Az Orosz Kém {Bucky Barnes ff.}

Part 2

-3 év múlva-

Szombat reggel van. A rácsok között besütött a tavaszi nap sugara. Felültem az ágyban és körbe néztem a szobába.

Jack, Joe, Edward, Brad még aludtak.
Már csak öten voltunk ebben a szobában. Tom meghalt egy bevetés során.

Kiszálltam az ágyból és kinéztem az ablak rácsai között.

Kint hatalmas katonai autók haladtak el jobbra és balra. Egyik oldalról a másik oldalra meneteltek a katonák kezükbe fegyverekkel. Kint esett a hó, nem volt a legmelegebb.

Felvettem katonai öltözékem és kiléptem aszobából.

-Jelentem a többiek még alszanak- tettem homlokomra a kezem mikor jelentettem a Nagy Főnöknek.
-Rendben. Köszönöm Emily.- bólintott.
-Kaptok ma egy új hálótársat. James a neve- mondta és otthagyott.

Délelött kikelett mennünk a hidegbe. Ezt utálom a legjobban. A hideget.

Felvettünk egy fegyvert és beálltunk katonás sorba.
Egy új vezető volt, senkit nem ismert.

-Mi a franc? Egy lány? Aranyom eltévedtél?- nézett rám mire mindenki hangos röhögésbe tört ki.
-Nem-mondtam halkan mégis határozottan.
-Ennyi erővel magára is mondhatnánk azt hogy lány.-vágtam vissza.
-Hogy meri?- méregetett az Alezredes.
-Mi a neve?
-Emily Salt.
-Salt ügyök lépjen ki a sorból.- utasított mire megemeltem két lábam és előre sétáltam.
-Itt nem tűrünk engedetlenséget!- csattant a keze az arcomon.
-Értette?- ismételte meg előző tettét.
-Mégis mit csinál Alezredes?- kérdezte a Nagy Főnök.
-Katonákat nevelek- mondta szórakozottan.
-A lányhoz ne érjen- mondta majd visszament.

Este mindenki a szobájába tartott. Éppen bementem volna amikor megszólított valaki.
-Emily gyere csak- szólított a Nagy Főnök.
-Ő itt az új szobatársad. Vigyázz rá.- mutatott egy férfire.
-Hogy hívják?- néztem a katona sötétbarna haját.
-James Buchanan Barnes.- mutatta a dögcéduláját.
-Okés. Akkor gyere James- próbáltam megfogni ám, amikor megakartam érinteni a bal kezét akkor vettem észre hogy nincs mit megfogni!
-Akkor a másik- gondoltam magamba és átdöcögtem a másik oldalára. Ott sikerrel jártam és felbírtam emelni.

Kibattyogtunk a kihalt folyosóra. Szemügyre vettem a férfit. Sötét haja még sötétebb szemébe lógott. Nem volt teljesen magánál. Borostája is volt.

-Ki vagy te?- kérdezte elhalt hangon.
-Emily- válaszoltam.
-Hol van Steve?- kérdezte aggódva.
-Parancsol?- tettem le egy ágyra.
-Hol van Steve?-ismétele meg előző kérdését.
-Milyen Steve?- ültem le mellé.
-Steve.. Rogers- suttogta maga elé meredve.
-James- akartam negérinteni karját de inkább nem tettem.
-Jóéjt- mondtam és elmentem a saját ágyamig majd elaludtam.

Reggel orosz ordibálásra keltem.
- начать! / Indulás kifelé- ordított vele a katona.
-Nem megyek sehova- ellenkezett James.
Kipattantam az ágyból és James mellé álltam.
- пожалуйста./ Kérem- néztem a katonára aki csak szórakozottan rám nézett.
- что ты хочешь? /Mit akar hölgyem?
-Úgy beszéljenek hogy én is értsem.- szállt be a beszélgetésbe James.