Sosem hagylak egyedül [JAVÍTÁS ALATT]

22.rész

"Oké. Akàrmennyire is örülök, hogy hallhatom a hangját, de most mégis azt kívánnám, hogy soha nem is ismertem volna meg.
-Szia Shawn!-mondtam, majd letettem."

Letettem, és ezzel egy olyan fájdalom suhant àt az egész testemen, hogy a térdeim beleremegtek. Majd' elestem, mire felfogtam mi is történt. Hogy lehetek ennyire idióta hülye?- kérdeztem magamtól. Már most hiányzik a hangja. Alig köszöntem el tőle fél perce, máris hiányolom Őt. Miért engedtem el? Miért is nem vagyok annyira bátor, higy elébe álljak ennek az égésznek, és tudassam a világnak, hogy igenis lehet boldogan élni, megha valamilyen betegségben is szenvedsz?
Ezekkel a gondolatokkal mentem be a fúrdőbe, és mostam meg a kisírt szemeimet.Ha most felhívnám Shawnt, akkor mit csinálna? Felvenné, vagy kinyomná? Gözöm sincs. Hajnali fél három. Mi lenne ha elmennék sétálni és kitisztítanám a fejem a kisé tavaros, és fájdalmas gondolatoktól? Semmi rossz nem sülhetne ki belőle igaz? Kérdeztem magamtól. Végülis, ha hazaérnék ötre, akkor apám még úgysem kel fel, és akkor nem is venné észre, hogy elmentem. A nap mèg fel sem jelne akkor. Szóval minimum ötre haza érni, szép lassan beiszkolni a házba, és a szobámba. Ismertettem magammal a kitünőnek tűnő tervem, ès már ki is léptem a ház küszöbén. Először utam egy parkba vezetett, viszont ott semmi sem tudta elterelni a figyelmem, és meghallottam egy nightclub hangos zenéjét. Mi baj lehet ha be mennék? Úhysem tudna róla senki! És nem is innék túl sokat!

Beérve a nightclubba, megcsapott az erős, szinte már hányinger gerjesztő alkohol szag. Pfúúj! Undorító volt. Az emberek csak úgy nyüzsögtek, és nemhazudnék, ha azt mondanám, egy józan ember nincs itt rajtam kívül. Eddig nem ittam, és kicsit izgultam, hogy talán most fogom elhagyni ezt a jó "szokásomat". (Egyáltalán lehet ezt îgy mondani!?) Egyedüli fényforrás csak a led csikos lámpák, amik vagy kék, vagy zöldben, de volt bár olyan ami lila, és rózsaszínben világítottak. Akrármerre us néztem, mindenhol csak alkoholtól bűzlő lányt, és fiút láttam. Néhányan kérdőn néztek rám, de ez zavart a legkevésbé.

Odajött hozzám egy fiú, aki amugy eléggé normálisnak látszott. Vagy hogy is mondjam nem látszott annyira részegnek.
-Helló, Tomas vagyok!-mutatkozott be nekem
-Szia én pedig Letty.-válaszoltam udvariasan
-Mijáratban erre?-kérdezte, de annyira kedves volt, hogy ki sem néztem volna belőle, hogy részeg
-Csak egy ici-picit jól akartam magam érezni. Tudod, bem volt túl rózsás az elmúlt egy hetem.-mondtam
-Aha, értem. Iszol valamit?-kérdezte
-Meg nem ittam sohasem úgyhogy valami nem túl erőset kérek.-mondtam őszintén
-Akkor én vagyok az első, aki először italt ad neked-mondta, mire én mosolyogva bólintottam- Viszont engedd meg, hogy megtisztelve érezzem magam, hogy egy ilyen gyönyörű lány mint te, tőlem kérsz italt!-mondta, mire én csak nevettem, és a fejem kezdett hasonlítani egy paradicsomra. Miközben töltötte ki a furcsán erős rózsaszínű italt, volt időm megnézni, hogy hogyan is néz ki. Fekete szakdt nadrágja,-ami egy picit hasonlított arra, amit Shawn megállásnélkül hord- fehér vékony pólóján átlátszott a tejeskávé színű bőre, és ezzel együtt a kockahasa. Persze hogy azt néztem, hogy milyen kockás hasa van. Ez ram vall. Szőke tűegyenes haja, csak úgy hullámzott a fején, mint az óceán, amikor beletúr. A kék szemei elvarázsolóak voltak, olyan igazi üvegkék. Noncs benne se szürke, sem barna, sem zöld, és senem sárga. Csak a világoskék szín tombolt benne. Tehát a szőke herceg fehér lovon. Legalábbis külsőre boztos. Az állkapcsa kicsit sem volt okyan éles mint Shawnné, de...várj! Miért hasonlítok én mindent Shawnhoz?
-Akkor?-kezdett beszelni mosolyogva-Készen áll őfelség élete első itala!-mondta mosolyogva
-Remélem
Nem bánom meg, hogy dád ruháztam eme megtisztelő feladatot-mondtam nevetve. Végülis nevetek. Őszintén. Akkor jó úton járok, hogy elfelejtsem!
-Bízhatsz bennem.-mondta mosolyogva, miközben egész végig az arcomat fürkészte-Mondtam már, hogy mennyire gyönyörű szemid vannak?-kérdezte, mire teljesen elpirultam
-Nem!-vágtam rá
-Akkor mostmár tudod, hogy mit gondolok a szemedről.-nevetett fel