Lili és Fanni egy testvérpár érkeznek Beacon Hills-be.A két lány közül az egyik egy igaz alfa,a másik pedig a bétája.Belecsöppennek Scott falkájábak életébe..Ellenszenv,szerelem,viták keresztezik útjukat.
Figyelem..Ha esetleg van aki nem bírja a kic...
Először is.Szeretnék szólni,hogy a történet lassan a végéhez fog érni.De ne megilyedni!Lesz a könyvnek egy második kiadása is.De van még hátra 10 vágy 15 rész,vagy nem tudom.
*Liam szemszög*
Lassan egy hete,hogy Ő elment és hogy Lydia látomásában Allison meghal. Nos Allison még él. A falka többször is összegyűlt azóta,vagy Allison vagy az Ő ügyében. Lydia látomásai azóta egyre tisztábbak. Megtudtuk,hogy Allison egy erdőben,egy barlangnál fog meghalni. Fanni és a fogyatékos haverom,Isaac jól megvannak. Rendszeresen járnak randizni. Sokszor mennek át a másikhoz,meg ilyenek.
Hayden azóta is azt állítja,hogy nem emlékszik semmire. Nos én hiszek neki,aszem. A falka ideiglenesen vissza is fogadta Haydent. Szóval mondjuk úgy,hogy elkezdünk megbékélni vele. Fanni az egész Haydenes dolgot nem nézi jó szemmel,de bele kezdett törődni az egészbe.
Én pedig ugyan úgy az egyéjszakás kalandok híve lettem,mint Hayden után.. Mint mielőtt találkoztunk volna. Fura csak a gondolat is,hogy nem látom,vagy hallom,esetleg érzem az illatát egész nap.
Reggel
Mikor felkeltem,egy újabb csajt küldtem haza. Apám ezt már észre is vette,ahogy anya is. Lekászálódtam mikor már fel voltam öltözve,és odaültem az asztalunkhoz.
-Jó reggelt.-mondta anya.
-Jó reggelt.-ismetelte meg apa.
-Jobbat.-mondtam.
-Fiam,azt hittem,hogy leszoktál már erröl.-mondta apa a reggeli újságjáról rám emelve a tekintetét.
-Klanosán mire gondolsz?tettem fel a kérdést,habár tudtam mire céloz.
- Az egy éjszakás kalandokra gondol az apád,édes kisfiam.-mondta anya,miközben a húst sütötte,pörgette a konyhában.
-Hát..Ha tényleg erre céloztál apa..-néztem apára-Hát akkor hogy tudd,én is azt hittem.
Egy kissebb családi eszmecsere után felkaptam a tatyómat és mentem a suliba. Egy kis reggeli kocogás nem árthat,ugye?
Suliban
Mikor bekanyarodtam a "Beacon Hills High School" felirattal ellátott köves tábla mellett,Isaac csatlakozott hozzám.
-Né nézzenek oda..Nem késtél.-vigyorgott az a fogyatékos.
-Ja..-mondtam.
-Má és ma nincs kedved eljönni a velünk valahova?-kérdezte.
-Valahova?Vélünk?
-Igen..Az uticél még nincs kiválasztva,az a velünk pedig,azért volt,mert Hayden is csatlakozik.-mondta.
-Óh..Hát még mindig kihagyom.
Majd már le is hagytam azt az értelmi fogyatékos balfaszt. A szekrényemhez léptem,majd előkotortam az irodalom füzetet. Már mentem volna,mikor beleütköztem valakibe. Lenéztem és egy rövid vörös hajú,smaragdzöld szemű lányt láttam seggreesve.
Nem tudtam le e szidjam,vagy hagyjam rá az egészet. Végül csak felé nyújtottam a kezemet,amit el is fogadott,majd egy mozdulattal talpra állítottam a lányt.
-Sajnálom.-motyogta.
-Nincs harag..de..hová siettél?tettem fel a kérdést,ami eszembe jutott elsőre.
-Irodalom órám lesz..-mondta,majd azt is megtudtam,hogy egy osztályba járunk.
