Sosem hagylak egyedül [JAVÍTÁS ALATT]

14.rész

🌗LETTY SZEMSZÖGE🌗
Sejtettem, hogy valami oka van annak, hogy ennyire felszabadult. Aztán amikor hozzám szólt, rettenetesen megijesztett. Azt hittem, higy van valami baja. Hogy elrontottam valamit, vagy nem is tudom. De most itt ülünk, este, hajnali kettőkor, a szerelmem éppen vezet, és a jobb kezét a combomon pihentette. Majd amikor megszólalt egy Ed Sheeran szám, a hatalmas tenyerével elkezdett dobolni a combomon. Vicces volt, ahogy bele élte magát, és az hogy egész végig énekelte, azzal a tipikus bűbájos hangjával, amiért minden lány odavan. A legszerencsésebb lány vagyok a világon, amiért én dicsekedhetek azzal, hogy egy ilyen káprázatosan jól kinéző, és hihetetlenül jó modorú fiúval járhatom a holdfényteli utcákat. Néha nem is értem, hogy nyerhettem meg egy ilyan borzalmasan nagy főnyereményt. Annyira hálás voltam az Istennek, hogy ő lehet az akivel eltöltehetem a mindennapjaimat. Aki nevetésre késztet, minden percben. Aki mellett a legboldogabb vagyok. Aki mellett önmagam lehetek. Minegyik ilyem gondolat csak a tündérmeségben szokott megtörténni. Vagy lehet hogy tényleg a valóságban járok? Jó tudom, hogy ennyi egymással töltött idő után végre hozzászokhattam volna ahoz, hogy beismerjem magamnak milyen egy szerencsés lány vagyok. De nem. Egyszerűen nem megy. Bármennyire is szeretném, egyszerűen egy porcikám sem engedelmeskedik a kívànságaimnak. Minden egyes pillanatban félek attól, hogy kinyitom végre a szemem, és újra kezdődhet egy újjabb unalmas nap, amikor csak tv-t nézek, énekelek, vagy bármi mást csinálok ami lehetséges egy olyan "szörnyetegnek" mint én. Jó nem pontos megnabezés ez a "szörnyeteg" szó, de gondoljatok bele, 10 millió ember közül egy ember születik, ígyhàt eléggé kevés ember születik ilyen betegséggel mint én. Tehát semmi kétségem nincs az ellen, hogy miért is ne hívjam magam Így. Egyedül egy személynek sikerült kiverni a betegséget a gondolataimból. Mellette minden problémámat
elhesegedhettem nyugodt szívvel. Miatta érsztem teljesnek az életem. Jó tudom ez egy picit kezd túl nyálas lenni, de ennyi belefér nem? Legalábbis remélem.
-Mire gondolsz?-kérdezte Shawn, gondolom látta, hogy valamin nagyon gondolkodom
-Igazából...-kezdtem bele-csak azon, hogy hogy lehetek ennyire szerencsés.- mondtam neki telljesen őszintén
-Szerencsés?-kérdezősködött a párom
-Igen. Hogy hogy érdemelhetek meg egy olyan nagyszerű fiút mint te.- valltam be
-Ne gondolkodj ezen oké? Az az én dolgom, baba.-nevette elmagát egy kicsit
-Ohh-nevettem fel egy kicsit, majd nyomott egy puszit az ajkaimra.
Csöndben folytettuk tovább az utat. De negy megletpettségemre egyàltalàn nem volt kínos sőt. Legalább volt időm gondolkodni egy picikét. Tényleg csak egy kicsit, mert kb 5 percig ültünk az autóban. Ahogy megérkeztünk, Shawn kifizette a taxi utat, így én be tudtam rohanni a családi hàzunkba, ahol ott várt az egész család, és bárhogyan próbálkoztam nem engedtek ki. Ott vilt mindenki aki fontos nekem. Apa, a bátyjám, Kim, és Hannah.
-Hova készülsz kisasszony?-kérdezte apám és olyan dühvel fujta ki a levegőt, ahogyan én még sohasem hallottam. Mindenki ott állt, teljesen összezavarodottan, és mindannyian engem bámultak.
-Miért nem mondtál nekünk semmit? Ott hagytál mindket a hotel előtt, mi meg egyáltalán nem értettük, hogy mi van veled!-mondta Kim teljesen igaza volt mindenben
-Figyeljetek, ne haragudjatok ràm amiért titkolóztam, de kérlek emgedjetek el, mert most itt van a lehetőség, a kezemben, hogy végre boldog lehessek.-aztán pár másog perc múlva hozzá tettem-Végre itt van olyan sok idő után.
-Nem mész te sehova.-mordult rám apám-És nem is találkozgathatsz a fiúddal! Megértetted? Elvette az eszedet de teljesen. Sokkal felelőtlenebb vagy, és mi lesz a következő lépés? Hm? Hogy nem végzed el az iskolát? Kislányom én aggódom érted!-mondta, de olyan dühösen amilyen még sohasem volt
-És mégis mit képzelsz magadról, hogy csak úgy elküldöd az orvosodat, akiért annyit fizetünk, hogy vigyázzon rád?-tette hozzá apa
-Rendben. Elmondom nektek szépen.....-kezdtem vilna bele hosszú monológomba, de apa beleszólt
-Nem mondasz te semmit, hanem azonnal fel mész a szobánba, és ott maradsz!-üvöltötte apa
Aztán meg......