenkinott várt minket.
-Sziasztok!-intettem feléjük
Kim odarohant hozzám, és megölelt. A többiek pedig csak biccentettek egyed és ennyi. Nem volt olyan "tipikus" könnyes búcsú. Aminek részben örültem, mert így legalább nem kellett mindenkinek a saját könnyeivel küszködnie.

Felszállt Shawn magángépe, és annyira szupervolt. Igazából csak a "kaja" funkciót használtam, mert nagyon éhes voltam. Egyáltalán szinte semmit sem ettem egész nap, úgyhogy itt volt már az ideje.
Az útról annyit, hogy csenben tellt. Beállt közénk a kínos csend. Nem tudtam mire vélni ezt a hihetetlenül gáz helyzetet. Ehelyett inkább gondolkodtam, hogy is mondhatnám el ezt az egészet a szerelmemnek...