Felajánlottam,hogy elvezetem a terembe,és majd órák után körbe vezetném a suliban is. Elfogadta az ajánlatomat,és már bent is voltunk az órán. A tanár kihívta,hogy mutatkozzon be,így megtudtam,hogy Hime a neve. Ez az emlékeim szerint hercegnőt jelent az egyik nyelven,ezt egy nyelvtan órán tanultuk,és erről jutott eszembe az én Hercegnőm..
Olyan rossz érzés kerített hatalmába.. A Hercegnőm legutóbb sem hibáztatott a futókalandok miatt.. Most se fog.. De akkor mi ez az érzés? Mintha.. Nem is tudom.. Talán mintha valami rosszat tennék,vagy ilyesmi.. Ahogy Hime ismét helyet foglalt mellettem,még mindig nem kérdeztem meg,hogy mégis miért mellém ült..? Nem néz ki rosszul vagy ilyesmi,csak.. Nem tudom.. Fura.hogy magától ült le mellém.. Ezután Hime csak a kezeire töltötte fejét és elaludt. Az óra végén,majdnem kimentem a teremböl,mikor visszafordultam és keltegeti kezdtem. Majd rám emelte a zöld szemeit.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Az órák ezután ugyanúgy teltek.. Unalmasan. Az utolsó óra után körbevezettem Himet a suliban. Néha eléggé elhülyéskedtem a dolgot és ezt Hímé cska nevetéssel jutalmazta. Az egész végére nagyon jóba lettúnk és még azt is megbeszéltük,hogy majd összeülünk beszélgezni. Telefonszámot is cseréltünk,majd mentünk haza. Először hazakísértem.
-Köszi,hogy ilyen jófej vagy.-mosolygott,majd megkapaszkodott a vállamban és feljebb húzva magát arcon csókolt.
Meglepődtem...nagyon meglepődtem. Nyilván ő is észre vette,mert lesütötte a tekintetét.
-JAjj,ne értsd félre,csak meglepődtem..van egy kis oka is,de arról nem itt és nem most akarok beszélni.-mentegetőztem,de magam sem tudom miért.
-Értem..Rendben..Akkor majd holnap talizunk...Szia.
-Szia.
Ezzel ő bement a házba,én pedig sarkon fordultam és hazamentem.
Otthon
Találtam egy cetlit a hűtőn,miszerint a szüleim elmentek üzleti útra és egyhamar nem is jönnek vissza. Sóhajtoztam egyet,majd csináltam magamnak kaját. Belegondoltam,hogy lehetnék hálásabb is,mert vannak gyerekek,akik kiskorukban sem lássák a szüleiket,akiknek a szüleik idegének,és akiknek a család szó jelentése is idegen.
Miközben ezeken agyaltam,elkészült az ebéd és már térítettem is. Megkajáltam és már mentem is a szobámba. Belezuhantam az ágyba és már aludtam is. Hajnalban viszont izzadva ébredtem. Letusoltam,majd ismét ledőltem az ágyban és folytattam az alvást. Nagy nehezen,de alvásra bírtam magamat. Most a sötétség óvatosan font át és ragadott magával.
Reggel a telóm idegesítő nyivákolására ébredtem. ... 05:00 ... Hogy mi a lógásúért van ilyenkor ébresztőm azt ki az istennyila fogja nekem megmagyarázni?!?!
Mérgesen kaptam a kezembe a telefont és nyomtam ki a telóm ébresztőjét. Majd még ott forgolódtam 06:00-ig,de semmi. Nem tudtam vissza aludni. Kimásztam az ágyból és felöltöztem. Lecammogtam a konyhába,csináltam szenyát és megreggeliztem.
Nagy mérgesen néztem rá a telefonomra,amin olvasatlan üzenetek ékeskedtek,és mindnek a feladója Hime volt.. A szenya elfogyasztása után meg is nyitottam az üziket.
Hime:Szia Liam.Nem tudom mikor szoktál kelni,de én most keltem,és arra gondoltam,hogy mehetnénk eggyütt a suliba.
