Az Orosz Kém {Bucky Barnes ff.}

Part 22

Emily Salt szemszöge:

Miután elértünk odáig hogy nemláttak Buckyék a katona hozzámlépett és erőszakosan megragadta a kezemet. Próbáltam szabadulni de nem ment. Befordultunk egy utcába ahol egy fekete telepjáró várt minket. Benyomtak a kocsiba majd elhajtottunk. A kocsiban bekötötték a szememet hogy ne lássam hogy merre megyünk.

Mikor levettém rólam a szemkötőt egy sötét szobában ébredtem. Egy székhez voltam kikötözve.
Az ajtó kinyitódott és egy nő lépett be rajta két katonával az oldalán.
-Jónapot Ügynök!- köszöntött a nő.
-Hölgyem!- hajtottam le a fejemet, ezzek próbáltam jelezni hogy köszöntem.
-Lejárt a munkaidője.- mondta a nő és hozzám lépett.
Kigobozta a kezeimet és felhúzott a székről.
-Emily. Szükségünk van magára. A Hydra kitalált egy  programot.- mosolygott boldogan az asszony.
-Szetetném ha részt venne benne- mondta és kimentünk a folyosóra.
-Természetesen, asszonyom.- mentem mellette.
-Rögtön kezdi!- intett a katonáknak akik mellém álltak.
-Hölgyem!- szóltam utánna.
-Ügynök?-fordult hátra.
-Mi lesz a 384-es ügynökkel?- kérdeztem.
-Neve?
-James Buchanan Barnes.
-Ő magával volt. Nemde?- jött közelebb.
-Így igaz hölgyem.
-Miért nem hozta vissza?
-Sajnálom asszonyom de nem sikerült.
-Ettől függetlenül maga lesz a csali. Maga miatt tuti visszajön.- mondta és közelebb hajolt.

-Hail Hydra- suttogta a fülembe.
-Hail Hydra- suttogtam én is.

Beléptünk egy szobába. Ott benyomtak egy székbe és kezeimet lefogták egy vassal. Belépett egy orvos a terembe és magyarázni kezdett.
-Jólvan emberek kezdjünk neki!- jelentette ki és hozzám sétált.
-Hölgyem.- vicsorgott rám.
-Uram.
-Maga Emily Salt?
-Igen.
-Öröm magával találkozni.- mostmár mosolygott az orvos.

-Kezdjük az elsővel- mondta majd egy katonához lépett.
A beszédükből csak annyit bírtam kiszűrni hogy "Keményen vele! Ellentmondást nem tűrök!".

Bekell valljam egyeltalán nem volt biztató. A katona hozzám lépett majd rám nézett.
-Mondja Salt! Vannak magának szülei esetleg valamilyen közeli családtagja?- kérdezte a katona és elővett egy lapot.
-Nem. Egy bátyám volt de ő.... Halott- mondtam és leszegtem a fejem.
-Részvétem- mondta majd felpattant.

Az ajtó kivágódott és egy másik katona lépett be rajta egy olyan tússzal akinek a fején egy zsák volt. Eloldoztak mire én felálltam és körbe néztem a szobában. Jobbra tőlem volt egy asztal tele fegyverekkel. Nem volt valami jó érzésem ezzel kapcsolatban.

A túszt letérdeltették és megkötözték a kezét. Mikor ezzel készlettek lehúzták fejéről a zsákot és megláttam a fiút.
Aki mindig ott volt nekem egész életemben. Majd egyszer csak már nemtudott ott lenni mert eltűnt. Ő volt a második támasz az életemben. Jack után.

Lehúzták a zsákot és szembe találtam magam Will kék szemeivel.