Sosem hagylak egyedül [JAVÍTÁS ALATT]

34.rész

|vacsi után|
Elmegyek a mosdóba lezuhanyozni, hajat mosni, fogatmosni, és egyéb dolgokat, amiket a fürdő szobába szokás csinálni. Miután ezekkel végzek, lemegyen adni egy puszit édesapukám arcára, majd egyenesen bedőlök az ágyamba. Nagyon rosszul alszok, nem kapok levegőt, köhögök, fáj a tüdöm, azt hiszem, hogy itt a végem. És milyen igazam van. Már nem forgolódok, nem fáj semmim. Nem köhögök. Mikor felkelek, apám sírására leszek figyelmes. Megkérdem mi a baja, miért sír.
-Apu...apu minden oké? Hé nézz rám-kényszerítem, hogy nézzen a szemembe, de ahogy hozzá érek, atsiklik a kezem arcán. Vissza nézek az ágyra, s látom saját mozdulatlan, sápadt testem. Elkezdek kiabálni, kalimpálni, hogy nincs semmi bajom, nem haltam meg. De mintha semmit nem hallana. Elkezdem bökdösni, de mint az előbb, kezeim átsiklanak rajta. Mintha egy szellem lennék, nem tudok megfogni semmit. Próbálkozom felhívni rám a figyelmét, eldobnám a vázát, mely még anyámé volt, de nem tudom megfogni. Kiabálok, sőt, már visítok a fülébe, és bömbölök. Nem halhatok meg. Apukámnak szüksége van rám. Nem hagyhatom, hogy összetörjön megint. Nem akarom őt itt hagyni. Egyszercsak ajtónyitódás, és vagy tíz orvos lép be rajta, felkapják törékeny testem, és ráraknak egy hordágyra, majd egy nő odaáll apám mellé, s mondja:
-Uram, velünk kell jönnie. A lánya..-nem tudja befejezni, mert apám közbeszól
-Megyek.-ezzel feláll, otthagyva engem. Pontosabban a lelkemet. De nem ő hagyott itt, hanem én őt.

SHAWN SZEMSZŐGE
(Shawn otthon van a családjával)
-Shawn gyere kérlek!-hív anyám, míg én a húgommal beszélek Letty-ről
-Rohanok-Aal-nak sikerült egy kicsit felvidítania, de mikor meghalottam a híradót, fátyolos tekintettel halgattam tovább.
-Ma reggel Letty Baker az xp beteg lány elhúnyt álmában, s csak egy borítékot hagyott maga után, amit szerelmének címzett, névszerint Shawn Mendesnek. A lány...-eme mondat után térdre rogytam, és lehatott fejjel sírtam a lehető leghalkabban. Csak a vállam ugrált fel, majd mint egy labda, le. Mindent kiakartam zárni agyamból, s átengedni magam a fájdalomnak, hadd járja át testem. Csak annyira emlékszem, hogy kisétálok az ajtón a kocsikulccsal a kezemben, és azt mondom kicsiny családomnak, hogy maradjanak itt. Oda vezetek a kórházhoz. Egyenesen belépek, majd elmegyek a recepcióshoz.
-Elnézést...-kezdenék bele
-Jobbra a harmadik ajtó.-mondja
-Köszönöm
Utam tehát oda vezetett, majd ott találtam magam szembe Let apjával, Kimmel, és Hannah-val. Mindegyikük sírt.
-Már voltunk benn nála. Menj be.-mondja fapofával az idős férfi. Válaszként csak bólintok, majd rohanok hozzá...

//Sziasztok! Remélem, hogy elnyerte tetszéseteket ez a rész❤️❤️ és nagyon köszönöm az 500 olvasót. Pusziiii❤️❤️//