Teen Wolf-Alfa és Béta | 💯✔

Menekülés

*Lili szemszög*

Alvást vagyis eszméletvesztést színleltem,amiben elég jó is vagyok.

-Kelj fel!-hallom "apa" erőteljes hangját.

Nem válaszoltam rögtön,csak a hangja irányába fordítottam a fejemet,és pirosan rikító szemeim reméltem átlátszódnak.

-Már ébren voltál?Szóval színleltél..ügyes..Viszont ne villogtasd rám a szemeidet!-mondja.

-Miért?Mi lesz ha villogtatom?Végülis..Én vagyok már az Alfák Alfája.Ha annyira szabadulni akarnék,már megtettem volna és csak a hült helyemet látnád meg az a Zood kölyök is!-morgom.

-Alfák alfája,te?Ne röhögtess.

Előjöttek agyaraim és karmaim.
A karmaim füstölni kezdtek.
A kézfejemen az ereim fékezések lettek.

-Pusztulj arrébb!-morgom.

-Óh..Nem vicceltél?!

Pár másodperc múlva letéptem magamról a láncokat amik lekötötték,majd elporladt a szemkötőm.
A pirosan izzó szemeimet emeltem a férfira.

-Te nem vagy az apám.Lehet hogy vérszülőm vagy,de nem az apám.Mr.Blood volt aki felnevelt.Ő is elég gyatrán lehetne az apám.

-Ától,hogy nem vettem részt az életedben,még a vérszerinti apád vagyok.

Vitáztunk egészen addig ameddig az a bizonyos Zood be nem jött.
A fiúnak fekete volt a szeme,fehér a haja.
Egy maszk volt a szája előtt.

-Szóval te vagy Zood?Ilyesztőbbre számítottam.. -mondtam közömbösen.

-Hát ez van.-von vállat,majd végigmért,apámhoz ment de a szemét nem vette le rólam.

Beszélgettek,majd apám kiment de Zood bent maradt.
Feltessékelt egy matracra és mellém ült.

-Nem félsz egy olyan szörny mellé ülni mint én?

-Nem.

-Akkor ha most kinyírnálak nem lenne mit veszítened?-fordulok felé.

-Nem.

-Bakker olyan vagy mint egy rossz robot.-sohajtozok.

-Bocs.

-Ahj..-fogalmam sincs,miért de megdörzsöltem a fejét.

-Most beléd meg mi ütött?

-Nem tudom..-birizgálom a haját.

Majd apa ront be és mikor meglát minket hatalmas vigyorral nézránk.

-Na látod?Ez a szörny nem bánt ok nélkül.

-Dehogynem!Most is bánt.-nyafog Zood.

-Jajj nehogy ebbe halj bele!-forgatja szemeit apa.

-Ne forgasd mert kiesik.-mondja Zood.

Ahhoz képest hogy elraboltak,nem úgy viselkednek mintha az elrablóim lennének.
Egész kellemes a légkör.
Nagy nehezen de rávettem magamat,hogy megszólaljak.

-Miért raboltatok el?-tettem fel a kérdést.

-Mert szükségünk van rád.

Majd egy szobába ráncigáltak,ahol egy kőasztalra raktak és leláncoltak.
Hurrá..
A kezeim,a lábaim,a nyakam körül is láncok voltak.
Apa egy rituálés késsel jött mellém,miközben Zood egy vérrel teli kelyhet hozott.

Megfosztottak a ruháimtól,egy szál alsónemű maradt.
Zood belemártotta az ujjait a vérbe és rám kezdett vele rajzolni.
Egy pillanatra meginogtam,majd láthatatlan lettem és kisiklottam a láncok alól.

Kimenekültem az erdőbe,de őtte egy varázsigét mondtam a fogvatartóim épületére,így nem tudnak utolérni vagy kijönni onnan.

F

utottam egészen hazáig.
Ott összepakoltam egy bőröndbe,majd  mentem Liam haza felé.
Nem tudom,mennyit voltam távol,mivel ott egy óra sem működött.

Mikor megérkeztem szerelmem háza elé,elővettem a kulcsaimat és kizártam az ajtót.
Felvittem a bőröndömet a szobánkba.

Eltelt egy kis idő,mire a szerelmem bejött a szobába.
Kikerekedett szemekkel nézett rám,majd ideszaladt hozzám,szorosan megölelt és megcsókolt.