Sosem hagylak egyedül [JAVÍTÁS ALATT]

20.rész

Így, kisírt, piros szemekkel tértem haza. Ott volt mindenki. Tényleg mindenki. Mintha megállították volna az időt, és minden ugyan olyan mint mielőtt elhagytam volna a házat, amiben felnőttem. De egyáltalán nem. Belül, egy olyan összetört lány lettem, amilyet még elmondani sem lehet. Az űr, amit egyetlen ember tölthet be, az most változtatott meg mindent. Én tettem mindent tönkre. Ez így igaz. Ahogy van. Az egész. De mostmár mindegy. Megtörtént, ami megtörtént.
~~~~~~~~~~~~~~~
3 nap telt el. Nem hosszú, de nekem az volt. Mintha egy örökké valóság lett volna. Nem vagyok jobban. Sőt. Egyre rosszabbul vagyok. Nem ettem azóta semmit. Na jo. Ez nem teljesen igaz. Mert naponta belém nyomtak valami borzalmas ételt, de semmi étvágyam nem volt. Szinte mindet kihánytam. Nem volt étvágyam. Egyszerüen a puszta jelenlétemtől is undorodtam, ami nem feltétlenül jó, mert én mindenholbott vagyok ahol a lekem. Ígyhát kölcsönösen utálták egymást. Sőt rühellték egymást. A testem a lelkemet, a lelkem a testemet. Sokszor kérték, hogy mindjak valamit, de nem voltam hajlandó engedelmeskedni nekik. Mindenki azt hitte, hogy Ő bántott meg. Hogy Ő törte össze a szívem. De nem. Ő az utolsó ember akit bűnősnek lehet mondani ebben a helyzetben. De mindenki azt a személyt vádolga a depressziómért, aki az égbilágon nem thet semmiről. Kismilliónyi üzenetet, és nemfohadott hívást kaptam Shawntól. Nem vettem fel egyszersem. Az alatta három nap alatt egyszersem nyúltam a készülékhez. Elment az életkedvem. Semmit nem akartam csinálni, csak hogy átölelhessem vagy, egyáltalán láthassam azt a mosolyát, amitől minden gondom elszáll. De nincs itt velem. Mert túl gyáva voltam. Megpróbálhattuk volna tartani ezt a kapcsolatot, de féltem mikor derül ki, hogy ezt a kapcsolatot nem tudjuk tartani tovàbb. Én meg gyáva voltam ahhoz, hogy ez kiderüljön.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hajnali 2 volt, amikor megcsörrent a tlefonom. Hulla fáradt voltam, mert nagyon rég nem aludtam már ilyen jót mint most. Megsem nétem a kijelzőt, rögtön rányomta a zöld gombra, de rögtön meg is bántam
-Halo?-kérdeztem olyan "hagyjál már ember" módjára
-Letty?-kérdezte egy ismerős férfi hang, akit már oly régóta akarok hallani.
-Shawn? Mit akarsz?-próbáltam olyan hangon beszélni, akitől nem hallani hogy alig birok valamit is csinálni, ha nincsen velem.
-Csak hallani a hangodat. Beszélgetni veled. Hogy megtudjam mire volt jo ez az egész.-mondta teljesen komolyan
-Hogy mire volt jó? Igazából mindenkinek. Neked azért, mert nem ilyen lány kell neked mint amilyen én vagyok. Nekem meg...-kicsit megálltam, mert tudom hogy hazudnom kell neki.- nekem meg azért mert nem érzek semmit irántad. Azt hittem ez nem csak egy fellángolás lesz, hanem egy tartós kapcsolat, de nem így lett sajnálom. -és ezennel bemutatom mindenkinek azt a pillanatot, amikor is életem legnagyobb hazudságát hagyhatttam magam mögött. Még hogy nem szeretem őt. Ez normális? Mindennel jobban szeretem. És csak ugy közlöm vele, hogy nem szeretem, és higy csak egy fellángolás volt? Szép...
-Ezt nem mondhatod komolyan.
-Pedig teljesen komolyan gondolom-oké. Itt az amit én sem gondoltam komolyan, mint ahogy Shawn is mondja. NEM GONDOLOM KOMOLYAN.
-És milyért volt olyan nehéz ezt nem a szemembe közölni? Hm? Miért egy telefonon kellett megtudnom, hogy a barátnőm, akinek mellesleg csak egy játékszere voltam, hogy kihasználja a hírnevemet, hogy nem szeret? Hm? MIÉRT???- üvöltött Shawn
-Én...én... tényleg sajnálom-mondtam neki
-Én is
-megegyezhetünk valamiben?
-Még is hogyan gondolod hogy megegyezek veled valamiben ahogy ilyne dolgokat csinálsz velem? Összetörsz, majd mèg alut is ajánlasz? Neked teljesen elment az eszed.-mondta
-Nem nekem fontos mindez. Hanem neked- mondtam neki
-Mondjad-flegmázott velem
-Nem keressük egymás társaságát többet, és nem hozzuk szóba egyikünk nevét sem a nyilvánosság előtt-mondtam, és reménykedtem, hogy megegyezünk ebben...