Sosem hagylak egyedül [JAVÍTÁS ALATT]

11.rész

-megtudod csinálni-suttogta az ajkaimra.
-Jó. De ígérd meg, hogy minden pillanatban a közelemben leszel.-kértem, szinte már könyörögtem érte
-Megígérem.-mondta, majg adott egy puszit ajkaimra
-Akkor menjünk.-vettem egy nagy levegőt, majd elindúltam, az egyik irányba, remélve, hogy jó irányba megyek, majd, egy erős kéz megragadja a kezem, és vissza húz az eredeti pozíviómba.
-Te meg hova mész?-kérdezte nevetve Shawn
-Hát a színpad felé-mondtam zavartan, de erre őbelőle kitört a nevetés
-Most meg mièrt nevetsz?-kérdeztem, és selytelmem sem volt, hogy miért nevet
-Nem... nem arra kell menni.-mondta, de már szinte sírt a nevetéstől
-Akkor?-kérdeztem
-Balra.-utasított, hogy mennjek arra, majd összekulcsokta a kezünk, és úgy haladtunk a színpad felé. Kicsit később, màr a színpadnál álltunk, hogy had mehessünk ki énekelni, mikor valaki megszólalt a hátunk mögött
-Letty, tudod a szöveget amit énekelni kell?-kérdezte a férfi, akit még mindig nem tudom kicsoda volt. Kerek sötét szemüvegje volt, fekete pulcsija, és sötét kék farmernadrágja volt
-Letty, ő itt Andrew Gertler, a menedzserem.-mondta Shawn, mikor már megforultunk, és Andrew felé néztünk
-Ja igen. Persze. Tudom mit kell énekelnem.-mondtam kicsit félve, mert tudtam, hogy pillanatokon belül ki kell mennem x ezer ember elé, de azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, és azzal a személlyel csinálhatom, akit mindennél, és mindenkinél jobban szeretek. Shawn megérezte azt, hogy félek, mert ahogy kimondtam rögtön összekulcsolta a kezünket.
-Rendben. 2 perc és kezdtek! Sok sikert!-búcsúzott el tőlünk Andrew
-Minden rendben lesz. Nyugi. Ott leszek melletted.-próbált meg megnyugtatni Shawn, amit egy kis pillanatig sikerült is, de aztán oda kiáltott nekünk Andrew, hogy jó lenne már kimenni a színpadra, akkor újra elkezdtem félni. Shawn valahogy mindig megérzi azt, hogy  éppen mit is érzek, hàt ez most is így volt. Elkezdett közeledni hozzám, majd amikor már 1 centi volt ajkaink között, hozzátapasztotta szájàt az enyémhez.
-Na jó, mostmár menjünk!-mondta nevetve Shawn, mikor màr kint volt, és már mindenkinlátta, eszembe jutott az "eggyesség", miszerint ha kimondom a gúnynevét adnom kell neki egy szájra puszit
-Rendben Shawnie-mondtam, felszabadultan, mert nem hittem volna, hogy vissza jön. Már a színpadközepén volt, amikor meghallotta ezt a nevet. Én persze eközben csak nevettem. Odarohant hozzám, majd behúzott engem a színpad közepe felé, majd adott egy csókot, így utalva arra, hogy együtt vagyunk. Mindenki elkezdett ó-zni. Imádtam a csók minden egyes pillanatát.......
//kövi részben már lesz a koncert👌//