Sosem hagylak egyedül [JAVÍTÁS ALATT]

24.rész

5:40-van.

Megérkezett Shawn a fekete range roverjével. Őszintén, mindig is rajongtam a kocsijáért.

Kiszállt a fiú az autójából, és egyenesen felém vette az irányt.
-Letty! Uristen! Annyira hiányoztál nekem!-mondta egy picit túl hangosan, ugyanis mindeki a szólakozó hely előtt ránk kapta a fejét.
-Sz..szia-köszöntem neki bátortalanul
Mikor odaért kozzám felemelt és úgy ölelt át, hogy vagy hat méter van köztem és a talaj között. Az igazság az, higy nekem is hiányzott. Nagyon. Hiányzott az illata. Hiányzott a mosolya. Az éles állkapcsa amivel vágni is lehetne. A felejthetetlen mogyoróbarna szemei. A rózsaszín tellt ajkai. A kis heg az arcán mikor kiskorában borotváljozni akart és megvágta magát.

Hiányzott, teljes egészében.

-Mi történt veled? Jól vagy? Mennyit ittál? Sokat?-kérdezte aggódóan. Ahogy mindig.
-Lassabban a kérdésekkel-nevettem-igazából...mikor hazaértem gondoltam egyet, hogyha már úgysem tudok aludni elmegyek sétálni. Akkor megláttam ezt a klubbot, és gondoltam van pár órám mire apa felébred addig bemegyek. Ott volt egy srác aki nagyon jó piákat adott nekem. Nem tudom mennit ittam. De van egy tippem; hogy jó sokat.
-Istenem te lány! Az őrületbe kergetsz!-nevetett
-De légy büszke magadra!-momdtam
-Miért is?-kérdi értetlenül
-Mert a telefon beszélgetésünk után teljesen kijózanodtam-nevettem
-Ja. Csak még mindig bűzlesz a piától.-momdta már-már Ő is nevetve
-Mi lenne ha haza vinnél, és ott le tudok fürdeni és át is tudok öltözni.
-Tetszik az ötlet

Otthon

Shawn

-Bejössz vagy itt maradsz?-kérdezte a számomra a világot jelentő nő
-Bejövök....márha nem zavarok....-mondtam bátortalanul
-Zavarni? Te soha nem zavarnál. Te soha.-mondtha ki, nekem meg végtelen melegség járta át lelkem. Válaszként csak mosolyogtam, és kiszáltam az autómnól, majd odarohantam az anyós üléshez vezető ajtóhoz, és kinyitottam Lettynek